Első verseny

Sziasztok!
Dobpergés... Különleges alkalom! Verseny...




Íme az első verseny mely megrendezésre kerül ebben a blogban. Egy blog akár minden kategóriában is indulhat, de megkérlek titeket, hogy csak egy bloggal jelentkezzetek. Jelentkezni egy hétig lehet, szombatig ( április 4. - ig ) Jelentkezni kommentben lehet: Blogger neved, blogod linkje, kategóriák/témák, e-mail címed és FELIRATKOZÁS SZÜKSÉGES. Nos akkor a kategóriák :
• legjobb író ( nő )
• legszebb design ( írd oda, hogy ki készítette vagy ha te csináltad )
• legszebb fejléc ( szintén írd oda a készítőjét )
• legjobb prológus
• legjobb történet
• legjobb Fanfiction ( írd oda kiről )
• legjobb nem fanfiction
Egy kategóriába minimum három jelentkező kell, hogy a kategória érvénybe lépjen! A nyeremények :
• első hely : Oklevél + hirdetem a blogját a blogomon + beleírom a történetbe ( ha akar álnevet lesz ha nem akkor nem ) + feliratkozom a blogjára ( bónusznak egy interjú és blogajánló )
• második hely : Oklevél + hirdetem a blogját egy hónapig + öt - hat részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak interjú VAGY blogajánló )
• harmadik hely : Oklevél + hirdetem a blogját két hétig + egy - két részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak blogajánló )
Remélem jelentkeztek sokan!


Eredmény hirdetés 2015. április 11. szombat

9. fejezet - Ihlet

Sziasztok drága olvasóim!
És íme a mai fejezet. Rájöttem, hogy nekem egy jó rész kifejlesztéséhez két hét kell, szóval bejelentem, hogy a részek kéthetente jönnek!
Jó szombat délutánt ( és jó tanulást akinek még lesz jövő héten suli) !

xaxa Teca

Miután haza értünk, Mikeyék sietve elmentek gyakorolni a bandával, mert eléggé elszaladt Velük a ló, magyarán lemaradtak. Mivel nem tudtam jobbat kitalálni, kiültem a teraszomra, kezembe vettem a gitárt és elkezdtem játszani azt ami éppen eszembe jutott. Jelen esetben a Für Elise.
Connor és a lányok elmentek, mert nekik is volt valami dolguk. Dave és Mark már a Vidámpark után elhagyott minket.
Miközben gitároztam és néztem a tenger...ihletem támadt. Miután befejeztem a darabot, visszatettem a gitárt a helyére, vettem magamhoz egy kevés és elmentem egy művészellátóba.
-Jó napot!- köszöntem az idős hölgynek.
-Szia! Mit adhatok?
-Szeretnék egy festő állványt és egy-két vászont.
-Rendben. Mindjárt hozom - mondta és elment hátra a raktárszerűségbe. Pár perc múlva kihozta a kívánt eszközöket. Míg bent volt addig volt alkalmam szétnézni a boltban és felszedtem a festéshez szükséges festékeket, ecseteket, palettát és egyéb másokat.
-Ennyi lesz?- néz végig az összeszedett dolgokon.
-Igen - fizettem. Adott egy szatyrot amibe belerakhattam a kisebb dolgokat. A szatyrot beraktam a táskámba és ügyetlenül megfogtam az állványt és a vásznakat.
-Viszlát!- szóltam vissza. Valaki kinyitotta az ajtót de nem láttam az arcát. Ő sem látta az enyémet, de amikor köszönt az eladónőnek... Megrettentem.
-Jó napot!- mély rekedtes hang volt ez. Egy olyan hang, amely rossz emlékeket idéz fel bennem. Lehet, hogy Ő volt az? Azt nem tudhatom, mert nem láttam. Nagyon örülök, hogy nem láttam.
Az utcán néhányan megbámultak, olyat is hallottam, hogy "Hé, te, ez nem annak a klubos bandából az egyik tagnak a csaja?" Igen. Ilyen értetlenül megfogalmazva. Pff. De nem. Egyiknek sem voltam a csaja. Honnan szednének ilyet? Mindegy.
A kapu előtt megálltam egy fél pillanatra gondolkozni, hogyan is menjek be. Aztán valahogy felszabadítottam egy kezem és csengettem. Mondanom sem kell, hogy senki sem jött ki. Kénytelen voltam letenni az állványt és vásznakat, majd a táskámból előtúrni a kulcsokat.
A szobámba felérve tapasztaltam, hogy az ihlet, ami elfogott egyre csak erősödött.
Gyorsan szétpakoltam az eszközöket, előkotortam a gardróbomból egy régi Mikey-pólót és felvettem. Nagyon nagy volt rám de legalább lehetett benne maszatolni.
Az első festményre egy tengert képzeltem el. Naplementével. Kinyomtam a festékeket, kezembe vettem az ecsetet és a palettát és elkezdtem megfesteni az alapokat majd szépen sorban mindent. Az alapok után a tengert festettem meg, mivel az foglalta el a vászon majdnem ötven százalékát. Következőnek a Napot kezdtem el. A Nap belseje szinte fehér, ám mégis sárga lett, kifelé pedig egyre csak sötétedett, míg a külső rész bordó lett. Aztán következtek a sziklák. Ekkorra már "megszáradt" a tenger. A sziklák után a felhők következtek, majd befejezésül a Nap közepébe egy csinos kis monogramot rajzoltam. E.C.
Lehuppantam a babzsákfotelembe a teraszon és úgy néztem az immár természetes naplementét. A friss levegő, a szellő gyenge lengedezése és a tenger üdítő zaja álomba ringatott.
Szerintem csak egy-két percre bóbiskolhattam el, de az óra nem erről árulkodott. Este fél hét.
Pont ebben a pillanatban kopogtattak.
-Igen?- szóltam.
-Ashton vagyok.
-Gyere be.
Felálltam a babzsákfotelből és bementem a szobába.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
-Csak bejöttem megnézni, miként telt a napod.
-Fantasztikusan.
-Az jó - mondta. Kisebb csend borult a helységre. Nem tudtam mit mondani.
Azt vettem észre, hogy egyre csak közeledünk egymás felé. Kis lépéseket tettünk meg, aránylag lassan. Magamtól mentem.
Olyan közel értünk egymáshoz, hogy éreztük egymás leheletét.
-Ash...- suttogtam.
-Csss. Ne mondj semmit  - kérte. Nem mondtam semmit. Az eszem azt súgta, hogy akármit is akarunk csinálni az nem helyes. De valahol a szívem legmélyén, a szívem egy olyan részén ami el van/volt rejtve kívántam. De én szeretem Connort.
Nem eléggé  - jött a képzelt válasz...Ashtontól. Biztos, hogy csak képzeltem.
Ekkor Közelebb hajolt Ash, ajkait az enyémeimre tapasztva. Különös érzés volt. Valahol mindig is erre vágytam. Mindig arra, hogy Ash karjaiban legyek, az ő száját csókolhassam meg minden egyes reggel.
Engedtem a vágyaknak. Visszacsókoltam.
Nyelve bejutásért küzdött, de nem hagytam sokáig küzdeni. Nyelve bebocsátást nyert.
A csók vérpezsdítő volt. Egyenesen mennyei, de valami - az ész volt - azt súgta, hogy ez nem helyes.
-Ash...- szakítottam meg a csókot.
-Tudom.- A homlokunk egymásnak döntöttük és gondolkoztunk
-Szakíts vele  - motyogta Ashton.
Megállt bennem az ütő.
-De... Nem tudom. Nem tudok.
-Remélem fogsz tudni...
-De szeretem - mondtam végső elkeseredésemben.
-Akkor ez mi volt?- nézett rám csillogó szemekkel, majd nemes egyszerűséggel kisétált. Nem. Ezt nem teheti velem. Egy ember, aki megértett, aki kedvelt... Aki szeretett.
Nem volt erőm máshoz, csak átvenni a pólót, megkeresni az iPodom, ledőlni az ágyra a fejhallgatóval és benyomni az Amnesiát. Ezt a számot nem rég vették fel a Fiúk. Eléggé olyan szám, hogy ki tudjam magam sírni.
Még annyira voltam rendes ember, hogy küldtem egy üzenetet Connornak.

Jó éjt Connor!

Semmi édes vagy szivem. Connor és kész. Másrészt meg nem akartam, hogy bármi felesleges érzelem kiszabaduljon belőlem.
Én szeretem Connort, nem csaltam meg. Én szeretm Connort, nem csaltam meg. Én szeretem... Ashtont. - ezzel a gondolattal aludtam el.
-Liz...- költögetett valaki. Erre a valakire most nagyon mérges vagyok.
-Ki az?- kérdezte hunyorogva.
-Csak Mikey vagyok. Bejöttelek megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Mennyi az idő?
-Éjfél. Még aludhatsz, csak belegabalyodtál a fejhallgató zsinórjába.
-Ohm. Rendben. Majd kikabalyodok reg...- nem fejeztem be mert elnyomott az álom. Csak arra tudtam gondolni még álmomban is, hogy ezt én egyedül nem bírom. Valakinek el kell mondanom ezt a sok mindent. Dave. Mintha valami közénk állt volna. Kevesebbet vagyunk együtt, kevesebbet beszélünk. Hiányzik.

Reggelre nagyon fájt a szemem, zsibbadt mindenem. Éreztem, hogy most nem bírnék felkelni.
Az éjjeliszekrényemről elvettem a telefont és tárcsáztam Dave- et.
-Halló?- Szólt bele álmosan.
-Felébresztettelek?
-Nem bocs Liz. Vagyis de. De mit szeretnél?
-Át tudsz jönni úgy tíz perc múlva?
-Már indulok is.- Letette a telefont. Annyira rendes. Nagyon szeretem Dave-et. Sok dolgon mentünk keresztül együtt.


-Itt vagyok.- toppant be a szobámba.
-Annyira Örülök.- fordultam hozzá az ablak felől.
-Uram Atya Szent Isten! Veled meg mi történt?- utalt a kisírt szemeimre.
-Az alapozó és a púder sem takarja el?
-Jah egyébként igen, eltakarja, de a szemgolyóid vörösek.
-Na ja...
-Szóval mi a baj?- Kiültünk a teraszra.
-Hát tudod ugye járunk Connorral.
-Eddig tudom.
-És ne hogy azt hidd, hogy nem szeretem, mert igenis szerelmes vagyok belé...
-Csak?
-Csak semmi. Tegnap Ash megcsókolt...
-Te meg visszacsókoltad.
-Igen.- sütöttem le a szemem.
-Tudod, lehet, hogy Ash tényleg szeret téged. Csak vigyázz vele. Ennyit kérek. Barátkozz vele meg minden, de kerüld az ilyen szitukat. Bár ha visszacsókoltál...
-Igen, érzek iránta valamit...de nem tudtam még azonosítani az érzést.
-Helyes pasinak találod...mivel az is. Bejön neked de semmi több. Higyjél nekem.
-Hiszek.- majd megöleltem Dave-et és megmutattam neki a festményeimet.


~Egy hónappal később~


Az idő rettenetesen elszaladt, a suiliig még van majdnem három hét. Ez idő alatt a 5 Seconds Of Summer nagy sikert futott be, míg én egy kicsit híres művésszé váltam. Az otthoni festményemet egyszer Dave elkérte. Én odaadtam. Legközelebb már az újságban láttam. Dave meg akarta mutatni, hogy nem csak zenészek léteznek, hanem festők is. Bevallom kicsit hiányoznak a néhai esti zenélések, a filmnézések és a megunhatatlan viták. Számos este a fiúk haza jönnek és bevágódnak az ágyba. Most még megviselik őket a rajongók, de kiindulva a One Directionből, nem nagyon fogjuk észre venni rajtuk... Mármint a nézők. Én, mint az együttes barátja látom mit élnek át. Nekem ez fáj. Cal és Luke általában úgy érkezik haza, mint most...
-Liz...- suttogta valamelyikőjük. Rekedten, szinte nuku hanggal térnek vissza. Nagyjából én vagyok az 'ápoló néni'.
-Megyek.- vittem oda - a most már azonosított - Luke-nak a forró, citromos teát.
-Köszi.
Mikor megitta valamennyire visszanyerte a hangját.
Mikey hulla fáradtan érkezik meg. Volt olyan, hogy leüt vacsorázni és belefejelt a kecsapos melegszendvicsébe. Máskor vicces lett volna, de aggódtam.
De ők hárman Ash-hez képest jól viselték. Ashtonon az enyhe depressziós jelek kezdtem kijönni. Goromba volt velem, ami rettenetesen sziven ütött. Első alkalmakkor még ráfogtam a depire...de most mintha valami baja lenne velem. Aztán meg nem eszik. Legalábbis nem mindig. De ha eszik is, akkor is csak egy almát vagy valamit. Nagyon lefogyott. Persze ha fotózzák őket ezer wattos vigyort mutatnak. Mi lenne ha látnák őket ilyen állapotban? Nem tudom, hogy elfogadnák-e őket.
Amióta Mikeyék zenekara befutott azóta Dave hozzánk költözött segíteni, emellett felvettünk egy nénit segítőnek. Carola néni nagyon kedves, az ötvenes évei végét taposó asszony. Már nem emlékszem, hogy hol találtam rá, de tudom, hogy nagyon örült a fiataloknak.
-Lizi!- na igen. Új nevem is van, ámbár nem bánom.
-Igen?
-Hazaért már a bátyád?
-Igen.- jött be a most nem hullán kinéző Mikey.
-Mit szeretnél Carola néni?
-Ettél már?
-Most fogok.
Furcsán méregettem Michaelt. Most mintha még egy picit vidám is lenne.
-Mi történt?- érdeklődtem.
-Jön a One Direction megnézni minket. Most beszéltem a menedzserükkel. Azt mondták, hogy klassz a zenénk.
-Egyet értek.- táncikált Carola néni a rádióból szóló zenére.
-De hisz már majdnem este tíz van!
-Pontosan. De tudod van egy kis időeltolódás...
-Jaaa. De ezt majd mondd el a többieknek is.
-Áh nem! Dehogy is! Majd meglepetés lesz... Persze, hogy elmondom.
-Csak mem ma. Mivel a jó fiúk már alszanak. Luke a kanapén, Cal Liz teraszán és Ash meg a saját szobájában.- mondta Carola néni.
-Mit keres Cal a teraszomon?
-Kiment oda levegőzni. Állítólag onnan a legszebb a tenger.
-Milyen igaza van...
Miután megvacsoráztunk felmentem a szobámba. Már eléggé sötét volt na meg a levegő is lehült. Kerestem egy pokrócot, majd betakartam a teraszon ülő Calumot. Nem volt szivem felkelteni, mert iszonyat édesen aludt.
Felhívtam Connort is.
-Szia cica - köszönt.
-Szia. Most már mindenki a helyén van. Vagyis mindenki alszik. Holnap a fiúk nem mennek sehova. Sőt az egész héten. Legalább tudnak pihenni.
-Jahj te! Olyan nagy szived van. És én pont ezért szeretlek.
-Én is téged. Tudod mit? Holnap menjünk el valahova. Elég csak sétálni, csak mozduljak ki itthonról.
-Rendben édes. Akkor jó éjt bébi csősz!
Ahogy lefeküdtem elkezdtek járni az agyam fogaskerekei. Mindent átgondoltam. A fiúkat, Connort, Dave-et és a skacok barátnőit. Legjobban Ash húgát, Anne-t bírom. Bár Brooke-kal sincs semmi bajom, egyszerűen vele nincs meg a közös hang.
Ám mikor elaludtam nem tudtam mi vár rám, mit rejt a holnap. Nem tudtam, hogy egy vita kezdeményezője leszek és egy banda összeugrasztója. Nem. Még nem is sejtettem milyen napom lesz...

8. fejezet - Vidámpark

Szijasztok!

Tudom, tudom. Borzalmas bloggerina vagyok. Se nem felvételiztem és nem is voltam beteg. Egyszerűen csak nem volt időm. Imádok írni, de vannak a hülye tanárok akik iratnak hülye TZ-ket, ráadásul nincsenek tekintettel a bloggerekre (ha tudnának a gyerekek irományaikról akkor... Hű).
Sajnos az előző részhez nem érkezett komi és kicsit elszomorodtam. Kövi rész 2-3-4 komi után jön. Remélem most sikerül élvezetes pillanatokat csalnom a szombat délutánotokba.
Ha tetszett iratkozzatok fel és kommenteljetek! :) Jó olvasást!

~Ashton
A mai nap egyenesen fantasztikus volt.
Jamie teljesen lefoglalta a minden napjaimat. Teljesen behálózott. Liz születésnapja döbbentett rá arra, hogy mennyire eltávolodtam a srácoktól és Liztől. Nem tudtam felfogni, hogy, hogy lehettem ekkora tapló. Cart, a menedzserünk is eléggé kiakadt rám és fél  órán át csak ordítozott, hogy most a banda érdekét kell néznem és ha azt akarom, hogy legyen egy jó, befutó zenekarunk akkor azért meg kell dolgoznunk. Pontosabban nekem eléggé kellene hajtanom, mert Cal és Mikey kiakadtak. Luke megértett, mert neki mindent elmondtam. Nem azért, mert buzi lennék vagy biszex, hanem, mert benne bízom a leginkább.
-...kell egy csaj.- fordítottam a figyelmem ismét Calum felé. Eddig csak beszélt és beszélt és beszélt.
-He?
-Most mondd, hogy nem figyeltél és kezdjem újra!
-Bocs.
-Neked viszont úgy látom van kin agyalnod. Na én mentem.- állt fel a fél vacsoráját az asztalnál hagyva.
Bizony van kin agyalnom... ~

-Leszel a partnerem a nyári bálon?- tette fel a kérdést Connor. A szívem annyira zakatolt, hogy azt hittem rosszul Hallottam. Partner?
-Partner mi? Értem Connor...- mondtam és a kis táskámat hozzá vágtam. Szerencse, hogy a telót otthon hagytam. Na de akkor is! A partnere? Azt hittem, hogy megkéri, hogy legyek a barátnője vagy mi.
-De most...
-Semmi de most. Pontosabban most vagy elmész vagy Elmegyek. Kérem a mobilod.- mondtam szúrós szemekkel.
A telóját készségesen átnyújtotta...volna, ha nem ránt magához.
Az arcunk közt csupán tíz centi lehetett vagy kevesebb.
-Mindent szépen sorban hercegnő.- mondta és Közelebb hajolt hozzám.
A következő pillanatban az ajkai az enyémeimre tapadtak, nem engedve levegőt véve. Beletúrtam a hajába, aminek egy elégedett csókba fulladt morgás lett.
-Veszettül jól csókolsz.- mormolta a számba.
-Jó volt a mesterem.
-Akkor leszel a barátnőm?
-Egy ilyen csóksorozat után merne valaki nemet mondani?
-Senki.- újból és újból megcsókolt.
Miután a csókcsatát abbahagytuk elindultunk egy sétányra a parton. A cipőinktől megváltunk, mert Connornak melege lett nekem meg elegem. Nekem ez a cipő túl magas. Az alacsonhoz vagyok szokva.
A part ki volt világítva.
Leültünk a homokba és hol beszéltünk, hol csókolóztunk, hol pedig a csillagokat néztük. De volt amikor egyszerűen csak a másikat csodáltak.
Egy heves csók után egy megőrjítő gondolat száguldott át az agyamon.
Majdnem jobban csókol Ashnél.
Egy kicsit kiülhetett az arcomra, mert Connor megkérdezte, hogy ne vigyen- e haza. Bólintottam és megcsókoltam.

A kapu előtt először mind a ketten csak álltunk, várva a másikra, de magától értetődően egymásnak estünk. Szerintem már tíz perce csókolózhattunk a kapuban, amikor valaki megköszörülte a torkát.
-Khm...
Ahogy féltepillantottam a bátyámat láttam meg.
-Már megyek is.- mondta Connor egy utolsó csók kíséretében.
-Cső.
-Szia.- köszöntem Mikeynak és megöleltem.
-Látom jó kedvetekben vagytok...- nézett Connor kocsija után.
-A lehető legjobban.- vigyorogtam- Kaja?
-Azt ne mondd, hogy éhes vagy!
-Te mondtad. De igen. Az vagyok. Az étterem kimaradt egy kis konfliktus miatt. Vacsi közben elmesélem.
-Előbb öltözz át.- mondta és betuszkolt a szobámba.
Szerencsére egyedül le tudtam öltözni. A felöltözés szenvedés volt. Most legalább könnyebb volt. Átvettem egy topot és egy shortot és lelibegtem.
-Van szendvics estéről, esetleg egy kis grillcsirke vagy ha ezeket nem kérsz akkor csinálsz magadnak.
-C verzió. Az első kettő nem hangzik olyan jól. Amúgy mi volt este, hogy van kaja?
-Hát átjött Brooke, Jamie és Anne.
-Kik?- néztem rá összeszűkült szemmel.
-Brooke a barátnőm.
-Igen. Eddig megy.
-Jamie Ash exe és most Calra ment rá. De ezzel csak Asht akarja féltékenyíteni.
-Értem. És Anne?
-Ő Luke csaja. Végre talált valakit.
-És kik voltak itt az este? Vagyis hányan voltatok?
-Heten.
-Party. Rendbeeeeen.
-Na most mesélj te.
-Hát addig minden okés, hogy elmentünk, megnéztük. Aztán olyan kilenckor jöttünk ki. Connor nagyon ideges volt és hát megkérdeztem, hogy minden rendben van- e erre ő kiakadt és azt mondta, hogy ideges amiatt mert nem tudta, hogy hogy kérdezze meg tőlem azt, hogy...
-Legyél a barátnője.- Szólt közbe Mikey.
-Én is azt hittem. De aztán meg nálam szakad el a húr, mert azt kérdezte, hogy leszek- e a partnere a nyári bálon. Huh. És a táskám hozzá vágtam teljes erőből.
-Uh. Fájhatott.
-Biztos. Aztán mondom felhívlak, hogy Gyere értem. De a mobilom itthon maradt.- tettem be a mikróba a szendvicsem- És volt terv, nincs terv. Eszembe jutott, hogy Connornak van telefonja. Elkértem tőle. Pontosabban követeltem, hogy addja oda. Nem adta, mert megcsókolt. Aztán kimentünk a partra...
-Innen ismerős. Smár, Csillagok, duma, smár, smár, homok.
-Na igen. Köbö.
-Ugye tudod, hogy éjfél van?
-Jah. Holnap úgysincs semmi.
-Vagy mégis.- mondta Mikey.
-Mi?
-Hát először is fellépés. Másodszor pedig vidámpark.
-Ezt ki találta ki és mikor. És kik mennek?
-Cal ötlete volt. És akik ott lesznek, azok a Fiúk a csajok, te és Connor illetve Dave és Mark. Tizenegyen leszünk.
-Szupeeer. Akkor mér' nem mondtad ezt akkor amikor hazajöttem? Nem fogok tudni pihenni...- ásítottam.
-Dehogynem. Majd a szellemvasúton.- vigyorgott.


-Reggeeeeelt'! - ugrott rám Luke.
-Neked is.- nyavajogtam- Idő?
-Mint a tenger.
-Pofoszavvan?- ásítottam.
-He?
-Pontosabban?
-Jah. Kilenc.
-Mikor indulok te agyhalott?- becéztem meg hátha leszáll rólam.
-Miután megcsikiztelek.- röhögött és egy újjal kezdte böködni a bordám.
-Neeeeee! Ne csinááld!
-Luke! Szállj le a csajomról!- szólalt meg Connor.
-Ne mán'! Kezdtem élvezni.
-Akkor Menj Anne-hez.
-Kihez?- kérdezték egyszerre.
-Nem ő volt itt tegnap veled Luke?
-Jah de. Elfelejtettem.- vigyorgott.
-Én meg megjegyeztem.- jött be - gondolom - Anne és Luke ölébe ült, majd csókot nyomott a szájára.
-Hercegnő te sem maradhatsz ki.- mondta Connor és bemászott mellém az ágyba és hosszú ráérős csókott adott.- Jó reggelt!- suttogta a fülembe.
-Gerlepárok! Gye... Pfúj!- szörnyedt el Cal. Legalábbis a hangjából ez hallatszott.- Naaa! Hé! Álljatok már leee! Lesz kaja is! Azt faljátok ne egymást!
-Mennünk kéne.- mondtam suttogva.
-Majd később Folytatjuk ezt.- mondta Connor és kimászott mellőlem, csatlakozva a szobámat elhagyó Luke-hoz.
-Szerintem még nem ismerjük egymást.- mondta Anne.
-Liz vagyok, Mikey húga.
-Én Anne, Ash húga.
-KIÉÉÉ?- sipítottam.
-Ashtoné. Nem ismered?
-De. Dehogynem. Persze. Nem tudtam, hogy van húga.
-Nem dicsekszik vele. - vigyorgott.
-Van különösebb oka?
-Igazából nem, nincs. Csak ritkán látjuk egymást. Most, hogy felmondtam Chicagóban eljöttem ide. Itt fogok dolgozni és itt tervezek élni. Majd lakom a fiúkkal.
-Akkor üdv itthon.- vigyorogtam.
-Itt laknak?- csodálkozott.
-Jah. Már egy ideje. Nem tudom, mi lett az előző lakásukkal. Itt elférnek. Most már nem is tudom, hogy hogyan élhettem eddig ebben a nagy házban zaj nélkül.
-Mióta laksz itt?
-Csupán három éve.
-Na látom ismerkedtek.- jött be Ash.
-Ash, nem tanítottak meg kopogni?- vigyorogtam és kiugrottam az ágyból és ráugrottam Ashre.
-Hát ezt mért' kaptam?
-Mert végre nem vagy elzárkózott és újra a regi haverom vagy.
-Kösz.
-Szivesen.
-Anne, majd szeretnék veled beszélni.
-Rendben.- bólintott.
Mikor Ash kiment kisebb csönd lepte el a szobám.
-Ashnek sokat jelentessz.- suttogta Anne.
-Tudom.- mivel nem akartam folytatni ezt a beszélgetést, bunkó és angol módon távoztam.
-Csak nem ki birtál kelni az ágyból?- szólalt meg a hang. A hang amitől majdnem a falra másztam fel.
Jamie.
-Jó étvágyat mindenkinek.- mosolyogtam- Én most nem ennék. Nem sokára jövök. Leugrok a fodrászatba.

Az utcára kilépve, Rájöttem, hogy se cipőm, se utcai ruhám. Szerencsére vállalhatóan néztem ki. Mezítláb meg amúgy is szoktak járni.
Annie- hez belépve a fodrásszalonba nyugodság töltött el.
-Szija csajszi.- vigyorgott- Mi járatban?
-Meddig dolgozol?
-Igazából ma nem dolgozok. Csak bejöttem, mert itt hagytam egy két otthoni cuccom.
-Ez fantasztikus! Akkor van kedved Vidámparkba menni?
-Van hát.
-Rendbeeeen. Akkor Gyere velem. A skacokkal meg csajaikkal meg néhány haverral megyünk.
-Hányan leszünk?
-Veled együtt tizenketten.- mondtam.
-Ez...huh.
-Ott lesz a pasim is.- vigyorogtam.
-Akkor megyek.
-Csak még haza kell ruccannom, hogy felvegyek valami nem pizsamát.
-Mér' abba jöttél?- vonta fel a szemöldökét.
-Abba menekültem.

-Tehát ha jól értem, akkor féltékeny vagy?- kérdezte a sztory után.
-Nem.
Csendben mentünk be a lakásba.
-Halihó. Megjöttem!- ordítottam.
Csend.
-Ezek meg hova a francba tűntek?- motyogtam.
-Hívd fel a bátyád.- ajánlotta Annie.
Hát hívtam.
-Csá Liz.
-Hello. Merre vagytok?- kérdeztem idegesen, mire vidám választ kaptam.
-Úton. Hupsz. Te kivel jössz? Mer' 3 kocsival vagyunk... Hát van asszondja', hogy Ashék, Lukeék és mi. Nálunk Calum vezet.
-Annie- vel vagyok otthon.- mondtam mérgesen.
-Oh. Pillanat.
Letette.
-Hát bazd meg, ezek itt hagytak. Érted? Még Connor is. A pasi.
-Nyugi Liz.
-Ashék visszafordultak érted.- vettem fel a telefont.
-Kik?
-Ash és Connor.
-Hát ez szuper. Amúgy...na mindegy.
Ezt a beszélgetést nem voltam hajlandó folytatni. Mikey olyan volt, mint egy részeg. Bár nagyon vidám volt a hangja, simán Elment volna piásnak.
-Itt vannak a felmentők.- szakított ki a dühömből Annie.
-Na de jó.
Nem. Nem fogok Mostmár átöltözni. Felvettem egy balerina cipőt és gyönyörű mosollyal kimentem üdvözölni Connort.
-Szia szivem.- jött hozzám, hogy megöleljen.
-Szia Connor. Csak nem elfelejtettél valamit?
-Öö nem vittem pénzt?- vigyorgott.
-Nem, bazd meg! ENGEM!
-Nem szándékosan hagytunk itt. Azt hiszed? Mert mi azt hittük, hogy külön kocsival mész.
-Pff na ja. Nincs is kocsim.
-Bocsáss meg.- mondta bociszemekkel. Ennek nem tudtam ellen állni.
-Semmi baj édes.- és megcsókoltam.
-Na gyerekek elég a nagy nyáladzásból, szinglik is jelen vannak.- szólalt meg Annie.
-Amúgy te ki is vagy?- kérdezte Ash.
-A barátnőm és egyben a fodrászom, Annie.
-Örvendek. Akkor mindenki kocsira fel! Pontosabban kocsiba be!

***

-Nah végre, hogy Megjött az elveszett csapatocska!- szólalt meg Jamie. Asszem' le fogom ütni.
-Jamie, kímélj meg minket magadtól.
Valamit motyogott a szőkeség, de aztán békén hagyott minket.
-Akkor irány a Vidámpark!- szólalt meg Mikey. A jegypénztárakhoz besorakoztunk és elkezdődött az eszméletlen nagy beoltogatás és poénkodás. Mindenki nevetett valakivel, miközben próbált nem megfulladni. Anne már könnyezett a röhögéstől. Nem tehetnek róla a Fiúk de áldott jó humoruk van és nem is nagyon titkolják.
Karszalaggal a kezünkönk beléptünk a nagy betűs Játékba.
-Hol kezdjük?- kérdezte Brooke.
-Szerintem a körhintánál...- javasoltam.
-...aztán a Hullámvasút...- szólalt meg Luke.
-...majd a Ringispil...- mondta Cal.
-...esetleg Vizifoci...- dobta be az ötletet Ash.
-...na és a kötelező program utolsó része, Liz kedvence, a Szellemvasút!- fejezte be Mikey a programot. Engem itten ki akarnak készíteni.
-Ezt jól megbeszéltétek.- vigyorgott Connor.
-Na ja. Előre van mára egy programfüzetünk.- mondtam.




-Mint mondtam Liz, ezt nem fogod túlélni!- vigyorgott Luke. Egyik este beszéltük, hogy a Vidámpark az Számomra 2 in 1 version mert imádom meg játékok meg minden, de kidobom a taccsot ha kaja után Hullámvasutazak vagy valami ilyesmit csinálok. És igen én éhes voltam és ettem.
-A körhinta csak nem lesz olyan vészes...- reménykedtem, hogy igazam lesz.
-Majd meglátod...
Mindannyian elfoglaltuk a helyeinket.
Teljesen nyugodtan ültem, tudván multkor nem volt rettentően vészes.
Lassan beindult a hinta. Először még leért a lábam, aztán egyre gyorsult a hinta és ezzel együtt emelkedett is felfelé. Elkezdődtek a sikítások. Mostmár kicsit megingott a biztonságérzetem. A hinta gyorsult és a gyomrom is megérezte.
-Vííííí!- kezdtem el én is sikítani. Rákapaszkodtam a hinta láncára és élveztem ezt a félig antigravi* érzést. Már több, mint öt perce egyre csak gyorsult és most kezdtem el megérezni, hogy mintha lassulna. Akkor ott helyben kijelenthetem, hogy én voltam a világegyetem legboldogabb embere.

***

-Nos drága hugom, most jön az élvezetek élvezete.- veregette meg a hátam Mikey.
-Rendben, rendben. Eddig mindent túléltem, ezt is túl fogom.- jelentettem ki. Habár akkor még nem tudtam, hogy...
-Beszállás!- kiáltotta el magát a Szellemvasutas srác.
-Na gyerünk, gyerünk!- sürgetett Cal.
-Megyek már.
Egy kocsiba négyen fértünk el. A kocsiba beült mellém Connor és még Ash és ... Jamie.
Juhu!
-Jamie, kiszállás! Connor te is.- jött a kocsinkhoz Luke- Mikey szeretne a húga mellett lenni ezen a szép utazáson.
-Na de én voltam itt előbb!- nyafogott Jamie.
-Leszarom. Szállj ki.- parancsolta Luke.
-Pöcs...- dohogott a Barbie-baba.
-Connor lécci te issss!- kezdett lányos nyávogásba Cal.
-Rendben. Nekem nyolc.- kiszállt a kocsiból. Ez kezdett rettenő gyanús lenni.
-De egy kocsiba nem csak négyen ülhetünk?- kérdeztem a srácoktól.
-A pénztáros megengedte.
Hát nekem rendben.

Mikor elindultunk enyhe gyanú fogott el azzal kapcsolatban, hogy nem ijesztő lesz ez az út hanem rémisztő.
-Ash, akkor egy sör délután?- kérdezte Luke a felszínes beszélgetést.
-Hát nem tudom. Lehet, hogy a csapos titokban kalóz és nem igazi sört csapol majd hanem szemgolyóturmixot ad.
-Lehetséges. Akkor menjünk le a strandra.- javasolta Cal, nekem meg kezdett kifordulni a gyomrom.
-De ott vannak Elvileg szirének.- mondta Mikey- Hallottam egy történetet...- kezdte és beértünk egy kísérteties "mélyhatású" részre-... Legendák szerint Sydney partjain egykor szirének tanyásztak. Réges rég élt egy halászlány, aki kedves volt és emberszerető. Egyszer kiment az apjával a tengerre. A lány egy erősebb viharban leesett a hajóról és vízbe fulladt. Az apa depressziósan tért haza és remeteként élt tovább. Ám amikor egyszer kiment a tengerre, megemlékezni lánya egy hónapos eltűnéséről, szirének bukkantak fel. Kövek emelkedtek ki a víz hullámai alól és azokon gyönyörű sellőlányok ültek. Mikor az apa meglátta lányát, kérdések nélkül a szirének közé ugrott. Az apa hajója üresen tért vissza. Egy mondat volt a hajó oldalába vésve:

"Cselekedett és mi megtettük."

Nem tudták, hogy mit akart üzenni a hajó. Évszázadokon át az emberek nem mertek a tenger vizébe menni. Féltek attól amik megölték az öreghalászt. A szirénektől.- fejezte be Mikey.
Síri csönd telepedett a kocsinkra, miközben a többiből velőt rázó sikolyok hallatszottak. Ez csak mese, ez csak mese.- skandáltam magamban.
Halk víz csöpögés hallatszott. Egy bal kanyar következett. Hátra néztem. Mi vagyunk az utolsó kocsi. Amikor előre fordultam apró sikkantás hagyta el a számat, mert láttam, hogy a balkanyar helyett jobbra kanyarodunk. Átmentünk valami hálón vagy függönyön.
A hideg, nyirkos alagútból átmentünk egy egy forró, eléggé száraz helyre. Mindenhonnan víz vagy gáz tört fel a talajból. Nagyon meleg volt. Azt hiszem, hogy Szellemvasutazni jöttem és nem szaunázni. Gyönyörű volt a 'kilátás'. Mintha egy vulkán belsejét járnánk körbe. Tátott szájjal élveztem az utat...mikor elkezdett szitálni az "eső". Aztán egyre erősebben csapott, mintha vödörrel öntenének le.
-Fiúúúú!- kiabáltam, mire csak egy adag röhögést kaptam válaszul prüszköléssel. Ők is a víz áldozatai lettek.
Én is csatlakoztam a röhögéshez, mert elkezdtük egymást fröcskölni. Aztán egyszer csak azt éreztem, mintha kioldódnának az övek, majd egy nagy zuhanás. És loccs.
Levegőt akartam venni, de nem tudtam, mivel vizet szívtam fel. Valami medence aljara kerültünk. Felrúgtam magam. Ahogy kidugtam a fejem nagy tapsvihar tört ki. Néztem én jó nagyot! Mindenhol röhögő arcok. Elég idiótán vigyorogtam mert elröhögtem magam.
Kikászálódtam a vízből. Egyből megpillantottam a szintén vizes fiúkat.
-Megvagytok?- kérdeztem vigyorogva.
Egyik sem válaszolt. Mind csak a pólómat nézte. Mi lehet rajta olyan érdekes? Lenéztem magamra. Ez a póló kurvára rám tapadt és kibaszottul átlátszott. Felnéztem és szembe találtam magam 3 csillogó szempárú és egy vigyorgó hímegyeddel.
-Tetszik a látvány?- röhögtem el magam.
-Nem rossz.- mondták.
-Hát ti merre mentetek el? És miért vagytok vizesek?- kérdezte Anne, Ash húga.
-Kisebb kitérőt tettünk.- mondtam. Elindultunk keresni kaját. Két óriás hamburger után és egy liter kóla után haza indultunk. A kocsikig mindenki poénkodott. A kocsifeloszlás ugyan úgy volt ahogy jöttünk. Eléggé vizesek voltunk öten ezért még egy fél órára kiültünk a vidámpark előtti kövekre. Mindannyian megszáradtunk. A kocsiba beülve a tökéletes nap feelingje szállt rám...már megint.