3. fejezet - Mi lenne, ha...

Szép napot kabócáim! Köszönöm hogy olvastok és köszönöm a komikat! Ha az ötödik fejezet után eléri az oldalmegjelenítések száma a 300at akkor jön egy meglepiiii rész!!!!! Ha teccik, akkor komizzatok és iratkozzatok fel! Jó olvasást bogárkáim! :) [És bocsánat hogy nem lett olyan hosszú]


~Ashton
A parton bóklásztunk egy kicsit, mire megláttam azt a Dave gyereket...egy másik sráccal. Amikor Bejött Liz-zel a próbaterembe, be kell valljam: Elöntött a féltékenység. Lehet, hogy csak a haverja, de akkor is nagyon birtoklóan nézett rá. De látszott, hogy irtózatosan megbíznak egymásban. Állítólag csak 3 éve barátok. Na nekem mindegy.
-Michael, Dave ott van az étterem teraszán egy....sráccal.-mondtam az étteremre mutatva.
-Nekem nem Dave kell hane...de. Nekem Dave kell hogy megfolythassam.
-De lehet...
-Ashton! Most halgass!
-Rendben-motyogtam. Ahogy Dave-hez értünk, ő életvidáman kelt fel az asztaltól.
-David, most azonnal szedd elő a húgomat. Nem tudhatod, hogy mi történt akkor amikor én hagytam egyedül...
-De tudom!-vágott közbe gyorsan Dave. Mikey bambán nézett Dave-re és Mielőtt kiakadhatott volna a haverom, a srác is felállt.
-Sziasztok! Oh Istenem! Ti vagytok a 5 Seconds Of Summer?
Mind lebénultunk. Alig néhányszor léptünk fel bárokban...ez a srác nagyon ismerős volt.
-Te nem valami bárban dolgozol?-kérdeztem.
-Jah, de. A Light Night-ba dolgozom. Legutóbb ott volt fellépésetek.
-Te tudod az egész fellépésrendünket?-kérdezte Cal.
-Nem.-pirult el a srác. Jesszus Atya Isten! Ez tényleg totál buzi. Opsz. Ez kicsúszott.
-És elárulnád a nevedet?-kérdezte feltűnően nagy unalommal Luke.
-Öööö Mark Owens.
-Hát örvendek Mark.-mondta Mikey- De ha megbocsájtanál megkeresném a hugom és megfojtanám a ... Barátod.-nézett Dave-re. Na legalább nincs okom arra, hogy féltékenykedjek. De miért is lennék én féltékeny? Hisz nem is vagyok szerelmes én senkibe! Sőt senki sem jön be nekem...na jó. Talán valaki bejön nekem...mondjuk Liz. De neki biztosan nem kellenék, mert csak a bátyja haverjaként tekint rám. Nem baj. Egyszer majd kiderül az igazság.
-Michael, Liz ott fekszik a napozó ágyon.-mutatott Mark egy fehér bikinis csajra aki olvasott. És hű atyám! Iszonyatosan szexi volt. Pontosabban az a kis bikini pont annyit takart amennyit kellett. Sőt, lehet hogy egy a szabvány méretnél kicsit merészebb volt.

 

(ne a csajszit nézd)

-Kösz.-azzal fogta magát és Liz-hez rohant. Kiderült, hogy a lány aludt. Ezt onnan lehetett megállapítani, hogy miután Mikey odarohant hozzá, megrázta a húgát, és az egy nagy ütést mért rá a lány. Ekkor Michael a fejéhez kapott mire Liz elkezdett magyarázkodni. Mostmár mi is odamerészkedtünk.
-...de miért?-hallottuk meg a mondatrészleget amikor Közelebb mentünk.~


-Tudtad, hogy mérgesek leszünk ha eljössz otthonról!-vágta a képembe, mikor már nem sajgott annyira a feje.
-Tudod milyen szar érzés volt, hogy nem volt tulajdonképpen magánéletem? Egyszer leestem a lépcsőn. És? Nem nagy cucc. Máskor is megbírkóztunk már a helyzettel. Csak te meg én. De most...most a srácok nem hagynak nekem nyugodni. Dave-et is úgy kezelték mint valami erőszaktevőt. Megkérdezhetném, hogy ezt miért kell? De miért?
Ash-ék ideértek. Nem baj. Hadd hallják az igazságot. Habár Ash fülét befognám, mert rá nem vonatkozik.
-Azért hugica, mert meg akarom neked azt adni, amit a szerencsétlen balfasz szüleink nem adtak meg.
-Azt már akkor megtetted amikor megmentettél...-csúszott ki a számon. A srácok csak bámultak rám. Eléggé perverz érzés amikor 6 srác úgy bámul rád, mint egy kincsre. Én megmondhatom!
-Mert meghaltál volna...-mondta Mikey-...és én abba belepusztultam volna.
-De AKKOR nem haltam meg. Itt vagyok neked. És ha kell másnak. Emlékszel amikor anyánk odajött hozzám ittasan és elkezdett vágdosni? Az volt az első amikor megmentettél. Én még csak hét voltam. Azóta tíz év telt el, és nézd-fordítottam meg a csuklóm- még mindig itt a nyoma. És itt is lesz. Anyám azt akarta, hogy örökre meg legyek jelölve. Hogy emlékeztessen arra, amit el akarok felejteni. De van olyan, amikor álmomból felkelve arra gondolok, hogy mi lett volna ha... ? Ha nem lököd fel azt a nőt. Ha nem szólsz annak a borzalmas apánknak. Vagy ha csak úgy semmibe veszel. Mindig te mentettél a szüleink elől. Téged nem bántottak, mert te voltál az az aranyos kis fiúcska aki tökéletes. Én legtöbbször mindent eltűrtem. Azt, hogy mindig felpofoztak, vagy esetleg belém vágtak. Vagy emlékszel amikor majdnem megfulladtam a tengerben? Te húztál ki, mert az állítólagos szüleink kint ücsörögtek a parton és röhögtek rajtam. Téged megdicsértek, hogy kimentettél. Aztán felpifoztak azért, mert kimentettél. Te nem tehettél arról, hogy én születtem a szerencsétlenebbik gyereknek. De ha nem hiszed, hogy mindent megadsz nekem...akkor csalódtam benned. Mondd csak! Szerinted miért vagyok itt a parton és nem otthon?- Mikey csak megrázta a fejét és könnyektől csillogó szemmel figyelt tovább- Csakis csak azért, mert túl sok volt az amit tettetek értem. Nem bírom az ilyesfajta nyomást. A testit bírom. A lelkit nem.
Ekkor megláttam Ashton aggódó, de rejtelmes tekintetét, Luke döbbent volt, Cal csak bámult maga elé, Dave csak mosolygott, Mark értetlen volt-nem tud még semmit- és Michael. Ő volt az, akinek a tekintete elhomályosult, arcán a tipikus bocsánat ráncok jelentek meg. A vállai leereszkedtek és úgy maradtak. A mellkasa emelkedett és süllyedt. Lefagyott a pillanat. Velefagyott a pillanatba. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy mit kellene Mondanom. De Mikey fogta magát és megölelt. Viszonoztam. Éreztem ahogy összekapcsolódik a lelkünk. Most éreztem magam a legközelebb hozzá. Az évek folyamán mindig kiálltunk egymásért. Nem számított semmi. Csak az, hogy mi ketten együtt maradjunk. Mostmár nem választhat szét minket semmi. Még ha jönne egy nagy hurrikán és elsöpörne minket...én nem engedném.el a bátyám. Michael elengedett. Az eddigi aggódó ráncai kisimultak az arcán. Ekkor döbbent rá: Itt vannak a Fiúk.
-Én ööö...
De a Fiúk Továbbra is döbbentek maradtak. Mivel senki nem tudott mit mondani, Ash kényszeresen is, de megtörte a csendet.
-Figyuzzatok ez...khm, megdöbbentő volt.


~Luke
Liz kitálalt. Elege lett abból, hogy mi úgy vigyázunk rá. De nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy a múltja egy részét felfedte. A múltjuk egy részét. Az én anyám legalább nem eset nekem késsel meg semmivel sem. De az övé? Az biztosan elmebeteg! Először amikor monda el sem hittem. De látva Michael döbbent, szomorú, elmélkedő arcát és Liz csuklóját...már eléggé valóságosnak tűnk. De nem tudtunk igazán beszélni.
-Tudjátok mit?-kezdtem.
-Na mit?-mosolygott rám Liz, amitől minden bátorságom előjött. És nem voltam tőle zavarban, mert már valaki nagyon mereszti rá a szemét (nem akarom megjelölni a személy de ha kérdezik Ash az). Meg azért sem, mert ő volt most a fő emberke. Aki most a legfontosabb volt. Na de nemsokára kellene a mi javunkra is gondolni.
-Mondjuk a mai fellépés után elmehetnén egy partyba vagy mittomén' hogy hova.
-Ez de para! Ti már felléptek?-kérdezte kíváncsian Liz.
-Hát jah. A hivatalos nevünk a ...
-5 Seconds Of Summer-vágott közbe Mark.
-Hát jah.-bólintottam rá. Ez a srác igazi, vérbeli homokos.

Facebook-os csopiii

Sziasztok!

Szal van egy csoportja a blognak, de csak van.


FACEBOOK CSOPORT

2.fejezet - Régi emlékek

Hi Everybody! Köszönöm a komit és hogy olvastok. Nem szeretném tovább szaporítani a szót, szal ha teccik komizz és iratkozz fel! Jó olvasást bogárkáim! :)


Már egy kerek hete mindig csak nálunk lógnak a Fiúk. Nem mintha zavarna, csak nem találkoztam már egy ideje Dave-vel és hiányzik. Mindig csak Facebookon vagy SMSben váltottunk néhány szót és Ennyi. Ahogy teltek a napok a srácok nagyon vigyáztak rám én meg egyre jobban ideges lettem. Nem vagyok én kisgyerek! Ráadásul egyedül sehova sem mehetek el. Múlt hét szerdán például így zajlódott Luke és az én párbeszédem:
-Lemehetek a boltba? Ürül ki a hűtő ti meg lusták vagytok hozzá!-mondom a fiúknak. Erre Luke odajön mellém, kikapja a kezemből a szatyrot.
-Mostmár mehetünk.
-Mi a franc? Egyedül sehová sem mehetek?-kérdeztem ingerülten. Múlthét szombat óta csövelnek nálunk.
-De, csak ...-keresi a kifogást- csak nekem is kell valami.
-Mondd meg mi az és megveszem.
-Tudod az khm egy...
-Na jó. Mindegy. Hagyjuk. Csak Gyere.-hagytam rá.


És minden nap el kellett kéreckednem ha menni akartam valahová. Persze utána kaptam testőrt is. Minden nap mást. De legtöbbször Ash volt mellettem aminek örültem. Tegnap Michael rá is kérdezett:
-Mondd csak hugicám, bejön neked Ash?
-Most milyen válaszra számítassz?
-Hát mondjuk egy igenre. Mert elég sokat vagytok együtt. Mármint az ő társaságában egyáltalán nem feszengsz. De ha pl Cal megy veled, akkor olyan vagy mint az északi boszi.
-Nagyon köszönöm.-mondtam grimaszolva. Miután lezajlott ez a beszélgetés minden egyes Ash-sel töltött lépésemet figyeli.


Szokatlan dolog történt. Csörgött a telóm. A kijelzőn Dave képe villogott.
-Hello csajszikám!
-Daaaaaaaveee!
-Hű. Most alaposan megsüketültem.
-Miért? Lehet alaptalanul is megsüketülni?
-Igen. Ha nem Liz Clifford visít az ember fülébe.
-Gyá!
-Na szivi, van kedved strandolni?
-Ezt komolyan kérdezted?
-Jaja.
-És mi van azzal a szexi büfés sráccal?
-Hát Kiderült hogy már van barátja.
-Na ezt nem.mondhatod komolyan!
-Hát pedig de.
-Egész kibaszott Sydeyben pont kifogtad a foglalt srácot?
-Hát ja. Na de akkor Mikorra menjek hozzád?
-Tudod...van egy icuri picuri gondocska...
-És mi lenne az?
-Hát Mikey összeszedett egy bandát. Szal most zenélnek meg minden.
-De ez jó. Nem?
-Eddig igen. De megint Nos a seb. Érted. Szal az egyik srác látta mert valami elsősegélyes akármis cuccosa van...
-És hány srác van?
-Három.
-Igen, folytasd.
-És azóta, egy hete úgy vigyáznak rám.mint egy porcelánbabára vagy mint egy sorozatgyilkosra hogy ki ne szökjön a cellájából. Mindenhova elkísérnek.
-Akkor az nem lehet olyan vészes.


***


Dave a nappali ajtóban áll és nézi az abszolút káoszt.
-Ez irtóra nagyon vészes.-mondta. A telefonba még nem ezen a véleményen volt.
-Nos kinek volt igaza?
-Neked.
A Fiúk épp a próbatermet használták. Én bementem Dave-vel a nyomomba. Luke volt a legfigyelmesebb.
-Szia Liz...és szia idegen.-köszönt. Ash-nek egy pillanatra elborult a tekintete majd elkezdett a dobbal szöszmötölni. Féltékeny?
-Srácok, ő itt Dave, a legjobb haverom öhm három éve. Dave, a szőke pirszinges Luke, a fejkötős Ash vagy Ashton és a kínai Cal vagy Calum.
-Nem vagyok kínai.-morogta Cal vidáman.
-Jo, nekem első perctől annak tűntél.
-Felőlem.
-Van kedvetek lemenni a strandra?-kérdeztem vidáman.
A Fiúk egyszerre mondták hogy nem.
-Na jó. Akkor mindegy.- szontyolodtam el. Dave épp akart valamit mondani, de megszorítottam a kezét. Vette az adást. Ő minden balhéban segített nekem plusz támogatott. Ő is tud a sebről. Csak ő a kerek igazságot tudja. Mikey-nak nem mertem elmondani. Féltem hogy magát fogja hibáztatni. Így is magát hibáztatja de ha megtudja...
Kimentünk egyenesen a szobámba. Kinyitottam a gardróbom és besiettem a fürdö ruci részlegre. Dave az igazi vörös bőrkanapén foglalt helyet. Nagyon élén a fantáziám. Azóta a beszélgetés óta, amiben szervezkedtünk Ashtonnal, ha megnyikordul a bőr mindig elkuncogom.magam és egy piszkos fantázia kép jelenik meg lelki szemeim előtt. Most is ez történt. Elröhögtem magam. Dave furán nézett rám.
-Valami amiről tudnom kellene?-kérdezi.
Elmeséltem.neki a beszélgetést.
-Hű csajszi. Valaki nyomul rád! És ú csak nem szerelmes vagy?
-Ki? Én? Dehogy!-válaszoltam magabiztosan.
-Akkor biztosan bejön neked valaki...
-Hát fogjuk rá.-mondtam titokzatosan.
-És csak nem az Ashton gyerek?
-Lehet.
-Fú, de hallod tökre el akartam röhögni magam amikor beléptünk a próba terembe.
-Miért?
-Mert egy, ezek kurva helyesek, kettő, pedig a doboskád tekintete baromi nagy féltékenységet árasztott.
-Ööö oké.- kihúztam a szekrényből két bikinit. Egy fehér fodrosat és egy vöröset.- Melyik legyen?
-Hm...legyen a fehér.
-Okai. Na akkor Gyere. A hűtőn van cetli. Majd oda felírjuk, hogy elmentünk.
-Jojo cica.


'Dave-vel a strandon vagyunk. Puszi Fiúk <3'-ezt írtam fel a hűtőre.

Amikor leértünk a strandra elfogott minket az öröm. Délfelé járt az idő és a nap is tűzött ezerrel. Kerestünk egy háromágyas részt és bementünk a vízbe. A víz nagyon kellemes volt. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki lefekszik a mi ágyaink mellé mert még volt egy szabad hely. Nem foglalkozok vele, had legyen ott. Dave lepocsolt egy kis vízzel. Én erre egy nagy hullámot szabadítottam fel. Elkezdett prüszkölni.
-Hé Liz! Ezt meg hogy csináltad?
-Kézzel.
-Na ne mondd. Gyere ki egy kicsit a partra. Kajáljunk valamit mert már elmúlt fél kettő.
-Olyan sok ideje vagyunk itt bent?
-Hát ja. Ha jól szórakozol, akkor telik az idő.
-Na akkor húzzunk kajálni!
Kimentünk az ágyainkhoz. Az enyém mellett még mindig ott volt az a srác. Eléggé helyes volt. Csak egy volt a gond: Valahonnan nagyon ismerős volt. Nagyon hasonlított valakire...akire nem akartam emlékezni. A srác csak Dave-et bámulta. Oh de jó. Akkor ez nem lehet Ő. Mert Ő...khm a lányokat kedvelte. Amikor már a második hambimat eszem Dave beszélni kezd:
-Láttad azt a srácot?
-Azt aki a tekintetével levetkőztetett?
-Na de Liz! Mióta vagy te ilyen perverz?
-Amióta a perverzió megtestesítő istene lettem.
-Hát értem én. De Szerinted van Nála esélyem?
-Szerintem nagyonis van!
Ebben a pillanatban megjenelent az emlegetett srác.
-Sziasztok!-köszönt és levette a napszemcsit- Leülhetek?
-Persze. Nagyon hasonlítasz valakire.-mondtam és próbáltam nem sírva fakadni.
-Az lehetséges. Van egy ikertestvérem.-nyugtatott meg. Huh.
-Na srácok. Én asszem megyek napozni egy kicsit. Tele vagyok.-azzal felálltam.
-Liz, nem lesz semmi baj?-kérdezte Dave.
-Nem. Elvégre csak napozni megyek. Ha meg jön valami egyveskezű emberke akkor kivágom magam a helyzetből.
-Liz-hajolt hozzám bizalmasan- ugye van nálad olló?-kérdezte komoly képpel.
Elröhögtem magam.
-Nincs. De szerintem a bicska is megtesz.-majd téleg elmentem. De még utólag Hallottam a srác kérdését.
-Ő a barátnőd?
-3 éve a legjobb haverom és van pasija...velem ellentétben.
-Ó-pirult el a srác- akkor örvendek.
Visszamentem a partra.


~Dave
-Dave vagyok.
-Mark. És hát... Miről szoktak ilyenkor beszélgetni. Gondolom neked már volt több randid is.
-Hát ja. Igazából az első találkakor az ismerkedés a főtéma. Második alkalomkor szokott az lenni, hogy nem csak a felszínt ismertetjük a másikkal.
-Értem. És megkérdezhetem a teljes neved?
-David Haye.
-Hű. Mark Owens.
-Király neved van.
-Köszi. És mi a 'haverod' neve? Olyan ismerős nekem is a csajszi.
-Hát Elizabeth Clifford.
-Oh hát persze! A bátyja játszik együttesben?
-Jaja. Michael.
-Na őket már Hallottam. Egyik este felléptek a munkahelyemen. Ők a ... Hogy is hívják őket? 5 Seconds Of Summer?
-Hát Bocsi de én még erről nem hallottam. Na és hol dolgozol?
-Egy közeli bárban.
-Fu. És hogy hogy még nincs öhm...
-Hát úgy, hogy egyszerűen mindenki részeg akkorra. Éjszakás vagyok. Későn dolgozom. És igazából nem akarok olyan barátot akivel részegen ismerkedtem.meg.-vallota be.~


~Ashton
Már egy csomó ideje próbáltunk mikor Luke Letette a gitárt és lement a konyhába piáért. Nem telt bele fél perc és egy cetlivel a kezében jött vissza.
-Liz.-mondta. Mikey fölkapta a fejét és odament Luke-hoz. Az énekléstől kivörösödött feje egyszerűen lefehéredett az arca.
-Mi a baj?-kérdezte Cal.
-Mondjuk csak annyi, hogy Elment a strandra. Arra a strandra ahol...mindegy. Nem érdekes. Ott nem volt egyedül egy ideje. Csak velem.
-De mi történt?- kérdeztem, mert már nagyon kíváncsi voltam.
-Én nem mondhatom el. Ő elmondja ha akarja. Dr szerintem ő sem mondaná el. Van rá oka, hogy ne mondja el.
Valami nagyon szar dolog történt vele. Mármint Liz-zel. Olyan dolgog ami bármikor könnyre fakaszthatja. A seb... Hát persze! Biztos azzal van összefüggésben!
-Annak a sebnek van köze ahhoz hogy nem akarod elengedni sehová?-kérdeztem újból mire Luke rámmordult:
-Ash, hagyd már! Ha nem akarja elmondani nem mondja el.
-Igaza van Luke-nak. Tőlem semmit sem fogtok megtudni amíg nem egyezik bele Liz.


Lementünk a garázsba és a Hummer-rel elhajtottunk a partra. Igazi úszós felszerelést vettünk fel, hogy ne legyünk túl feltűnőek.

Információ!

Sziiiijjjjasztok!
Ez nem egy rész.
Úgy döntöttem hogy kell egy kis rendszer.
A részeket szombatonként hozom, de szünetben hétköznap is megjelenik.

Pusszancs

1. fejezet - A találkozás

Hali minden olvasónak! Ez itt egy újabb rész. Ha tetszik komizzatok és/vagy iratkozzatok fel! Jó olvasást!

~ 4 év múlva ~

Mikey még reggel Elment. Már vagy két hete egyfolytában eljár itthonról. Asszem' említett valami olyasmit, hogy talált egy bandát.

Egy Hummer állt meg a kapuban, amiből kipattant a testvérem 3 másik srác kíséretében. Amikor beértek nagy csattanást Hallottam. A kedvenc vázám, ami az ajtós folyosón van. Ajjaj annak aki összetörte!

Lementem és körülnéztem. Egy szőke srác sepregetett, miközben halkan kuncorogtak.

-Helló.- köszöntem.

Döbbent arcok tömege vagy hogy is mondhatnám el amit láttam.

-Ő lenne a titkos csajod akivel titokban jársz?- kérdezte a papagájhajú srác.

-Nem igazán. Ő a húgom, Liz.- döbbent csend. Most mi van? Csak a húga vagyok.

-Nos, nagyra értékelném, ha bemutatkoznátok, mivel fogalmam sincs arról, hogy mégis kik vagytok. Szőkeség?- néztem a szájpiszinges alakra.

-Luke Hemmings.

-Fejkötős-kém?

-Ashton Irwin.

-És te kínai?

-Calum Hood.

-Szuper!- csaptam össze a kezem.

Mivel nem volt jobb dolgom felmentem a szobámba és leültem a zongora elé. Van néhány Chopin darab amit bármikor képes vagyok lejátszani.

Valaki kopogott az ajtón. Megfordultam.

Ashton. Talán mind közülük az ő kinézete fogott meg leginkább. Nem tudom mivel magyarázni. Gyorsan felálltam, de a zongorából kiálló kis prücök felhasította a pólóm...ezzel együtt az alatta lévő sebet is. Azt amelyiket ...

-Minden rendben?- kérdezte a vért látva.

-Persze. Minden rendben.

Ki akartam mászni a zongora mögül de meginogtam és egyenesen Ash karjaiba ájultam. Szó szerint. Sötétet láttam minden felé. Pontosabban nem érzékeltem semmit.

-Liz... Kérlek.- Mikey simogató hangja "keltett".

-Minden rendben, csak...

-Semmi sincs rendben. Akarsz megint a klinikára menni?

-Ha már úgy is törzsvendégek vagyunk.

-Ezzel ne viccelődj!- Szólt meg Michael.

-Jó van na.

-Megnézzem? - kérdezte Ash - Van elsősegélytanfolyami végzésem.

Mikey húzta a száját de bele ment.

-Na mutasd.

Engedelmesen lefeküdtem és felhúztam a pólóm.

-Ez a másik csí...

-Az ott van és kész.- vágtam Ashton mondandójába.

-Okés.

Kötött valamit a sebre és megállapította,hogy nem fogok meghalni.

Meg sem kell említenem, nem fogok egy hamar meghalni.

-Ashton, Liz! Gyertek pizzázni!

Lent megettük a 8 doboz pizzát és leültünk a kanapéra és a nappaliban található pihenő ágyakra.

A srácok elkezdtek X-Boxozni én meg néztem őket.

Amikor leállt a játék és Ash súgott valamit a fiúknak. Azok hevesen bólogattak és vigyorogtak. Luke rám szegezte a tekintetét.

-Liz, nincs kedved dalolászni velünk?
-De. Miért?
-Mert akkor én, Mikey meg Cal gitároznánk, Ash dobolna, te pedig zongoráznál.-világosított fel Luke.
-Jó. Gyertek.-vettem én hogy mit akarnak. A szobámban 4 hangszer volt, bár mi öten voltunk, Mikeynak volt egy-két gitárja, szóval valószínű, hogy kölcsön akarják kérni.
3 szempár szegeződött rám. Mikey nyugodtan kortolygatta a ... Kávémat.
-Nem nálam akartok játszani?-kérdeztem.
-Jah de. Csak egyszer Luke-nak volt egy csaja, akinek volt ugyanígy hangszere... Csak nem tudott rajta játszani. Egyszer mondtuk neki, hogy Jöjjön velünk énekelni meg hangszereleni, ha van ilyen szó, erre ő meg nézett mintha most látna meg először egy híres divatnagazint.
-Kösz Cal, hogy felfeded életem nagy titkait.-dob Luke egy párnát Calnak.
-Hát tessék. Én tudok minden hangszeren játszani ami a szobámban van.
Végülis feljöttek. Úgy döntöttünk, hogy a The Vamps-től a Somebody To You-t játszuk el. Gyorsan kerestem kottát. Amíg a többiek hangoltak,addig begyakoroltam a darabot. Nem volt vészesen nehéz. Aztán összepróbáltuk néhányszor és eljátszottuk felvételre. A végére örjöngésbe törtünk.
-Nagyon jók vagytok ti ketten.-mondta Cal nekem és Mikeynak.
-Hát köszönjük.

Prológus

Hali mindenkinek! Ez az új Blogom. Jó olvasást! :)

Mint mindenki, én is vágyok egy jobb életre. Csakhogy a múltam miatt nekem nem lehet csak egy csettintésre jobb életem. Nekem már csak marad ez a nyomorúság. Pontosabban, mindigis itt volt a bátyám, aki tulajdonképpen felnevelt. Michael húga ként felnőni nagyon jó volt. Sőt még mindig jó. Még csak 14 vagyok, de már ilyen jó kis szóhasználatom van. Mikey-nak van olyan napja, amikor jobb, ha nem szólunk semmit. A mai is ilyen volt. A szobámban ültem egy halom doboz kíséretében. Úgy döntött Michael, hogy otthon nem bírja tovább. Néha még velem sem kedves, mert emlékeztetem az otthonunkra. Hát igen. Elég csak a kezemre vagy a lábamra néznie, rögtön mérges lesz anyámékra. Anyám egy pszichiátrián végezte. Apám pedig otthon jól eléldegél a menő ügyvédi irodájával. Anyám bántott, amikor nem ötöst vittem haza, apám meg leszarta. Szoval jo kis család vagyunk. Michael kopogtatott:
-Liz, bejöhetek?
-Gyere már. Ezt itt te vetted szal ki-be járásod van a szobában.
Bejött, szétnézett és Leült egy dobozkupacra.
-Én nem olyan leszek veled mint anyáék.
-Tudom Mikey. Szinte te nevelték fel. Nem rémlik.
-Na azért ne túlozz. Két évvel vagyok nálad idősebb.
-De azért valld be, hogy ha összeviszonyítjuk azt, amit megtettek értem a szüleink és amit te megtettél értem, akkornagy fölényben lennél.
-Tudom, hugi, tudom.-felállt és összeborzolta a szőke hajam. A hajamban volt egy két melírcsík. Mindig olyan színű volt, amilyenhez épp.kedvem volt. Jelenleg fekete volt. Tegnap még fehér volt, és ezt Mikey is észrevette.
-Jó lett a hajad. A fehér egy kicsit sápított rajtad.-mosolyodott el.- És most nyomás kipakolni, mert meglepim van számodra.
-Nekem? Meglepi?
-Neked.
Amint kiment elkezdett furdalni a kíváncsiság. Milyen meglepi lehet? Nos az első nagy harci feladat, hogy pakoljak ki. Az egyik sarokban volt az egyszerű kis Dormeo Sleep matracos ágyam. Mellette egy kis szekrény melyen egyetlen fénykép volt. Az, amikor megérkeztünk ide, Sydney-be, hogy új életet kezdjünk. Ez már egy hete volt. De legalább száz faktoros vigyor ült kinn azbarcunkon. Aztán a szoba másik felében a zongorám, mellette egy basszus gitár és egy hagyományos gitár. Ezt a két hangszert imádtam. Michaellel mindig együtt énekeltünk meg zenéltünk. Remélem, hogy miután minden lezajlott a költözéssel, megint fogunk esti hangulatot csinálni. A hangszereken végignézve eszembe jutott még valami. Van egy harmadik hangszer, amiért még megőrülök, és ez a dob. Egy komplet dobszerkóm van, ami tök menő. A hangszerek mellett volt a gardróbom (sajnos egy külön szoba, ami azt jelenti, hogy a szobába nem lehetnek majd nagy ruhahalmok), benne szintén dobozok. A gardrób mellet pedig az íróasztalom talált helyet. Mivel is kezdjem? Legyen a gardrób! Mint mindig, amikor belépek ide jó érzés tölt el, mert tudom, hogy itt sok időt fogok eltölteni. Először kezdem a cipőkkel. Néhány -több mint tíz- színben pompázó Conversem volt. De a kedvencem akkor a világoskék volt, amit Michael személyesen szerzett be nekem. Aztán a magassarkúk amiket kevésbé, de szerettem, kerültek sorra. És így tovább. A ruhatáram nagy részét a farmer és egy csomó csőgatya, meg jónéhány short tett ki. Alig volt néhány szoknyám.vagy ruhám. De ha volt ruhám, az a tipikus kurvás minruha volt. Szeretek feltűnő lenni. A gardrób után már csak a polcaimat kellett elrendezni, melyekre a könyveim kerültek,.mint például A Végzet Ereklyéi, Pokoli szerkezetek, Luxen sorozat. És már kész is voltam. Délután 2 volt, ami azt jelentett, hogy még ma a reggellin kívűl mást nem ettem. Michael újra belátogat szerény kuckómba, és megdicséri, hogy milyen ügyi voltam.
-És a meglepi?
-Ugye hoztál fürdőrucit?
-Ha egy falatnyi bikinire gondolsz akkor igen.-mondtam őrülten perverz vigyorral. Akárhogy a tesóm, mi ketten.mindenkivel perverzek vagyunk. Kikerestem a bikinim, összepakoltam a cuccom és kimentem a nappaliba.
-Itt vagyok.
Megfordult, azzal a nyertesek vigyorával és kiinvitált a kocsijához. Beszálltunk és lementünk a strandra.


-Liz, vigyázz magadra.-mondta Mikey már vagy ezredszerre.
-Könyörgöm tesó. Mennék a vízbe. Ráadásul a csajok nagyon szeretnek téged. Szal te is szenvedsz míg itt elmondod két milliószor, hogy vigyázzak és én is szenvedek.
-Na jó. Akkor este hatkor ott a Pizzásnál-mutatott a háta mögé.
-Rendben.


Mire találtam egy rendes helyet, eltelt fél óra. Egy helyes srác mellett kötöttem ki. Nálam úgy két három évvel lehetett nagyobb. A napszemüvege mögül észrevett és rámmosolyogott. Beszélgetni kezdtük és bementünk a vízbe. A vízben megcsókolt. Engedtem mert na. Nyár van, röpke kis kalandok. De aztán kimentünk a partra. Ittunk egy jeges kólát és elvezetett valami halász raktárhoz vagy mihez. Bementünk,.mert ügye mind a ketten tudtuk, hogy mit akarunk. De a srác egy kést vett elő. Nagyon megijedtem. Az ajtóhoz rohantam, de az zárva volt. Ty-igy hívták- meglengette előttem a kulcsot.
-Csak nem ezt keresed szépségem?
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem mire felnevetett.
-Tudod te azt. Nekem csak egy menetre kellesz te ostoba kis kurva! Csak azért van itt ez a penge, hogy biztos legyek benne, hogy nem mész el.
-De én nem mennék el.
-Honnan tudhatom én azt?
Átszelte a köztünk lévőtávot és a kést a államnál tarotta. Egy függőleges csíkot húzott az államtól egészen le a kulccsontomon keresztül. Elérte a bikinifelső egyetlen tartó madzagát. Elvágta. A bikini lehullot rólam. Majdnem mesztelenül által előtte. Tovább húzta a kést a köldököm mellett, de én elmozdultam. Nagyon rosszul mozdultam. A hasamban éles fájdalmat éreztem. Valami meleg csordogált. Vér. A függőleges vonal menti vágásból csak lassan, szinte cseppenként jött a vér. De a hasamba beleállt nyílt sebből egyre jobban ömlött.
-Azt a kurva életbe! Te kibaszott kis kurva! Miért kellett ez neked?-elmosolyodott, az én lábaim pedig gyengültek. Egyre jobban szétterjedt a fájdalom. Odalépett elém és jobban betolta a kést.-Most majd megtanulod, hogy, hogy tartsd magad mások akaratához!-feljajdultam. Kitört belőlem a zokogás. Térdre rogytam. Ty már rég kiment. Szerencsémre nálam volt a táska. Csak messze volt. Már egy nagy vértócsában térdeltem. A bikini felsőt magamra tekertem és elcsúsztam a táskáig. Már kezdett minden sötétülni körülöttem. A szemem elhomályosult. A kést kihúztam a sebemből. Felordítottam. De senki nem hallhatta meg. Ekkor jövök rá, hogy a Pizzás mögött vagyunk tárcsáztam Michael számát. Szerencsére Nála volt a telefon. Beleszólt:
-Liz,ajánlom hogy fontos legyen, mert épp...
-Mikey...meg fogok-köhögtem. A torkomból vér is jött fel- meg fogk halni.
-Liz, hol vagy? -nagyon aggódónak tűnt a hangja.
-Ha jól emlékszem...a ...a Pizzás mögött... Valami bódéban...-újabb köhögőroha tört rám.- Siess Mikey...siess...-suttogtam. És eldőltem, Hallottam.ahogy Mikey még ordítozik, de semmi. Elsötétült a világ és én nem tudtam hogy hol vagyok. Egyszerűen csak sötét volt. És jól éreztem magam.


-Itt van! Erre!-Hallottam valamivel később kiáltásokat. De egy hang...egy hang mely visszhozott az életbe:
-Liz...kérlek. Te maradtál az egyetlen normális a családban. A hugom vagy és felelősséggel tartozik érted. Nem akarom, hogy meghalj! Tudtam, hogy nem kellett volna, hogy elengedjelek egyedül.-megint megszűnt a világ. Volt amikor felébredtem, kinyitottam a szemem, velköhögtem egy adag vért, aztán mondani próbáltam valamit,de csak hörögtem.


-Az állapota stabil! Vért kell adnunk neki! Túl sokat veszített. Ha nem pótoljuk akkor megh...
-Ki ne mondja!- Szólt rá Mikey. Elmosolyodtam. Legalábbis próbáltam. De nem ment. Megint visszazuhantam.


Szerintem hetekkel később történt. Mivel a beszédfoszlányok erre utaltak.
-Már negyedik hete van bent. Biztos benne, hogy nem kellene leállítanunk a lélegeztetőről?-kérdezte az orvos Michaeltől.
-Adjunk még neki időt. Csak ő tudhatja mi történt akkor. És egyébként is maga leállítattná négy hét után a lélegeztető gépről?
-Én megtettem.-suttogta az orvos.


Megint eltelhetett egy bizonyos idő, de egyre erősebbnek éreztem magam. Egyszer csak kipattan a szemem. Eddig csukva volt. Ugye mesterségesen voltam lélegeztetve, szóval meg kellett próbálnom a saját tüdömet használni. Eddig is azt használtam, csakhát kissé máshogy működtem. A műszerek elkezdenek jelenzni. Mikey is felébredt és gyorsan mellettem termett, de már az orvosok is kezdtek beözönleni. Leszedték rólam a gépet, így könnyebb volt lélegeznem. Bent lehettetek egy csomó ideig, mert elálmosodtam. El is aludtam.


Mikor felkeltem Michael Továbbra is engem bámult gyönyörű szemeivel.
-Azt hittem, hogy elveszitelek. Hat hete fekszel bent.
Elmosolyodtam és megpróbáltam.megfogni a kezét, de nem voltam elég erős. Ezt ő is észre vette. A két keze közé fogta a kezem.
-Soha többé nem engedlek el.-suttogta.
-Bocsánat.-csak Ennyit tudtam.mondani. Michael értetlenül nézett, de rámhagyta. Majd elmagyarázom neki valamikor. Majd egyszer...