Blogjaim + linkek

Halis minden erre a bejegyzésre tévedőnek!


Úgy gondoltam, hogy egy bejegyzésbe belinkelem az össze Blogom és a leírást is berakom.

Akkor kezdjük:
A legfiatalabb Blogom :

Wait for you in the Dark

Alapjában egy fantasy fanfiction bevonattal.
Leírás:
A legtöbb ember nem is gondolná, hogy élnek varázslények a világban. Tündék, boszik, démonok, angyalok, vámpírok. De ha egyszer megtudják! Akkor lelepleződhet minden. Minden amitől a Varázs Tanács megvédené a sok buta, tudatlan embert. Na de mi van akkor, ha a Varázs Tanács saját maga ellen fordul? Mi van, hogy a Tanács belső háborút vív? És mi van, ha mind ez csak azért van, mert egy tudatlan varázslány beleszeretett egy halandóba?


Második szerény blogocskám, ami nem olyan öreg, de nem is a legfiatalabb:

Inflammation

Ez egy fanfiction teljes mértékben ( más hírességről szól, mint az előző ).
Leírás:
Egy jó hang, egy elbűvölő mosoly és egy szép előadás.
Cami élete nem kezdődött valami fényesen. 13 évig értetlen szülők kezei közt volt. De átkerült Londonba. Margaret nagyon befogadó volt, de egy nap a fia megjelenik és Cami három mesésen eltöltött évét romokba dönti. Valyon mennyire dönti ténylegesen is romba? Valyon tényleg romba dönti vagy felépíti?

Na és a legöregebb blog fejében az At the Moment!
Ezeken kívül már vagy négy Blogom volt, de vagy meguntam őket, vagy pedig nem volt érdemes folytatnom.

Yupppiii!

Halisztok!

Ez sajnos még nem fejezet, de készül.
Mint látjátok van fejlécem, amit nagyon köszönök Angel S.-nek. :)
A fejezetet megpróbálom holnap hozni, de egy heti anyagot kell bepótolnom, szóval nagyon szépen kérlek titeket, hogy ne haragudjatok rám!

7. fejezet ~ A szép napok folytatódnak

Haliiis!
Először is szeretnék bocsánatot kérni a késésemért. Nem fogok magyarázkodni, egyszerűen csak hülye tanárok. Másodszor a Kövi rész szintén késni fog, mert Elmegyek holnap síelni és péntek éjszaka vagyok visszavárható hazánkba. A harmadik (de utálom ezt), hogy 3 komment után hozom a kövit. (Nem szeretek zsarolni, de nem kapok visszajelzést, hogy milyen a blog, hogy érdemes-e tovább írni vagy esetleg, hogy mennyiőtöknek nyeri el a tetszését.) Jó olvasást! :)
U.i.: Mindenkinek Boldog Valentin Napot! (habár én rókázom tőle)

A fagyizós nap óta eltelt két hét. Észrevehetően egyre boldogabb lettem. Connor minden nap kitartóan elvitt valahová randira. Nem akarjuk elsietni ezt az egész dolgot. Szeretnénk előbb alaposan megismerni egymást, kiismerni önmagunkat egymással szemben.
Ám ezt az endorfin (boldogság hormon) kitörésemet észrevették a Fiúk is. Luke egyfolytában poénkodott, hogy ha szóba kerül Connor akkor a legvörösebb rákot is legyőzöm. Cal mindig ölelgetett, azt várva, hogy kiköltözzek és összeházasodjak Connorral. Mindig elmagyaráztam neki, hogy még nem járunk és nem kérte meg a kezemet, szóval maradok. Nagyjából ezzel mindig megnyugtattam. Michael persze cukkolt Luke-kal együtt, de nagyon támogatott. Na és Ashton. Ebben a két hétben csak reggelikor láttam és akkor is olyan volt, mintha haragudna valakire, vagy esetleg a viharfelhőket csapkodná a szél a feje fölött. A baráti viszonyunk nagyon megromlott. Beláttuk mind a ketten hogy az a kis gardróbos félrelépés nem volt helyes, továbbá utána felhőtlen volt a kapcsolatunk. Na de nem tudom, hogy mi válthatta ki ezt belőle.
Ezen felült Dave örömmel bejelentheti, hogy összejött Markkal. Állítólag már Mark testvérével is találkozott, ami nekem nem jelent semmit.
-Itt vagy?- lengette meg a kezét a szemem előtt Luke. Épp próbáltunk valamilyen fellépésre. Zárójelben Megjegyzem találtak egy menedzsert és egy lemezkiadó is érdeklődik a sikerük iránt.
-Bocs Luke. Itt vagyok. Hol tartottunk?-kérdeztem.
-Ott, hogy...






~Luke
Ahj. Liz már megint nem figyelt. Mostanság ha egy kicsit is békén hagyjuk mély gondolkodásba kezd, amiből csak nekem van szivem felébreszteni. Ashton most valamilyen okból kifolyólag (elég nyomós az ok) leszarja Lizt, Calum csak nézi, hogy hogyan lesz 'őrülten szerelmes, mindjárt a karjaidba ugrok drága férjem' üzemmódú, Mikey meg egyszerűen a barátnőjével van elfoglalva. Megemlítendő, hogy Liz két héttel ezelőtti fagyizós ötlete Michaelnek jól sült el.
-Ott jártunk, hogy nézd meg...-kezdtem- Tudod mit?
-Na mit?
-Most ketten elmegyünk sétálni, fagyizni, múzeumba vagy akárhova és mindent kitálalsz Luke bácsinak.-mondtam, mire meglepődött arcot vágott, de beleegyezett.
Egy pizza kíséretében leültünk a part közelébe, egy enyhe sziklás helyre.
-Nos?- néztem Lizre.
-Hát öhm holnap elvisz színházba.- mondta és elpirult. Ezt nem értem.
-Nem diszkózni visz vagy egy puccos partyba hanem színházba?
-Aham.- sütötte le a szemét mosolyogva.
-Már bocs, de ez mitől olyan nagy cucc?
-Ahj...
-Kezd a legelejéről. Onnan, hogy elmentünk a klubba.
-Hát jó. Ugye az volt, hogy nem engedtek be veletek...-kezdte. Rémlik valami.-... És odamentem Dave-hez és Markhoz. Aztán beszélgettünk és mellém ült Connor. Én ugye háttal ültem neki, de Bevallom tetszett a hangja amikor italt kért. Megfordultam és egy kicsit sokáig bámultam. Elkezdtünk beszélgetni, és utána való nap elmentünk sétálni meg tudod. Pizza na meg ehhez a helyhez közel leültünk egy homokos helyre. Nos el is aludtunk. És utána minden nap találkoztunk és fagyiztunk vagy lementünk a tengerpartra, és a diszkó vagy a party az egy szokványos hely. A színház már nem...-fejezte be.
-Szóval?
-Még mindig nem érted?- kérdezte.
-Nem teljesen...
-Hát lehet, hogy...
"Oh it's a know now, know now, can you love me again?" - kezdett dalolni Liz telefonja. Connor. Ez a név villogott a kijelzőn. Na meg egy kép amin direkt nem figyel Lizre. Elmosolyodtam. Szereti Lizt.
-Bocs.- mondta nekem, majd felállt és kicsit odébb ment.
"Singing Radiohead at the top of our lungs
 With the boom box blaring as we're falling in love
 Got a bottle of whatever but it's getting us drunk
 Singing “here's to never growing up" "
Kezdett el dalolni Avril.
-Haló.- szóltam bele. Nekem csak ez az egyetlen csengőhangom van.
-HOL A FRANCBA VAGY LUCAS? - ordította  a készülékbe Ashton.
-Bocs. A parton.
-HOOOOL?
-A tengerparton.
-KI A FASZOMMAL?
-Nem pont azzal...
-MONDD MÁR!
-Nem tudnál nem ordítozni?- kérdeztem.
-NEM.
-Lizzel.
Csend.
-Kivel?- kérdezte kimért csendes hangon.
-Mikey testvérével.
-Tudom ki az a Liz. Költői kérdés volt...
-Pff nem vagy valami nagy költő.
-ASHTOOOON! HAGYJAD MÁR!- Hallottam Cal hangját a telón keresztül.
Már épp mondani akartam valamit, mikor hallom, hogy a vonal megszakad. Letette.
Liz még mindig beszélt totál vörös fejjel. Vissza kellene mennem. De van valami megérzésem, hogy jobb ha most nem megyek vissza.
-Na itt vagyok.- ült le mellém Liz. Ahogy észrevette viharfelhős arckifejezésem egyből eltűntek a vidámság szikrái.- Mi a baj?
-Igazából semmi. Csak a Fiúk...
-Értem.
Egymás mellett ültünk és élveztük a tenger nyújtotta látványt.
A nap már lefelé ment.
A gondolataim Ashton körül forogtak. Nem azért, mert buzi lennék vagy ilyesmi, csak aggaszt a Jamie-vel való találkozása. Amióta Connor Megjelent, Jamie is. Londonban sikerült elfelejtenie, de nem tudom, hogy most mi lesz. Vagy újra járnak vagy pedig 'csak szex és más semmit' játszanak. Bár Ash rossz kedvéből ítélve egyik sem. Jamievel három évig volt együtt, de a csaj megcsalta, mert Ash velünk kezdett el haverkodni. Pff, hülye liba. Soha sem bírtam igazán. Mindig Ashen lógott és elterelte a figyelmét. De ezen kívül csak annyi a bajom vele, hogy egy kurva. Nem tudnék megemlíteni egy olyan testrészét amiben ne lenne szilikon. Hogy Ashton mit bír(t) benne azt nem tudom. De amit tudok az az, hogy szar napok következnek Nála.
-Mennünk kellene.- rázott fel Liz a gondolataimból egy visszafogott ásításos mondattal.
-Persze.- felálltam és felsegítettem~






Amint hazaértünk bevetődtem a nappaliba. Tudtam, hogy Connor ott lesz, mivel úgy beszéltük meg. Tényleg ott volt. Calummal bírkoztak. A skacok mért szeretik ezt csinálni? Én nem élvezném, de ők tudják.
-Itt az asszony!- kiáltotta el magát Cal amikor meglátott.
-Max hölgy. De a csaj vagy a lány jobban tetszik.- huppantam le nevetve a Földre. Abbahagyták a bunyót és benyomtam egy filmet, A holnap hátárát. Nem tudom, hogy honnan jött a film ötlete, de klassz. A főszereplő Tom Cruise és Emily Blunt volt. Kb ott aludtam be, hogy Tom lelő valami hatalmas kék izét utána se kép se hang.




-Csssssss. Ne ébresszétek fel őket! Olyan cukik!- Hallottam a suttogó Calum hangját. Mi az hogy cukiK? Mi ez a többesszám? Próbáltam nem rá figyelni, ezért odabújtam a mellettem fekvő izmos testhez. Ez nem Michael. Hasított belém a felismerés.
-Ébresszük fel őket! Ha Mikey meglát...- mondta Luke.
-Mit látok meg?- kérdezte a bátyám- Ohoo. Ez..khm.. Igazán.. Öhm..- dadogott Mikey. Elkezdtem mocorogni, aminek az lett az eredménye, hogy az alattam lévő test elkezdett mozogni és a három (annyian voltak, igaz?) srác egymást tologatva kilécolt a szobámból.
Kinyitottam a szemem és egy szép kék szempár nézett vissza rám. A szemeiben láttam magamat. ISTENEM! A HAJAM! Mielőtt mondhatott volna valamit Connor gyorsan kipattantam mellőle és besiettem a gardróbba, ahol a fésűs, sminkes asztalom volt. Gyorsan megfésülködtem és visszaballagtam.
-Baj, hogy veled aludtam?- kérdezte bűnbánóan az ágy mellett álló alvótársam.
-Nem dehogyis. Csak a hajam...- kezdtem piszkálni egy zöld tincsem (legújabb festés).
-Jahj te! Gyönyörű vagy te kócos hajjal is!- jött oda hozzám, megölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére. Nos, fogjuk rá, hogy a legenyhébb kifejezés erre a dologra az, hogy -kurvára- meglepődtem. Elengedett és kisöpörte a szemembe hulló tincseket.- Én megyek haza. A végén a lakótársam rosszra fog gondolni. Este hatkor jövök. Szia.
-Szia.- öleltem.meg újra, majd hazament.
Felvettem egy farmershortot és egy csőtopot és lecsúsztam a lépcső korlátján. Mikor leértem kissé meg is bántam ezt a csúszást, mivel lehorzsolódott a combom. Áh, túlélem. A konyhába beérve a vigyorgó Luke-ot és a búskomor Asht láttam. Na ezek már tényleg itt laknak.
-Reggelt'!- köszöntem.
-Neked is álomszuszékné!
-Viszont.- morgott Ashton.
Nem érdekel mi a baja. Nem érdekel mi a baja. - mondogattam magamban.
Amúgy meg óriási zárójeleket érdemelne eme kijelentésem: Ash egy vonzó pasi. Engem is vonz. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Connor csak figyelemelterelés, hanem azt, hogy Ashton szimpatikus vagy máshogy fogalmazva eléggé bejön. Selymes, barna haja van, amibe csókolózás közben őrjítően jó beletúrni. Tapasztalat. Aztán pedig az az aranyos vigyora (amit mostanság valahova eldugott). A kidolgozott teste...meg egyszerűen a kinézete. Ő maga a vonzalom megtestesítője.
-Hogy érted, hogy álomszuszékné?- néztem rá összehúzzott szemekkel.
-Sehogy, sehogy.- majd tovább ette a... Nem tudom mit. Egyszerűen azonosítatlan volt.
-Mit eszel?
-Egyszerű pirítós kenyér teavajjal, sonkával, sajttal, uborkával, tojással, paprikával és asszem tettem még rá kecsapot, mustárt és majonézet is.
-Meg fogod te aztat enni?
-Kérsz?- mutatta felém a tányérját.
-Bocs, most és mindörökre kihagyom. Addig inkább elkészítem a kávém.
-Arra a masszára gondolsz? Tudod, amit a bátyuskád leírt.
-Igen. Azt a masszát, ami mellesleg iszonyatosan finom.
-Köbö nekem annyira izlene, mint neked a szenyám.- vigyorgott.
-Szerintem is.
-Este jövök.- szakította félbe a 'reggeliről' szóló csetepaténkat Ashton.
Amikor kiment Luke-ra néztem nagy szemekkel.
-Ennek meg mi baja van? Olyan jó haverok voltunk...
-Voltatok. Neked ott van Connor..
-Neki meg kicsoda?- kérdeztem gyorsan. Nem vagyok féltékeny. A féltékenység nem az én asztalom.
-Jamie. Az exe.- fintorodott el Luke.
-Mesélj róla.- kértem és közben elkezdtem összütni az ebédet.
-Hát a gimiben találkoztak. Egy évfolyamra jártak és hát voltak bálok, szóval volt ismerkedési lehetőség. Mi akkor még nem ismertük egymást. De a sztorit tudom. Telt az első gimis év és elérkezett a tavaszi bál. Április volt meg minden happy és Ashton elhívta Jamie-t mert szimpatizáltak. Állítólag Jamie akkor még kedves volt és természetes. Ha érted mire célzok... Szóval a bálon smároltak és járni kezdtek. Ash végzős éve előtti nyarán megjelentünk mi Callal és Mikey-al. Ekkora már Jamie plasztik volt, vagy szilikonos. Kinek hogy tetszik. Ash velünk lógott többet és a kis Jamie cica - nyávogott - ezt jelnek vette, hogy a haverunk már unja és nem kell neki. Én erre rábólintottam volna. A nyáron szétmentek és kisebb ellenségekké váltak. Az egész évfolyamuk azon gondolkozott, hogy miért ment szét az álompár. Ők soha sem tudták meg, hogy miért. Na és most meg Megjelent. Újra. Pont akkor jelent meg amikor Connor. Nekem ez kissé furcsa. Na mindegy. Szóval ő Jamie.
-Plázacica. Hirtelen ez jutott eszembe.
-Jah. Hát minimum. De tudod ő az a tipus, ha nincs érte oda meg vissza egy fiú akkor katasztrófa van. Amúgy meg elfelejtettem megemlíteni, hogy Jamie megcsalta Asht. Ez meg a másik amiért Ash utálja a csajt.
Hoppáré! Megcsalt pasi - exbarátnő nem jó páros.
-Ez felettéb érdekes...
-Az...
Csak a kés csattogása hallatszott.
-Amúgy Mikey hol van?- kérdeztem.
-Mikor lesz kész az ebéd?- kérdezte gyorsan Luke. Hmm.
-Mit titkolsz a bátyámmal kapcsolatban?- mindenhova nézett csak rám nem.- Mi van Michaelel?
-Van barátnője.- bökte ki hosszas csend után.
-Na látod! Nem volt olyan nehéz kinyögni!- mondtam viccelődve, mire úgy görnyedt össze megkönnyebülésében, mint még soha.
-Akkor nem gáz?
-Dehogyis.- biztosítottam nevetve.
Luke hűségesen ott volt velem az egész ebéd elkészítése alatt és beszélgetett velem. Minden nem lekötött figyelmemet próbáltam rá összpontosítani, de nem mindig ment.
Csak az járt a fejemben, hogy Mikeynak van barátnője. Először rettentően örültem, hogy de jó meg minden. Elvégre egy ideje csak velem foglalkozott. De aztán megbotlottam egy egyszerű picike dologban: Mikey mással is elfoglalja magát. Szerettem a szemében az első lenni.
Az első akit szeret.
Az első akire vigyáz.
Az első akinek a bajaival is foglalkozik.
Első az életében.
-Kész.- tettem le a fakanalat.
-Szupiiiiiii!- ugrott fel Luke a helyéről, amit azon nyomban meg is bánt.
-Sssssz. Jól vagy?- szisszentem fel.
-Persze. Csak elgémberedtek a csontjaim. Na mit fogunk enni?- jött hozzám és a fazékhoz.
-Á-ácsi! Majd a többiekkel!
-Cnajj Liz ne már!
-Cnajj Liz de már!- mondtam- Szólsz a többieknek?- néztem rá kiskutya pillantásokkal.
-Mér' vagy te ilyen meggyőző, te lány?- jött hozzám, adott egy puszit az arcomra (?) és elment az itthonlévő srácokhoz.
-Ash nincs itthon, Mikey a csajával, Calum meg mindjárt jön. Csak húz magára néhány ruhadarabot.
-Itt vagyoook!- üvöltött Cal, akin nem volt más mint egy boxer.
-Nem azt mondtad, hogy vesz fel néhány ruhadarabot?- néztem Luke-ra.
-De ez is több, mint ami eddig rajta volt.
-Na! Azt mondtad nem mondod el neki! Még a végén otthagyja értem Connort.- mondta nagyképűen Cal.
-Csak szeretnéd...
-Lehet, hogy szeretném.- vigyorgott.
-Na jó. Én éhes vagyok. Liz terítst, Calum ülj lefele!- adta ki a parancsot Luke.
-Esetleg légyszíves Liz...- morogtam magamnak.
Az ebéd azzal telt, hogy Cal megpróbálta felvenni a flörtölős szerepet.
-Miért csinálod ezt Cal? Tegnap még ölelgettél, hogy Nehogy elmenjek vagy Nehogy elköltözzzek...
-Van egy csaj. Egy bárban dolgozik és fel kellene szedni.- Közölte velem Calum nyugodtan. Hát jó.


A kanapén ültem a nappaliban, úgy, hogy minden be volt sötétítve. Meg már alapból is sötétedett. Már a harmadik nagy tál popcotnomat ettem. Eldöntöttem, hogy ma akármilyen nyár is van, én a TV előtt fogok ülni és filmezni fogok. Az első film az valami vígjáték volt vagy mi, a második egy gusztustalanul csöpögős romantikus volt és most pedig horrort nézek. Bár az első két filmnél örömtelin zabáltam a pattogatott kukoricát, most valahogy nem bírtam. Hogy is bírtam volna mikor egy kiscsajt egy kurva sötét szobában darabolnak fel?
A párnát, amit ideiglesen "megfojtok" csak jobban szorítottam amikor a pasas behozota a kiscsaj anyját. Halkan sikoltott az asszony, majd összerogyott.
-Helló édes!- mondta egy suttogó hang és hátulról megöletl amennyire tudott.
Nem tudom, hogy mér' de ösztönös sikoltás tört fel a torkomból és begubóztam.
A karok elengedtek el és azt vettem észre, hogy világosabb lesz, mint volt és a film is elhalkult.
-Bocsáss meg.- mondta Connor.
-Semmi baj.- mondtam hevesen zaklatoló szívvel- Csak elég ijeszt volt, hogy pont a kislány feldarabolása után megöleltél. És hát be kell lássam, hogy a suttogó hangod csak rontott rajta, de nincs gond. Csak egy pohár víz kell...- indultam ki a konyhába, ahován Connor ia követett.
-Akkor minden rendben?
-Persze. Nyugi. Amúgy mennyi az idő?
-Holnap ilyenkor már a színházban fogunk ülni...- vigyorgott. Nem teljesen olyan ártatlan, mint az ember első ránézésre megállapítja..., hanem..
-Min gondolkodsz?- kérdezte.
-Azon, hogy a kis ártatlan pofikád mögött egy szemtelen, perverz srác bújik meg.
-Hééé!
-Igen! Bizony ám!
-Hát azért te sem vagy akkora szent mint Mikey hiszi...
-Nem hát! És én ezt be is vallom, mert ha Dave-vel képes vagyok meglógni a strandra, azzal csak annyit mondok, hogy okos vagyok. Mert ha hülye lettem volna, akkor egyszerűen csücsültem volna a seggemen..
-A jó kis formás seggeden...
-Az mellékes. Szóval ültem volna és bámultam volna az ablakon kifelé és néztem film a madarakat amik nincsenek.
-Jó program. De én tudok jobbat!
-Mondjad drága.
-Menjünk el a Szürke ötven árnyalatára a moziba. Úgyis holnap lesz színház.
-Olvastad?
-Nem. De az előzetesét láttam...- vigyorodott el.
-Ajjaj. Na menjünk.- mondtam- Bár előbb te itt leülsz és megvárst.- löktem a kanapéra.
Fsétáltam és felvettem egy méregzöld shortot és egy batikolt zöld ujjatlant, ami mérgező összetétel volt egy zöld Converse-szel megkoronázva.


A moziban még pont volt két hely. Bár nem számítottunk rá, hogy lesz hely. Ezen felül muszáj voltam leküzdeni azt az érzésem, amit a telt mozi idéz elő. Brrr. Sok ember. Ráadásul a film nem valami, hogy is mondjam, vígjáték szerű.

^_^

A mozi fantasztikus volt. Azt sem tudom, hogy mit mondjak. Kifogytam a szavakból. Ezt Cobnor is megértette. Hazasétáltunk kézen fogva, adott egy puszit és megígérte, hogy hholnap- azaz ma délután ötkor értem jön.
A minden esti tevékenységem elvégeztem és mint mindig, bezuhantam az ágyba a filmen elmélkedve.

Amikor reggel Lementem a konyhába nagy meglepetés fogadott. Az asztalnál ült Connor, Dave, Mark, Michael, Luke, Calum és Ashton is.
-Mit ülünk meg?- kérdeztem a Fiúk arcát fürkészve.
-Nem rémlik?- kérdezte Luke mosolyogva.
-Nem teljesen...
-Tudod, olyan jó ez a mai nap... Nem is tudom, mintha valakinek ekkor lenne a születésnapja...- nézett Connor Mikeyra.
-Szerintem is nagyon jó. Kár, hogy nem tudjuk kinek van a születésnapja..
-Istenem....- suttogtam. Ma július 26.-a van. A születésnapom. Ahogy a Fiúk rám néztek, ahogy minden tökéletes volt, úgy még mindig nem igazán kedveltem a születésnapom. Minden tökéletes volt...majdnem. Én nem. Bennem még mindig ott van a rossz. A rossz, amit bennem hagytak a szüleim , akik nem bántak velem jól. Akik miatt nem élhettem rendes életet régen.
Felültem a márványpultra és gondolkoztam, hogy mit is mondjak.
-Köszönöm...- motyogtam- Ez nekem nagyon sokat jelent. Ez a harmadik olyan születésnapom, amit rendesen, pofonok és vér nélkül töltök. Azt mondják lehet új életet kezdeni. Szerintem nem lehet. Az úgynevezett régi életet csak hátrahagyni lehet. Eldobni soha. Azt az életet amit 'otthon' töltöttem, az nem nevezhető életnek. Az maga a Pokol. A nagybetűs nem kívánt hely. De az a lényeg, hogy tényleg köszönöm.- mosolyodtam el. A Fiúk olyan pillanatokat élhettek, amikor nem tudják, hogy hova tegyék magukat. Elássák saját élő testüket vagy pedig csak szaladjanak el. Egyiket sem kell tenniük.
-Na akkor megyek hozom a kaját. Mert gondolom van...- mondtam.
-Ma te nem. Ma mi találtunk neked ki programot. Minden egyes órád be van osztva.- mondta Mikey.
-Akkor...- néztem Connorra.
-Azt hiszem csak én tudom merre van a kaja.- mondta Connor. Ketten mentünk ki a konyhába. Biztosan csak ő tudja, hgy holba reggeli, mert ki volt rakva a pultra. Legalább valami élethűbbet hazudhatot volna.
-Nos?- kérdeztem.
-Igazából az én ötletem volt a meglepetés. Mondtad, hogy nemsokára lesz a szülinapod. Azt nem mondtad el mikor, de tudod éljen a mai világ. Facebookon be van jelölve a születési dátumod. A színház az akkor is ma lenne, ha nem ma lenne a születésnapod. Ez egyszerűen csak egy program ami a kapcsolatunk építésére szolgál.
-Köszönöm.- töröltem meg a könnyes szemem. És én tényleg azt hittem egy pillanatra, hogy Mikeyék találták ki.
-Ez alap édes.- mondta és megölelt. Kivittük a kaját, ami valószínű, hogy Connor, Mark és Dave érdeme, mivel az én drága lakótársaimból nem nézem ki, hogy főznek.

A nap úgy telt ahogy a fiúm megmondták. Igazából egész nap a strandon voltunk, csak mindig volt valami meglepetés. Például a srácok ugye beosztották maguk közt, hogy ki-mi-mikor-hogyan-mit csinál velem.
Nem pontosan időközönként cserélték le egymást, hanem amikor csak úgy akarták. Tízkor mentünk és először Dave-vel és Markkal voltam és elmentünk búvárkodni. Régebben emlegettem Dave-nek, hogy szeretném kipróbálni. És lám! Kipróbáltam. Olyan csodálatos volt a tenger alja. A sokszínű növények, a halak és azt is elmondhatom, hogy egy cápától elnevettem magam. Egy "vega cápával" összeengedtek és azzal játszottam, amikor az uszonyát végighúzta az oldalbordáimon. Halk sikknatás után röhögőroham tört rám, amit egy állítólagos rekeszizom-gyulladás követett.
Miután kiúsztam magam, Luke-kal és Callal mentem strandröpizni, ahol csak egy olyan ismeretlen csapat alakult ki. A két srác azért is az ellenfélhez állt be. Annyit röhögtünk, hogy nem tudom. Volt olyan, hogy kiesett a kezemből a laszti és akkor Luke cukkolt meg a cdapattársaim. Senki sem vette komolyan a játékot...mindenki csak szórakozott.
A strandröpi után Ash-sel voltam. Az elején úgy indult, hogy csendben sétáltunk egymás mellett a homokba fúrva lábainkat. Kínos volt a csend.
-Figyelj bocsánat. Már meg kellett volna ejtenem ezt a bocsánat kérést egy hete kb. Hiányzik a társaságod. Jamie nem oly... Bocs. Szóval szeretném ha kibékülnénk.
-Luke mesélt Jamie-ről. Nem túl szépeket, de..
-Róla nem lehet szépeket mondani.- morogta magának.
-Akkor igaz...- konstatáltam. Megáltt. Én is. Egymás felé fordultunk. Közelebb hajoltam hozzá és adtam egy puszit neki. Láttam a szemén, hogy ezzel nem volt igazán megelégedve. Mit ne mondjak, szívesebben csókoltam volna meg, de ... Nem lehet. Megöleltem. Ennek csak annyi lett az eredménye, hogy a fülembe suttogott és felkapott a vállára.
-Felkészültél?- de már futott velem a víz felé. A csobbanás után - amikor felküzdöttem magam a víz felszínére - csapkodva köpködtem a vizet és mint eddig a napom nagy részében, röhögtem.
-Szemét vagy!- fröcsköltem le.
-Na ja. Te beszélsz?
-Én?- háborodtam fel- Mire gondolsz?
-Nem mondom meg!- játszotta az ötévest.
-Hmm. Ha harc hát legyen harc!- kezdtem el felé úszni. Amint utol értem lenyomtam a víz alá és felmésztam a vállára.
-Ügyes kislány. De most meghalsz!- mondta nevetve. Kár, hogy azzal az aranyos nevetésével, mert elolvadtam tőle. Ennek a következménye az lett, hogy hatalmasat csobbantam a vízbe. Kicsit mélyebb volt mint kellett volna. "Nem ért le a lábam." A hasam kezdett lüktetni. Odatettem a kezem. Enyhe vércsíkok jelentek meg, majd egy kissebb "aurám" keletkezett a vérből. Ash megfogott a hónam hallat és kihúzott a partra. Nem fájt. És ez a legfurcsább. Csak mámorító érzés volt. Olyan mint amikor vodkáztunk és már kezdtem a részegedés felé közeledni.
-Nyugi kislány. Semmi baj.
-Szerintem sincs. Csak Mikey ne vegye észre.- ültem fel Ash legnagyobb bánatára. Bár furcsán nézett rám.
-Nem fáj?- kicsit megtapogattam és nem fájt.
-Nem. Egy kicsit sem. Érzem, hogy mámorít az érzés, hogy vérzek, de semmi más.
-Ez furcsa. Na de addig jó. Keríteni kellene valami törlő anyagot...- gondolkozott hangosan.
Egy széket láttam meg nem messze tőlünk rajta egy fehér (OMG!!!) törölközővel.
-Ott...- mutattam a szék felé. Elmentünk odáig és Ash megtörölte a sebet. Annyira nem is látszott. Biztosan csak egy ér szakadt el semmi egyéb.
Miután Ashel visszamentünk a többiekhez, Michaellel mentem el. Azt mondta, hogy öltözzek fel és elmegyünk valahova. Nem árulta hová, egyszerűen csak azt mondta, hogy meglepetés.
Egy játékboltnál álltunk meg.
-Hmm?- vontam fel a szemöldököm.
-Csak kövess.- nézett rám mosolyogva. Mikey arcvonásai elláfyultak ha mosolyogott. Mindegy min, de mosolygott.
Az eladó egy harmincas pali lehetett, James névvel. Legalábbis ez volt a kitűzőjén.
Michael intett az eladónak.
-Hetes, nyolc-három-öt.- mondta a pasi. Kiderült, hogy a hetes egy kisebb raktár száma, és az utána levő számok, a számkód a raktárhoz.
Amint beléptam a raktárba, az az érzés fogott el, hogy ez nem csak egy egyszerű raktár. Rendesen volt benne ablak, SŐT(!!!) még egy kis luxust is el lehetett benne képzelni
de tele volt plüssel. Ember méretű plüssel.
-Választhatsz...- Hallottam a hátam mögül a hangot. Alaposan szétnéztem, míg meg nem láttam életem szerelmét... Egy jegesmedvét.
-Ez gyönyörű!- rohantam oda a drágámhoz. Előre tisztázom, hogy nem vagyok skizofrén, egyszerűen csak szeretek beszélgetni a plüssökkel.
-Jaj te kis édibogár! Annyira édes vagy!- gügyögtem a macinak- És mivel szeretem a találó neveket ezért Jegi leszel kis édeske.
-Rendben Liz. Most mehetünk kajálni...- mondta, mire én Jegivel a kezemben - az ölemben - ugrottam rá. Csak remélni mertem, higy nem fog megint vérezni a seb. De nem.
-Köszönöm Mikey.- adtam testvérem arcára egy rettentő nyálas puszit.
-Blaaa! Ezt ne csináld! Még az fogják hinni, hogy nyalogatsz.
-Hááát..- néztem rá vigyorogva.
-Na nem nem és nem. Most szépen elmegyünk enni. Úgyis korog már a hasad!
-Na ja.
Egy étteremben ebédeltünk. Természetesen már a második fogást is alig bírtam megenni, amin a Fiúk jót virultak. Miután megettem köbö egy fél liter hideg meggylevest ( NYAMMMI! ), ettem még rántotthúst rizzsel, krumplival és salátával. Na itt mondtam, hogy vége. De amikor megláttam a desszertet egyenesen korgott a gyomrom. Nem kell azt hinni, hogy nekem ilyen bazi nagy torta kell csilivili csillámpónival. Egy nagyobb fajta, gyümölcsös túrótorta volt.
-Hozzak tálat Liz?- kérdezte Luke.
-Miért?
-Mert annyira csorog a nyálad, édes.- röhögött.
-Kösz nem kell. Na de valaki vágja már fel!- sürgettem őket.
-Még néhányan eszünk.- mosolyodott el, úgy mint aki azt mondja, hogy "Véged van kislány! Csorgasd csak szépen a nyáladat!". Kihagyott egy ütemet a szivem. Ez volt az a mosoly amit régóta várok.
Az a mosoly, ami tökéletes.
-Na jó. Bocs. Nem úgy gondoltam. Vágom rögtön.- mentekegtőzött, felállt és elkezdte felvágni a tortát. Az első szeletet természetesen én kaptam, ami akkora volt mint egy ház, de nekem tökéletes. Miután mindenki kapott, elkezdődött az egymás szivatása. Mindenki mondott mindenkinek, amitől biztos elrákosodik.

-Biztos fel tudsz öltözni egyedül?- kérdezte Dave már vagy ezredjére.
-Igen.- mondtam a paraván mögül ami a szobámban volt- Nem. Mégsem. Segíts felhúzni a cipzárt!
Miután megküzdöttünk a cipzárral beálltam a tükör elé. A ruha  egyenesen tökéletes volt. Nem volt túl hivalkodó, de el lehetett menni benne egy színházba.
-Liz! Itt van Connor!- ordibált fel Ash.
-Megyek!- kiáltottam vissza.
-Csinos vagy.- mondta Dave.
-Tudom.- vigyorogtam a haveromra.
-A kis egoista! Na menjél!- csapott a fenekemre.
-He! Mikor lettél te szemtelen?
-Tanulok Lizzy, tanulok.
-Liz. Nem Lizzy. Na de megyek.- nyomtam puszit az arcára és "lesiettem". Máramennyure lehet sietni egy 10 centis sarkú cipőben.
-Voahahá!- Hallottam meg egy kurjantást. Luke. Na ja.
-Köszönöm.
Connor kint várt a kocsijában. Hétkor kezdődik az előadás, amire jegyet vettünk. Az órámra néztem. 18:49. Időben vagyunk.
-Szia.- ültem be az anyósülésre és egy puszit nyomtam Connor arcára.
-Gyönyörű vagy, édes.- mondta és elindultunk. Az út nagyjából szótlanul telt. Connor izgult valami miatt. És valljuk be, hogy én is. Lehetséges, hogy megkérdezi, hogy járjunk-e? Minden lehetséges, annak aki hisz. Ezt egy katolikus iskola felirataként láttam. Megfogott, bár a teljes értelmére még nem leltem rá. Pontosabban még meg kell tanulnom ténylegesen hinnem magamban. Igaz, ez az önbizalom egyik pontja.
-Itt vagyunk.- mondta Connor mosolyogva, felébresztve ezzel engem a gondolkodásból.
Miután kiszálltunk bementünk a színházba és elfoglaltuk a helyeinket.
-Az előadás után van kedved egy vacsorához? Nálam...?
A szívem heves dobogásba kezdett. Vacsora. Nála. Csak ketten.
-Persze.- mondtam feszültem mosolyogva, de már nem válaszolhatott Connor mert az előadás kezdetét vette.
Ha valaki megkérdezné, hogy miről is Szólt a darab, Fogalmam sem lenne a választ illetően. Nem figyeltem. Sőt Connor sem. Elvontuk egymás figyelmét. Miközben a kezemet fogta, én a vállára hajtottam a fejemet és sutyorogtunk. A körülöttünk lévő embereknek ez nem nagyon tetszett, mert ráng szólogattak. Mit várnak egy kamasz 'pártól'? Na ez az. Semmi jót.
Mikor kimentünk, észrevettem, hogy Connor nagyon feszült.
-Valami baj van?- kérdeztem tőle óvatosan.
-A francba is! Leszel a ...