Mint mindenki, én is vágyok egy jobb életre. Csakhogy a múltam miatt nekem nem lehet csak egy csettintésre jobb életem. Nekem már csak marad ez a nyomorúság. Pontosabban, mindigis itt volt a bátyám, aki tulajdonképpen felnevelt. Michael húga ként felnőni nagyon jó volt. Sőt még mindig jó. Még csak 14 vagyok, de már ilyen jó kis szóhasználatom van. Mikey-nak van olyan napja, amikor jobb, ha nem szólunk semmit. A mai is ilyen volt. A szobámban ültem egy halom doboz kíséretében. Úgy döntött Michael, hogy otthon nem bírja tovább. Néha még velem sem kedves, mert emlékeztetem az otthonunkra. Hát igen. Elég csak a kezemre vagy a lábamra néznie, rögtön mérges lesz anyámékra. Anyám egy pszichiátrián végezte. Apám pedig otthon jól eléldegél a menő ügyvédi irodájával. Anyám bántott, amikor nem ötöst vittem haza, apám meg leszarta. Szoval jo kis család vagyunk. Michael kopogtatott:
-Liz, bejöhetek?
-Gyere már. Ezt itt te vetted szal ki-be járásod van a szobában.
Bejött, szétnézett és Leült egy dobozkupacra.
-Én nem olyan leszek veled mint anyáék.
-Tudom Mikey. Szinte te nevelték fel. Nem rémlik.
-Na azért ne túlozz. Két évvel vagyok nálad idősebb.
-De azért valld be, hogy ha összeviszonyítjuk azt, amit megtettek értem a szüleink és amit te megtettél értem, akkornagy fölényben lennél.
-Tudom, hugi, tudom.-felállt és összeborzolta a szőke hajam. A hajamban volt egy két melírcsík. Mindig olyan színű volt, amilyenhez épp.kedvem volt. Jelenleg fekete volt. Tegnap még fehér volt, és ezt Mikey is észrevette.
-Jó lett a hajad. A fehér egy kicsit sápított rajtad.-mosolyodott el.- És most nyomás kipakolni, mert meglepim van számodra.
-Nekem? Meglepi?
-Neked.
Amint kiment elkezdett furdalni a kíváncsiság. Milyen meglepi lehet? Nos az első nagy harci feladat, hogy pakoljak ki. Az egyik sarokban volt az egyszerű kis Dormeo Sleep matracos ágyam. Mellette egy kis szekrény melyen egyetlen fénykép volt. Az, amikor megérkeztünk ide, Sydney-be, hogy új életet kezdjünk. Ez már egy hete volt. De legalább száz faktoros vigyor ült kinn azbarcunkon. Aztán a szoba másik felében a zongorám, mellette egy basszus gitár és egy hagyományos gitár. Ezt a két hangszert imádtam. Michaellel mindig együtt énekeltünk meg zenéltünk. Remélem, hogy miután minden lezajlott a költözéssel, megint fogunk esti hangulatot csinálni. A hangszereken végignézve eszembe jutott még valami. Van egy harmadik hangszer, amiért még megőrülök, és ez a dob. Egy komplet dobszerkóm van, ami tök menő. A hangszerek mellett volt a gardróbom (sajnos egy külön szoba, ami azt jelenti, hogy a szobába nem lehetnek majd nagy ruhahalmok), benne szintén dobozok. A gardrób mellet pedig az íróasztalom talált helyet. Mivel is kezdjem? Legyen a gardrób! Mint mindig, amikor belépek ide jó érzés tölt el, mert tudom, hogy itt sok időt fogok eltölteni. Először kezdem a cipőkkel. Néhány -több mint tíz- színben pompázó Conversem volt. De a kedvencem akkor a világoskék volt, amit Michael személyesen szerzett be nekem. Aztán a magassarkúk amiket kevésbé, de szerettem, kerültek sorra. És így tovább. A ruhatáram nagy részét a farmer és egy csomó csőgatya, meg jónéhány short tett ki. Alig volt néhány szoknyám.vagy ruhám. De ha volt ruhám, az a tipikus kurvás minruha volt. Szeretek feltűnő lenni. A gardrób után már csak a polcaimat kellett elrendezni, melyekre a könyveim kerültek,.mint például A Végzet Ereklyéi, Pokoli szerkezetek, Luxen sorozat. És már kész is voltam. Délután 2 volt, ami azt jelentett, hogy még ma a reggellin kívűl mást nem ettem. Michael újra belátogat szerény kuckómba, és megdicséri, hogy milyen ügyi voltam.
-És a meglepi?
-Ugye hoztál fürdőrucit?
-Ha egy falatnyi bikinire gondolsz akkor igen.-mondtam őrülten perverz vigyorral. Akárhogy a tesóm, mi ketten.mindenkivel perverzek vagyunk. Kikerestem a bikinim, összepakoltam a cuccom és kimentem a nappaliba.
-Itt vagyok.
Megfordult, azzal a nyertesek vigyorával és kiinvitált a kocsijához. Beszálltunk és lementünk a strandra.
-Liz, vigyázz magadra.-mondta Mikey már vagy ezredszerre.
-Könyörgöm tesó. Mennék a vízbe. Ráadásul a csajok nagyon szeretnek téged. Szal te is szenvedsz míg itt elmondod két milliószor, hogy vigyázzak és én is szenvedek.
-Na jó. Akkor este hatkor ott a Pizzásnál-mutatott a háta mögé.
-Rendben.
Mire találtam egy rendes helyet, eltelt fél óra. Egy helyes srác mellett kötöttem ki. Nálam úgy két három évvel lehetett nagyobb. A napszemüvege mögül észrevett és rámmosolyogott. Beszélgetni kezdtük és bementünk a vízbe. A vízben megcsókolt. Engedtem mert na. Nyár van, röpke kis kalandok. De aztán kimentünk a partra. Ittunk egy jeges kólát és elvezetett valami halász raktárhoz vagy mihez. Bementünk,.mert ügye mind a ketten tudtuk, hogy mit akarunk. De a srác egy kést vett elő. Nagyon megijedtem. Az ajtóhoz rohantam, de az zárva volt. Ty-igy hívták- meglengette előttem a kulcsot.
-Csak nem ezt keresed szépségem?
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem mire felnevetett.
-Tudod te azt. Nekem csak egy menetre kellesz te ostoba kis kurva! Csak azért van itt ez a penge, hogy biztos legyek benne, hogy nem mész el.
-De én nem mennék el.
-Honnan tudhatom én azt?
Átszelte a köztünk lévőtávot és a kést a államnál tarotta. Egy függőleges csíkot húzott az államtól egészen le a kulccsontomon keresztül. Elérte a bikinifelső egyetlen tartó madzagát. Elvágta. A bikini lehullot rólam. Majdnem mesztelenül által előtte. Tovább húzta a kést a köldököm mellett, de én elmozdultam. Nagyon rosszul mozdultam. A hasamban éles fájdalmat éreztem. Valami meleg csordogált. Vér. A függőleges vonal menti vágásból csak lassan, szinte cseppenként jött a vér. De a hasamba beleállt nyílt sebből egyre jobban ömlött.
-Azt a kurva életbe! Te kibaszott kis kurva! Miért kellett ez neked?-elmosolyodott, az én lábaim pedig gyengültek. Egyre jobban szétterjedt a fájdalom. Odalépett elém és jobban betolta a kést.-Most majd megtanulod, hogy, hogy tartsd magad mások akaratához!-feljajdultam. Kitört belőlem a zokogás. Térdre rogytam. Ty már rég kiment. Szerencsémre nálam volt a táska. Csak messze volt. Már egy nagy vértócsában térdeltem. A bikini felsőt magamra tekertem és elcsúsztam a táskáig. Már kezdett minden sötétülni körülöttem. A szemem elhomályosult. A kést kihúztam a sebemből. Felordítottam. De senki nem hallhatta meg. Ekkor jövök rá, hogy a Pizzás mögött vagyunk tárcsáztam Michael számát. Szerencsére Nála volt a telefon. Beleszólt:
-Liz,ajánlom hogy fontos legyen, mert épp...
-Mikey...meg fogok-köhögtem. A torkomból vér is jött fel- meg fogk halni.
-Liz, hol vagy? -nagyon aggódónak tűnt a hangja.
-Ha jól emlékszem...a ...a Pizzás mögött... Valami bódéban...-újabb köhögőroha tört rám.- Siess Mikey...siess...-suttogtam. És eldőltem, Hallottam.ahogy Mikey még ordítozik, de semmi. Elsötétült a világ és én nem tudtam hogy hol vagyok. Egyszerűen csak sötét volt. És jól éreztem magam.
-Itt van! Erre!-Hallottam valamivel később kiáltásokat. De egy hang...egy hang mely visszhozott az életbe:
-Liz...kérlek. Te maradtál az egyetlen normális a családban. A hugom vagy és felelősséggel tartozik érted. Nem akarom, hogy meghalj! Tudtam, hogy nem kellett volna, hogy elengedjelek egyedül.-megint megszűnt a világ. Volt amikor felébredtem, kinyitottam a szemem, velköhögtem egy adag vért, aztán mondani próbáltam valamit,de csak hörögtem.
-Az állapota stabil! Vért kell adnunk neki! Túl sokat veszített. Ha nem pótoljuk akkor megh...
-Ki ne mondja!- Szólt rá Mikey. Elmosolyodtam. Legalábbis próbáltam. De nem ment. Megint visszazuhantam.
Szerintem hetekkel később történt. Mivel a beszédfoszlányok erre utaltak.
-Már negyedik hete van bent. Biztos benne, hogy nem kellene leállítanunk a lélegeztetőről?-kérdezte az orvos Michaeltől.
-Adjunk még neki időt. Csak ő tudhatja mi történt akkor. És egyébként is maga leállítattná négy hét után a lélegeztető gépről?
-Én megtettem.-suttogta az orvos.
Megint eltelhetett egy bizonyos idő, de egyre erősebbnek éreztem magam. Egyszer csak kipattan a szemem. Eddig csukva volt. Ugye mesterségesen voltam lélegeztetve, szóval meg kellett próbálnom a saját tüdömet használni. Eddig is azt használtam, csakhát kissé máshogy működtem. A műszerek elkezdenek jelenzni. Mikey is felébredt és gyorsan mellettem termett, de már az orvosok is kezdtek beözönleni. Leszedték rólam a gépet, így könnyebb volt lélegeznem. Bent lehettetek egy csomó ideig, mert elálmosodtam. El is aludtam.
Mikor felkeltem Michael Továbbra is engem bámult gyönyörű szemeivel.
-Azt hittem, hogy elveszitelek. Hat hete fekszel bent.
Elmosolyodtam és megpróbáltam.megfogni a kezét, de nem voltam elég erős. Ezt ő is észre vette. A két keze közé fogta a kezem.
-Soha többé nem engedlek el.-suttogta.
-Bocsánat.-csak Ennyit tudtam.mondani. Michael értetlenül nézett, de rámhagyta. Majd elmagyarázom neki valamikor. Majd egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése