Sziasztok!
Tegnap délután eléggé elgondolkoztam. Rájöttem, hogy a történetem (bár valamennyire olvasott) nem egy nagy durranás. Tele van hibákkal (a hibáimmal) és eléggé meseszerű is lett (egyes részeknél).
Ezért úgy döntöttem, hogy az egészet előröl kezdem. Más lesz a cím, a design és más névről fogom írni. Ezt a blogot még egy hónapig kint hagyom aztán letörlöm vagy nem tudom.
Sajnálom akinek csalódást okozok valakinek, de én így láttam jónak.
xaxa Tecca :/
2015. április 3., péntek
2015. március 28., szombat
Első verseny
Sziasztok!
Dobpergés... Különleges alkalom! Verseny...
Íme az első verseny mely megrendezésre kerül ebben a blogban. Egy blog akár minden kategóriában is indulhat, de megkérlek titeket, hogy csak egy bloggal jelentkezzetek. Jelentkezni egy hétig lehet, szombatig ( április 4. - ig ) Jelentkezni kommentben lehet: Blogger neved, blogod linkje, kategóriák/témák, e-mail címed és FELIRATKOZÁS SZÜKSÉGES. Nos akkor a kategóriák :
• legjobb író ( nő )
• legszebb design ( írd oda, hogy ki készítette vagy ha te csináltad )
• legszebb fejléc ( szintén írd oda a készítőjét )
• legjobb prológus
• legjobb történet
• legjobb Fanfiction ( írd oda kiről )
• legjobb nem fanfiction
Egy kategóriába minimum három jelentkező kell, hogy a kategória érvénybe lépjen! A nyeremények :
• első hely : Oklevél + hirdetem a blogját a blogomon + beleírom a történetbe ( ha akar álnevet lesz ha nem akkor nem ) + feliratkozom a blogjára ( bónusznak egy interjú és blogajánló )
• második hely : Oklevél + hirdetem a blogját egy hónapig + öt - hat részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak interjú VAGY blogajánló )
• harmadik hely : Oklevél + hirdetem a blogját két hétig + egy - két részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak blogajánló )
Remélem jelentkeztek sokan!
Eredmény hirdetés 2015. április 11. szombat
Dobpergés... Különleges alkalom! Verseny...
Íme az első verseny mely megrendezésre kerül ebben a blogban. Egy blog akár minden kategóriában is indulhat, de megkérlek titeket, hogy csak egy bloggal jelentkezzetek. Jelentkezni egy hétig lehet, szombatig ( április 4. - ig ) Jelentkezni kommentben lehet: Blogger neved, blogod linkje, kategóriák/témák, e-mail címed és FELIRATKOZÁS SZÜKSÉGES. Nos akkor a kategóriák :
• legjobb író ( nő )
• legszebb design ( írd oda, hogy ki készítette vagy ha te csináltad )
• legszebb fejléc ( szintén írd oda a készítőjét )
• legjobb prológus
• legjobb történet
• legjobb Fanfiction ( írd oda kiről )
• legjobb nem fanfiction
Egy kategóriába minimum három jelentkező kell, hogy a kategória érvénybe lépjen! A nyeremények :
• első hely : Oklevél + hirdetem a blogját a blogomon + beleírom a történetbe ( ha akar álnevet lesz ha nem akkor nem ) + feliratkozom a blogjára ( bónusznak egy interjú és blogajánló )
• második hely : Oklevél + hirdetem a blogját egy hónapig + öt - hat részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak interjú VAGY blogajánló )
• harmadik hely : Oklevél + hirdetem a blogját két hétig + egy - két részben szerepelhet + feliratkozom a blogjára ( bónusznak blogajánló )
Remélem jelentkeztek sokan!
Eredmény hirdetés 2015. április 11. szombat
9. fejezet - Ihlet
Sziasztok drága olvasóim!
És íme a mai fejezet. Rájöttem, hogy nekem egy jó rész kifejlesztéséhez két hét kell, szóval bejelentem, hogy a részek kéthetente jönnek!
Jó szombat délutánt ( és jó tanulást akinek még lesz jövő héten suli) !
Miután haza értünk, Mikeyék sietve elmentek gyakorolni a bandával, mert eléggé elszaladt Velük a ló, magyarán lemaradtak. Mivel nem tudtam jobbat kitalálni, kiültem a teraszomra, kezembe vettem a gitárt és elkezdtem játszani azt ami éppen eszembe jutott. Jelen esetben a Für Elise.
Connor és a lányok elmentek, mert nekik is volt valami dolguk. Dave és Mark már a Vidámpark után elhagyott minket.
Miközben gitároztam és néztem a tenger...ihletem támadt. Miután befejeztem a darabot, visszatettem a gitárt a helyére, vettem magamhoz egy kevés és elmentem egy művészellátóba.
-Jó napot!- köszöntem az idős hölgynek.
-Szia! Mit adhatok?
-Szeretnék egy festő állványt és egy-két vászont.
-Rendben. Mindjárt hozom - mondta és elment hátra a raktárszerűségbe. Pár perc múlva kihozta a kívánt eszközöket. Míg bent volt addig volt alkalmam szétnézni a boltban és felszedtem a festéshez szükséges festékeket, ecseteket, palettát és egyéb másokat.
-Ennyi lesz?- néz végig az összeszedett dolgokon.
-Igen - fizettem. Adott egy szatyrot amibe belerakhattam a kisebb dolgokat. A szatyrot beraktam a táskámba és ügyetlenül megfogtam az állványt és a vásznakat.
-Viszlát!- szóltam vissza. Valaki kinyitotta az ajtót de nem láttam az arcát. Ő sem látta az enyémet, de amikor köszönt az eladónőnek... Megrettentem.
-Jó napot!- mély rekedtes hang volt ez. Egy olyan hang, amely rossz emlékeket idéz fel bennem. Lehet, hogy Ő volt az? Azt nem tudhatom, mert nem láttam. Nagyon örülök, hogy nem láttam.
Az utcán néhányan megbámultak, olyat is hallottam, hogy "Hé, te, ez nem annak a klubos bandából az egyik tagnak a csaja?" Igen. Ilyen értetlenül megfogalmazva. Pff. De nem. Egyiknek sem voltam a csaja. Honnan szednének ilyet? Mindegy.
A kapu előtt megálltam egy fél pillanatra gondolkozni, hogyan is menjek be. Aztán valahogy felszabadítottam egy kezem és csengettem. Mondanom sem kell, hogy senki sem jött ki. Kénytelen voltam letenni az állványt és vásznakat, majd a táskámból előtúrni a kulcsokat.
A szobámba felérve tapasztaltam, hogy az ihlet, ami elfogott egyre csak erősödött.
Gyorsan szétpakoltam az eszközöket, előkotortam a gardróbomból egy régi Mikey-pólót és felvettem. Nagyon nagy volt rám de legalább lehetett benne maszatolni.
Az első festményre egy tengert képzeltem el. Naplementével. Kinyomtam a festékeket, kezembe vettem az ecsetet és a palettát és elkezdtem megfesteni az alapokat majd szépen sorban mindent. Az alapok után a tengert festettem meg, mivel az foglalta el a vászon majdnem ötven százalékát. Következőnek a Napot kezdtem el. A Nap belseje szinte fehér, ám mégis sárga lett, kifelé pedig egyre csak sötétedett, míg a külső rész bordó lett. Aztán következtek a sziklák. Ekkorra már "megszáradt" a tenger. A sziklák után a felhők következtek, majd befejezésül a Nap közepébe egy csinos kis monogramot rajzoltam. E.C.
Lehuppantam a babzsákfotelembe a teraszon és úgy néztem az immár természetes naplementét. A friss levegő, a szellő gyenge lengedezése és a tenger üdítő zaja álomba ringatott.
Szerintem csak egy-két percre bóbiskolhattam el, de az óra nem erről árulkodott. Este fél hét.
Pont ebben a pillanatban kopogtattak.
-Igen?- szóltam.
-Ashton vagyok.
-Gyere be.
Felálltam a babzsákfotelből és bementem a szobába.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
-Csak bejöttem megnézni, miként telt a napod.
-Fantasztikusan.
-Az jó - mondta. Kisebb csend borult a helységre. Nem tudtam mit mondani.
Azt vettem észre, hogy egyre csak közeledünk egymás felé. Kis lépéseket tettünk meg, aránylag lassan. Magamtól mentem.
Olyan közel értünk egymáshoz, hogy éreztük egymás leheletét.
-Ash...- suttogtam.
-Csss. Ne mondj semmit - kérte. Nem mondtam semmit. Az eszem azt súgta, hogy akármit is akarunk csinálni az nem helyes. De valahol a szívem legmélyén, a szívem egy olyan részén ami el van/volt rejtve kívántam. De én szeretem Connort.
Nem eléggé - jött a képzelt válasz...Ashtontól. Biztos, hogy csak képzeltem.
Ekkor Közelebb hajolt Ash, ajkait az enyémeimre tapasztva. Különös érzés volt. Valahol mindig is erre vágytam. Mindig arra, hogy Ash karjaiban legyek, az ő száját csókolhassam meg minden egyes reggel.
Engedtem a vágyaknak. Visszacsókoltam.
Nyelve bejutásért küzdött, de nem hagytam sokáig küzdeni. Nyelve bebocsátást nyert.
A csók vérpezsdítő volt. Egyenesen mennyei, de valami - az ész volt - azt súgta, hogy ez nem helyes.
-Ash...- szakítottam meg a csókot.
-Tudom.- A homlokunk egymásnak döntöttük és gondolkoztunk
-Szakíts vele - motyogta Ashton.
Megállt bennem az ütő.
-De... Nem tudom. Nem tudok.
-Remélem fogsz tudni...
-De szeretem - mondtam végső elkeseredésemben.
-Akkor ez mi volt?- nézett rám csillogó szemekkel, majd nemes egyszerűséggel kisétált. Nem. Ezt nem teheti velem. Egy ember, aki megértett, aki kedvelt... Aki szeretett.
Nem volt erőm máshoz, csak átvenni a pólót, megkeresni az iPodom, ledőlni az ágyra a fejhallgatóval és benyomni az Amnesiát. Ezt a számot nem rég vették fel a Fiúk. Eléggé olyan szám, hogy ki tudjam magam sírni.
Még annyira voltam rendes ember, hogy küldtem egy üzenetet Connornak.
Jó éjt Connor!
Semmi édes vagy szivem. Connor és kész. Másrészt meg nem akartam, hogy bármi felesleges érzelem kiszabaduljon belőlem.
Én szeretem Connort, nem csaltam meg. Én szeretm Connort, nem csaltam meg. Én szeretem... Ashtont. - ezzel a gondolattal aludtam el.
-Liz...- költögetett valaki. Erre a valakire most nagyon mérges vagyok.
-Ki az?- kérdezte hunyorogva.
-Csak Mikey vagyok. Bejöttelek megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Mennyi az idő?
-Éjfél. Még aludhatsz, csak belegabalyodtál a fejhallgató zsinórjába.
-Ohm. Rendben. Majd kikabalyodok reg...- nem fejeztem be mert elnyomott az álom. Csak arra tudtam gondolni még álmomban is, hogy ezt én egyedül nem bírom. Valakinek el kell mondanom ezt a sok mindent. Dave. Mintha valami közénk állt volna. Kevesebbet vagyunk együtt, kevesebbet beszélünk. Hiányzik.
Reggelre nagyon fájt a szemem, zsibbadt mindenem. Éreztem, hogy most nem bírnék felkelni.
Az éjjeliszekrényemről elvettem a telefont és tárcsáztam Dave- et.
-Halló?- Szólt bele álmosan.
-Felébresztettelek?
-Nem bocs Liz. Vagyis de. De mit szeretnél?
-Át tudsz jönni úgy tíz perc múlva?
-Már indulok is.- Letette a telefont. Annyira rendes. Nagyon szeretem Dave-et. Sok dolgon mentünk keresztül együtt.
-Itt vagyok.- toppant be a szobámba.
-Annyira Örülök.- fordultam hozzá az ablak felől.
-Uram Atya Szent Isten! Veled meg mi történt?- utalt a kisírt szemeimre.
-Az alapozó és a púder sem takarja el?
-Jah egyébként igen, eltakarja, de a szemgolyóid vörösek.
-Na ja...
-Szóval mi a baj?- Kiültünk a teraszra.
-Hát tudod ugye járunk Connorral.
-Eddig tudom.
-És ne hogy azt hidd, hogy nem szeretem, mert igenis szerelmes vagyok belé...
-Csak?
-Csak semmi. Tegnap Ash megcsókolt...
-Te meg visszacsókoltad.
-Igen.- sütöttem le a szemem.
-Tudod, lehet, hogy Ash tényleg szeret téged. Csak vigyázz vele. Ennyit kérek. Barátkozz vele meg minden, de kerüld az ilyen szitukat. Bár ha visszacsókoltál...
-Igen, érzek iránta valamit...de nem tudtam még azonosítani az érzést.
-Helyes pasinak találod...mivel az is. Bejön neked de semmi több. Higyjél nekem.
-Hiszek.- majd megöleltem Dave-et és megmutattam neki a festményeimet.
~Egy hónappal később~
Az idő rettenetesen elszaladt, a suiliig még van majdnem három hét. Ez idő alatt a 5 Seconds Of Summer nagy sikert futott be, míg én egy kicsit híres művésszé váltam. Az otthoni festményemet egyszer Dave elkérte. Én odaadtam. Legközelebb már az újságban láttam. Dave meg akarta mutatni, hogy nem csak zenészek léteznek, hanem festők is. Bevallom kicsit hiányoznak a néhai esti zenélések, a filmnézések és a megunhatatlan viták. Számos este a fiúk haza jönnek és bevágódnak az ágyba. Most még megviselik őket a rajongók, de kiindulva a One Directionből, nem nagyon fogjuk észre venni rajtuk... Mármint a nézők. Én, mint az együttes barátja látom mit élnek át. Nekem ez fáj. Cal és Luke általában úgy érkezik haza, mint most...
-Liz...- suttogta valamelyikőjük. Rekedten, szinte nuku hanggal térnek vissza. Nagyjából én vagyok az 'ápoló néni'.
-Megyek.- vittem oda - a most már azonosított - Luke-nak a forró, citromos teát.
-Köszi.
Mikor megitta valamennyire visszanyerte a hangját.
Mikey hulla fáradtan érkezik meg. Volt olyan, hogy leüt vacsorázni és belefejelt a kecsapos melegszendvicsébe. Máskor vicces lett volna, de aggódtam.
De ők hárman Ash-hez képest jól viselték. Ashtonon az enyhe depressziós jelek kezdtem kijönni. Goromba volt velem, ami rettenetesen sziven ütött. Első alkalmakkor még ráfogtam a depire...de most mintha valami baja lenne velem. Aztán meg nem eszik. Legalábbis nem mindig. De ha eszik is, akkor is csak egy almát vagy valamit. Nagyon lefogyott. Persze ha fotózzák őket ezer wattos vigyort mutatnak. Mi lenne ha látnák őket ilyen állapotban? Nem tudom, hogy elfogadnák-e őket.
Amióta Mikeyék zenekara befutott azóta Dave hozzánk költözött segíteni, emellett felvettünk egy nénit segítőnek. Carola néni nagyon kedves, az ötvenes évei végét taposó asszony. Már nem emlékszem, hogy hol találtam rá, de tudom, hogy nagyon örült a fiataloknak.
-Lizi!- na igen. Új nevem is van, ámbár nem bánom.
-Igen?
-Hazaért már a bátyád?
-Igen.- jött be a most nem hullán kinéző Mikey.
-Mit szeretnél Carola néni?
-Ettél már?
-Most fogok.
Furcsán méregettem Michaelt. Most mintha még egy picit vidám is lenne.
-Mi történt?- érdeklődtem.
-Jön a One Direction megnézni minket. Most beszéltem a menedzserükkel. Azt mondták, hogy klassz a zenénk.
-Egyet értek.- táncikált Carola néni a rádióból szóló zenére.
-De hisz már majdnem este tíz van!
-Pontosan. De tudod van egy kis időeltolódás...
-Jaaa. De ezt majd mondd el a többieknek is.
-Áh nem! Dehogy is! Majd meglepetés lesz... Persze, hogy elmondom.
-Csak mem ma. Mivel a jó fiúk már alszanak. Luke a kanapén, Cal Liz teraszán és Ash meg a saját szobájában.- mondta Carola néni.
-Mit keres Cal a teraszomon?
-Kiment oda levegőzni. Állítólag onnan a legszebb a tenger.
-Milyen igaza van...
Miután megvacsoráztunk felmentem a szobámba. Már eléggé sötét volt na meg a levegő is lehült. Kerestem egy pokrócot, majd betakartam a teraszon ülő Calumot. Nem volt szivem felkelteni, mert iszonyat édesen aludt.
Felhívtam Connort is.
-Szia cica - köszönt.
-Szia. Most már mindenki a helyén van. Vagyis mindenki alszik. Holnap a fiúk nem mennek sehova. Sőt az egész héten. Legalább tudnak pihenni.
-Jahj te! Olyan nagy szived van. És én pont ezért szeretlek.
-Én is téged. Tudod mit? Holnap menjünk el valahova. Elég csak sétálni, csak mozduljak ki itthonról.
-Rendben édes. Akkor jó éjt bébi csősz!
Ahogy lefeküdtem elkezdtek járni az agyam fogaskerekei. Mindent átgondoltam. A fiúkat, Connort, Dave-et és a skacok barátnőit. Legjobban Ash húgát, Anne-t bírom. Bár Brooke-kal sincs semmi bajom, egyszerűen vele nincs meg a közös hang.
Ám mikor elaludtam nem tudtam mi vár rám, mit rejt a holnap. Nem tudtam, hogy egy vita kezdeményezője leszek és egy banda összeugrasztója. Nem. Még nem is sejtettem milyen napom lesz...
És íme a mai fejezet. Rájöttem, hogy nekem egy jó rész kifejlesztéséhez két hét kell, szóval bejelentem, hogy a részek kéthetente jönnek!
Jó szombat délutánt ( és jó tanulást akinek még lesz jövő héten suli) !
xaxa Teca
Miután haza értünk, Mikeyék sietve elmentek gyakorolni a bandával, mert eléggé elszaladt Velük a ló, magyarán lemaradtak. Mivel nem tudtam jobbat kitalálni, kiültem a teraszomra, kezembe vettem a gitárt és elkezdtem játszani azt ami éppen eszembe jutott. Jelen esetben a Für Elise.
Connor és a lányok elmentek, mert nekik is volt valami dolguk. Dave és Mark már a Vidámpark után elhagyott minket.
Miközben gitároztam és néztem a tenger...ihletem támadt. Miután befejeztem a darabot, visszatettem a gitárt a helyére, vettem magamhoz egy kevés és elmentem egy művészellátóba.
-Jó napot!- köszöntem az idős hölgynek.
-Szia! Mit adhatok?
-Szeretnék egy festő állványt és egy-két vászont.
-Rendben. Mindjárt hozom - mondta és elment hátra a raktárszerűségbe. Pár perc múlva kihozta a kívánt eszközöket. Míg bent volt addig volt alkalmam szétnézni a boltban és felszedtem a festéshez szükséges festékeket, ecseteket, palettát és egyéb másokat.
-Ennyi lesz?- néz végig az összeszedett dolgokon.
-Igen - fizettem. Adott egy szatyrot amibe belerakhattam a kisebb dolgokat. A szatyrot beraktam a táskámba és ügyetlenül megfogtam az állványt és a vásznakat.
-Viszlát!- szóltam vissza. Valaki kinyitotta az ajtót de nem láttam az arcát. Ő sem látta az enyémet, de amikor köszönt az eladónőnek... Megrettentem.
-Jó napot!- mély rekedtes hang volt ez. Egy olyan hang, amely rossz emlékeket idéz fel bennem. Lehet, hogy Ő volt az? Azt nem tudhatom, mert nem láttam. Nagyon örülök, hogy nem láttam.
Az utcán néhányan megbámultak, olyat is hallottam, hogy "Hé, te, ez nem annak a klubos bandából az egyik tagnak a csaja?" Igen. Ilyen értetlenül megfogalmazva. Pff. De nem. Egyiknek sem voltam a csaja. Honnan szednének ilyet? Mindegy.
A kapu előtt megálltam egy fél pillanatra gondolkozni, hogyan is menjek be. Aztán valahogy felszabadítottam egy kezem és csengettem. Mondanom sem kell, hogy senki sem jött ki. Kénytelen voltam letenni az állványt és vásznakat, majd a táskámból előtúrni a kulcsokat.
A szobámba felérve tapasztaltam, hogy az ihlet, ami elfogott egyre csak erősödött.
Gyorsan szétpakoltam az eszközöket, előkotortam a gardróbomból egy régi Mikey-pólót és felvettem. Nagyon nagy volt rám de legalább lehetett benne maszatolni.
Az első festményre egy tengert képzeltem el. Naplementével. Kinyomtam a festékeket, kezembe vettem az ecsetet és a palettát és elkezdtem megfesteni az alapokat majd szépen sorban mindent. Az alapok után a tengert festettem meg, mivel az foglalta el a vászon majdnem ötven százalékát. Következőnek a Napot kezdtem el. A Nap belseje szinte fehér, ám mégis sárga lett, kifelé pedig egyre csak sötétedett, míg a külső rész bordó lett. Aztán következtek a sziklák. Ekkorra már "megszáradt" a tenger. A sziklák után a felhők következtek, majd befejezésül a Nap közepébe egy csinos kis monogramot rajzoltam. E.C.
Lehuppantam a babzsákfotelembe a teraszon és úgy néztem az immár természetes naplementét. A friss levegő, a szellő gyenge lengedezése és a tenger üdítő zaja álomba ringatott.
Szerintem csak egy-két percre bóbiskolhattam el, de az óra nem erről árulkodott. Este fél hét.
Pont ebben a pillanatban kopogtattak.
-Igen?- szóltam.
-Ashton vagyok.
-Gyere be.
Felálltam a babzsákfotelből és bementem a szobába.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
-Csak bejöttem megnézni, miként telt a napod.
-Fantasztikusan.
-Az jó - mondta. Kisebb csend borult a helységre. Nem tudtam mit mondani.
Azt vettem észre, hogy egyre csak közeledünk egymás felé. Kis lépéseket tettünk meg, aránylag lassan. Magamtól mentem.
Olyan közel értünk egymáshoz, hogy éreztük egymás leheletét.
-Ash...- suttogtam.
-Csss. Ne mondj semmit - kérte. Nem mondtam semmit. Az eszem azt súgta, hogy akármit is akarunk csinálni az nem helyes. De valahol a szívem legmélyén, a szívem egy olyan részén ami el van/volt rejtve kívántam. De én szeretem Connort.
Nem eléggé - jött a képzelt válasz...Ashtontól. Biztos, hogy csak képzeltem.
Ekkor Közelebb hajolt Ash, ajkait az enyémeimre tapasztva. Különös érzés volt. Valahol mindig is erre vágytam. Mindig arra, hogy Ash karjaiban legyek, az ő száját csókolhassam meg minden egyes reggel.
Engedtem a vágyaknak. Visszacsókoltam.
Nyelve bejutásért küzdött, de nem hagytam sokáig küzdeni. Nyelve bebocsátást nyert.
A csók vérpezsdítő volt. Egyenesen mennyei, de valami - az ész volt - azt súgta, hogy ez nem helyes.
-Ash...- szakítottam meg a csókot.
-Tudom.- A homlokunk egymásnak döntöttük és gondolkoztunk
-Szakíts vele - motyogta Ashton.
Megállt bennem az ütő.
-De... Nem tudom. Nem tudok.
-Remélem fogsz tudni...
-De szeretem - mondtam végső elkeseredésemben.
-Akkor ez mi volt?- nézett rám csillogó szemekkel, majd nemes egyszerűséggel kisétált. Nem. Ezt nem teheti velem. Egy ember, aki megértett, aki kedvelt... Aki szeretett.
Nem volt erőm máshoz, csak átvenni a pólót, megkeresni az iPodom, ledőlni az ágyra a fejhallgatóval és benyomni az Amnesiát. Ezt a számot nem rég vették fel a Fiúk. Eléggé olyan szám, hogy ki tudjam magam sírni.
Még annyira voltam rendes ember, hogy küldtem egy üzenetet Connornak.
Jó éjt Connor!
Semmi édes vagy szivem. Connor és kész. Másrészt meg nem akartam, hogy bármi felesleges érzelem kiszabaduljon belőlem.
Én szeretem Connort, nem csaltam meg. Én szeretm Connort, nem csaltam meg. Én szeretem... Ashtont. - ezzel a gondolattal aludtam el.
-Liz...- költögetett valaki. Erre a valakire most nagyon mérges vagyok.
-Ki az?- kérdezte hunyorogva.
-Csak Mikey vagyok. Bejöttelek megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Mennyi az idő?
-Éjfél. Még aludhatsz, csak belegabalyodtál a fejhallgató zsinórjába.
-Ohm. Rendben. Majd kikabalyodok reg...- nem fejeztem be mert elnyomott az álom. Csak arra tudtam gondolni még álmomban is, hogy ezt én egyedül nem bírom. Valakinek el kell mondanom ezt a sok mindent. Dave. Mintha valami közénk állt volna. Kevesebbet vagyunk együtt, kevesebbet beszélünk. Hiányzik.
Reggelre nagyon fájt a szemem, zsibbadt mindenem. Éreztem, hogy most nem bírnék felkelni.
Az éjjeliszekrényemről elvettem a telefont és tárcsáztam Dave- et.
-Halló?- Szólt bele álmosan.
-Felébresztettelek?
-Nem bocs Liz. Vagyis de. De mit szeretnél?
-Át tudsz jönni úgy tíz perc múlva?
-Már indulok is.- Letette a telefont. Annyira rendes. Nagyon szeretem Dave-et. Sok dolgon mentünk keresztül együtt.
-Itt vagyok.- toppant be a szobámba.
-Annyira Örülök.- fordultam hozzá az ablak felől.
-Uram Atya Szent Isten! Veled meg mi történt?- utalt a kisírt szemeimre.
-Az alapozó és a púder sem takarja el?
-Jah egyébként igen, eltakarja, de a szemgolyóid vörösek.
-Na ja...
-Szóval mi a baj?- Kiültünk a teraszra.
-Hát tudod ugye járunk Connorral.
-Eddig tudom.
-És ne hogy azt hidd, hogy nem szeretem, mert igenis szerelmes vagyok belé...
-Csak?
-Csak semmi. Tegnap Ash megcsókolt...
-Te meg visszacsókoltad.
-Igen.- sütöttem le a szemem.
-Tudod, lehet, hogy Ash tényleg szeret téged. Csak vigyázz vele. Ennyit kérek. Barátkozz vele meg minden, de kerüld az ilyen szitukat. Bár ha visszacsókoltál...
-Igen, érzek iránta valamit...de nem tudtam még azonosítani az érzést.
-Helyes pasinak találod...mivel az is. Bejön neked de semmi több. Higyjél nekem.
-Hiszek.- majd megöleltem Dave-et és megmutattam neki a festményeimet.
~Egy hónappal később~
Az idő rettenetesen elszaladt, a suiliig még van majdnem három hét. Ez idő alatt a 5 Seconds Of Summer nagy sikert futott be, míg én egy kicsit híres művésszé váltam. Az otthoni festményemet egyszer Dave elkérte. Én odaadtam. Legközelebb már az újságban láttam. Dave meg akarta mutatni, hogy nem csak zenészek léteznek, hanem festők is. Bevallom kicsit hiányoznak a néhai esti zenélések, a filmnézések és a megunhatatlan viták. Számos este a fiúk haza jönnek és bevágódnak az ágyba. Most még megviselik őket a rajongók, de kiindulva a One Directionből, nem nagyon fogjuk észre venni rajtuk... Mármint a nézők. Én, mint az együttes barátja látom mit élnek át. Nekem ez fáj. Cal és Luke általában úgy érkezik haza, mint most...
-Liz...- suttogta valamelyikőjük. Rekedten, szinte nuku hanggal térnek vissza. Nagyjából én vagyok az 'ápoló néni'.
-Megyek.- vittem oda - a most már azonosított - Luke-nak a forró, citromos teát.
-Köszi.
Mikor megitta valamennyire visszanyerte a hangját.
Mikey hulla fáradtan érkezik meg. Volt olyan, hogy leüt vacsorázni és belefejelt a kecsapos melegszendvicsébe. Máskor vicces lett volna, de aggódtam.
De ők hárman Ash-hez képest jól viselték. Ashtonon az enyhe depressziós jelek kezdtem kijönni. Goromba volt velem, ami rettenetesen sziven ütött. Első alkalmakkor még ráfogtam a depire...de most mintha valami baja lenne velem. Aztán meg nem eszik. Legalábbis nem mindig. De ha eszik is, akkor is csak egy almát vagy valamit. Nagyon lefogyott. Persze ha fotózzák őket ezer wattos vigyort mutatnak. Mi lenne ha látnák őket ilyen állapotban? Nem tudom, hogy elfogadnák-e őket.
Amióta Mikeyék zenekara befutott azóta Dave hozzánk költözött segíteni, emellett felvettünk egy nénit segítőnek. Carola néni nagyon kedves, az ötvenes évei végét taposó asszony. Már nem emlékszem, hogy hol találtam rá, de tudom, hogy nagyon örült a fiataloknak.
-Lizi!- na igen. Új nevem is van, ámbár nem bánom.
-Igen?
-Hazaért már a bátyád?
-Igen.- jött be a most nem hullán kinéző Mikey.
-Mit szeretnél Carola néni?
-Ettél már?
-Most fogok.
Furcsán méregettem Michaelt. Most mintha még egy picit vidám is lenne.
-Mi történt?- érdeklődtem.
-Jön a One Direction megnézni minket. Most beszéltem a menedzserükkel. Azt mondták, hogy klassz a zenénk.
-Egyet értek.- táncikált Carola néni a rádióból szóló zenére.
-De hisz már majdnem este tíz van!
-Pontosan. De tudod van egy kis időeltolódás...
-Jaaa. De ezt majd mondd el a többieknek is.
-Áh nem! Dehogy is! Majd meglepetés lesz... Persze, hogy elmondom.
-Csak mem ma. Mivel a jó fiúk már alszanak. Luke a kanapén, Cal Liz teraszán és Ash meg a saját szobájában.- mondta Carola néni.
-Mit keres Cal a teraszomon?
-Kiment oda levegőzni. Állítólag onnan a legszebb a tenger.
-Milyen igaza van...
Miután megvacsoráztunk felmentem a szobámba. Már eléggé sötét volt na meg a levegő is lehült. Kerestem egy pokrócot, majd betakartam a teraszon ülő Calumot. Nem volt szivem felkelteni, mert iszonyat édesen aludt.
Felhívtam Connort is.
-Szia cica - köszönt.
-Szia. Most már mindenki a helyén van. Vagyis mindenki alszik. Holnap a fiúk nem mennek sehova. Sőt az egész héten. Legalább tudnak pihenni.
-Jahj te! Olyan nagy szived van. És én pont ezért szeretlek.
-Én is téged. Tudod mit? Holnap menjünk el valahova. Elég csak sétálni, csak mozduljak ki itthonról.
-Rendben édes. Akkor jó éjt bébi csősz!
Ahogy lefeküdtem elkezdtek járni az agyam fogaskerekei. Mindent átgondoltam. A fiúkat, Connort, Dave-et és a skacok barátnőit. Legjobban Ash húgát, Anne-t bírom. Bár Brooke-kal sincs semmi bajom, egyszerűen vele nincs meg a közös hang.
Ám mikor elaludtam nem tudtam mi vár rám, mit rejt a holnap. Nem tudtam, hogy egy vita kezdeményezője leszek és egy banda összeugrasztója. Nem. Még nem is sejtettem milyen napom lesz...
2015. március 14., szombat
8. fejezet - Vidámpark
Szijasztok!
Tudom, tudom. Borzalmas bloggerina vagyok. Se nem felvételiztem és nem is voltam beteg. Egyszerűen csak nem volt időm. Imádok írni, de vannak a hülye tanárok akik iratnak hülye TZ-ket, ráadásul nincsenek tekintettel a bloggerekre (ha tudnának a gyerekek irományaikról akkor... Hű).
Sajnos az előző részhez nem érkezett komi és kicsit elszomorodtam. Kövi rész 2-3-4 komi után jön. Remélem most sikerül élvezetes pillanatokat csalnom a szombat délutánotokba.
Ha tetszett iratkozzatok fel és kommenteljetek! :) Jó olvasást!
~Ashton
A mai nap egyenesen fantasztikus volt.
Jamie teljesen lefoglalta a minden napjaimat. Teljesen behálózott. Liz születésnapja döbbentett rá arra, hogy mennyire eltávolodtam a srácoktól és Liztől. Nem tudtam felfogni, hogy, hogy lehettem ekkora tapló. Cart, a menedzserünk is eléggé kiakadt rám és fél órán át csak ordítozott, hogy most a banda érdekét kell néznem és ha azt akarom, hogy legyen egy jó, befutó zenekarunk akkor azért meg kell dolgoznunk. Pontosabban nekem eléggé kellene hajtanom, mert Cal és Mikey kiakadtak. Luke megértett, mert neki mindent elmondtam. Nem azért, mert buzi lennék vagy biszex, hanem, mert benne bízom a leginkább.
-...kell egy csaj.- fordítottam a figyelmem ismét Calum felé. Eddig csak beszélt és beszélt és beszélt.
-He?
-Most mondd, hogy nem figyeltél és kezdjem újra!
-Bocs.
-Neked viszont úgy látom van kin agyalnod. Na én mentem.- állt fel a fél vacsoráját az asztalnál hagyva.
Bizony van kin agyalnom... ~
-Leszel a partnerem a nyári bálon?- tette fel a kérdést Connor. A szívem annyira zakatolt, hogy azt hittem rosszul Hallottam. Partner?
-Partner mi? Értem Connor...- mondtam és a kis táskámat hozzá vágtam. Szerencse, hogy a telót otthon hagytam. Na de akkor is! A partnere? Azt hittem, hogy megkéri, hogy legyek a barátnője vagy mi.
-De most...
-Semmi de most. Pontosabban most vagy elmész vagy Elmegyek. Kérem a mobilod.- mondtam szúrós szemekkel.
A telóját készségesen átnyújtotta...volna, ha nem ránt magához.
Az arcunk közt csupán tíz centi lehetett vagy kevesebb.
-Mindent szépen sorban hercegnő.- mondta és Közelebb hajolt hozzám.
A következő pillanatban az ajkai az enyémeimre tapadtak, nem engedve levegőt véve. Beletúrtam a hajába, aminek egy elégedett csókba fulladt morgás lett.
-Veszettül jól csókolsz.- mormolta a számba.
-Jó volt a mesterem.
-Akkor leszel a barátnőm?
-Egy ilyen csóksorozat után merne valaki nemet mondani?
-Senki.- újból és újból megcsókolt.
Miután a csókcsatát abbahagytuk elindultunk egy sétányra a parton. A cipőinktől megváltunk, mert Connornak melege lett nekem meg elegem. Nekem ez a cipő túl magas. Az alacsonhoz vagyok szokva.
A part ki volt világítva.
Leültünk a homokba és hol beszéltünk, hol csókolóztunk, hol pedig a csillagokat néztük. De volt amikor egyszerűen csak a másikat csodáltak.
Egy heves csók után egy megőrjítő gondolat száguldott át az agyamon.
Majdnem jobban csókol Ashnél.
Egy kicsit kiülhetett az arcomra, mert Connor megkérdezte, hogy ne vigyen- e haza. Bólintottam és megcsókoltam.
A kapu előtt először mind a ketten csak álltunk, várva a másikra, de magától értetődően egymásnak estünk. Szerintem már tíz perce csókolózhattunk a kapuban, amikor valaki megköszörülte a torkát.
-Khm...
Ahogy féltepillantottam a bátyámat láttam meg.
-Már megyek is.- mondta Connor egy utolsó csók kíséretében.
-Cső.
-Szia.- köszöntem Mikeynak és megöleltem.
-Látom jó kedvetekben vagytok...- nézett Connor kocsija után.
-A lehető legjobban.- vigyorogtam- Kaja?
-Azt ne mondd, hogy éhes vagy!
-Te mondtad. De igen. Az vagyok. Az étterem kimaradt egy kis konfliktus miatt. Vacsi közben elmesélem.
-Előbb öltözz át.- mondta és betuszkolt a szobámba.
Szerencsére egyedül le tudtam öltözni. A felöltözés szenvedés volt. Most legalább könnyebb volt. Átvettem egy topot és egy shortot és lelibegtem.
-Van szendvics estéről, esetleg egy kis grillcsirke vagy ha ezeket nem kérsz akkor csinálsz magadnak.
-C verzió. Az első kettő nem hangzik olyan jól. Amúgy mi volt este, hogy van kaja?
-Hát átjött Brooke, Jamie és Anne.
-Kik?- néztem rá összeszűkült szemmel.
-Brooke a barátnőm.
-Igen. Eddig megy.
-Jamie Ash exe és most Calra ment rá. De ezzel csak Asht akarja féltékenyíteni.
-Értem. És Anne?
-Ő Luke csaja. Végre talált valakit.
-És kik voltak itt az este? Vagyis hányan voltatok?
-Heten.
-Party. Rendbeeeeen.
-Na most mesélj te.
-Hát addig minden okés, hogy elmentünk, megnéztük. Aztán olyan kilenckor jöttünk ki. Connor nagyon ideges volt és hát megkérdeztem, hogy minden rendben van- e erre ő kiakadt és azt mondta, hogy ideges amiatt mert nem tudta, hogy hogy kérdezze meg tőlem azt, hogy...
-Legyél a barátnője.- Szólt közbe Mikey.
-Én is azt hittem. De aztán meg nálam szakad el a húr, mert azt kérdezte, hogy leszek- e a partnere a nyári bálon. Huh. És a táskám hozzá vágtam teljes erőből.
-Uh. Fájhatott.
-Biztos. Aztán mondom felhívlak, hogy Gyere értem. De a mobilom itthon maradt.- tettem be a mikróba a szendvicsem- És volt terv, nincs terv. Eszembe jutott, hogy Connornak van telefonja. Elkértem tőle. Pontosabban követeltem, hogy addja oda. Nem adta, mert megcsókolt. Aztán kimentünk a partra...
-Innen ismerős. Smár, Csillagok, duma, smár, smár, homok.
-Na igen. Köbö.
-Ugye tudod, hogy éjfél van?
-Jah. Holnap úgysincs semmi.
-Vagy mégis.- mondta Mikey.
-Mi?
-Hát először is fellépés. Másodszor pedig vidámpark.
-Ezt ki találta ki és mikor. És kik mennek?
-Cal ötlete volt. És akik ott lesznek, azok a Fiúk a csajok, te és Connor illetve Dave és Mark. Tizenegyen leszünk.
-Szupeeer. Akkor mér' nem mondtad ezt akkor amikor hazajöttem? Nem fogok tudni pihenni...- ásítottam.
-Dehogynem. Majd a szellemvasúton.- vigyorgott.
-Reggeeeeelt'! - ugrott rám Luke.
-Neked is.- nyavajogtam- Idő?
-Mint a tenger.
-Pofoszavvan?- ásítottam.
-He?
-Pontosabban?
-Jah. Kilenc.
-Mikor indulok te agyhalott?- becéztem meg hátha leszáll rólam.
-Miután megcsikiztelek.- röhögött és egy újjal kezdte böködni a bordám.
-Neeeeee! Ne csinááld!
-Luke! Szállj le a csajomról!- szólalt meg Connor.
-Ne mán'! Kezdtem élvezni.
-Akkor Menj Anne-hez.
-Kihez?- kérdezték egyszerre.
-Nem ő volt itt tegnap veled Luke?
-Jah de. Elfelejtettem.- vigyorgott.
-Én meg megjegyeztem.- jött be - gondolom - Anne és Luke ölébe ült, majd csókot nyomott a szájára.
-Hercegnő te sem maradhatsz ki.- mondta Connor és bemászott mellém az ágyba és hosszú ráérős csókott adott.- Jó reggelt!- suttogta a fülembe.
-Gerlepárok! Gye... Pfúj!- szörnyedt el Cal. Legalábbis a hangjából ez hallatszott.- Naaa! Hé! Álljatok már leee! Lesz kaja is! Azt faljátok ne egymást!
-Mennünk kéne.- mondtam suttogva.
-Majd később Folytatjuk ezt.- mondta Connor és kimászott mellőlem, csatlakozva a szobámat elhagyó Luke-hoz.
-Szerintem még nem ismerjük egymást.- mondta Anne.
-Liz vagyok, Mikey húga.
-Én Anne, Ash húga.
-KIÉÉÉ?- sipítottam.
-Ashtoné. Nem ismered?
-De. Dehogynem. Persze. Nem tudtam, hogy van húga.
-Nem dicsekszik vele. - vigyorgott.
-Van különösebb oka?
-Igazából nem, nincs. Csak ritkán látjuk egymást. Most, hogy felmondtam Chicagóban eljöttem ide. Itt fogok dolgozni és itt tervezek élni. Majd lakom a fiúkkal.
-Akkor üdv itthon.- vigyorogtam.
-Itt laknak?- csodálkozott.
-Jah. Már egy ideje. Nem tudom, mi lett az előző lakásukkal. Itt elférnek. Most már nem is tudom, hogy hogyan élhettem eddig ebben a nagy házban zaj nélkül.
-Mióta laksz itt?
-Csupán három éve.
-Na látom ismerkedtek.- jött be Ash.
-Ash, nem tanítottak meg kopogni?- vigyorogtam és kiugrottam az ágyból és ráugrottam Ashre.
-Hát ezt mért' kaptam?
-Mert végre nem vagy elzárkózott és újra a regi haverom vagy.
-Kösz.
-Szivesen.
-Anne, majd szeretnék veled beszélni.
-Rendben.- bólintott.
Mikor Ash kiment kisebb csönd lepte el a szobám.
-Ashnek sokat jelentessz.- suttogta Anne.
-Tudom.- mivel nem akartam folytatni ezt a beszélgetést, bunkó és angol módon távoztam.
-Csak nem ki birtál kelni az ágyból?- szólalt meg a hang. A hang amitől majdnem a falra másztam fel.
Jamie.
-Jó étvágyat mindenkinek.- mosolyogtam- Én most nem ennék. Nem sokára jövök. Leugrok a fodrászatba.
Az utcára kilépve, Rájöttem, hogy se cipőm, se utcai ruhám. Szerencsére vállalhatóan néztem ki. Mezítláb meg amúgy is szoktak járni.
Annie- hez belépve a fodrásszalonba nyugodság töltött el.
-Szija csajszi.- vigyorgott- Mi járatban?
-Meddig dolgozol?
-Igazából ma nem dolgozok. Csak bejöttem, mert itt hagytam egy két otthoni cuccom.
-Ez fantasztikus! Akkor van kedved Vidámparkba menni?
-Van hát.
-Rendbeeeen. Akkor Gyere velem. A skacokkal meg csajaikkal meg néhány haverral megyünk.
-Hányan leszünk?
-Veled együtt tizenketten.- mondtam.
-Ez...huh.
-Ott lesz a pasim is.- vigyorogtam.
-Akkor megyek.
-Csak még haza kell ruccannom, hogy felvegyek valami nem pizsamát.
-Mér' abba jöttél?- vonta fel a szemöldökét.
-Abba menekültem.
-Tehát ha jól értem, akkor féltékeny vagy?- kérdezte a sztory után.
-Nem.
Csendben mentünk be a lakásba.
-Halihó. Megjöttem!- ordítottam.
Csend.
-Ezek meg hova a francba tűntek?- motyogtam.
-Hívd fel a bátyád.- ajánlotta Annie.
Hát hívtam.
-Csá Liz.
-Hello. Merre vagytok?- kérdeztem idegesen, mire vidám választ kaptam.
-Úton. Hupsz. Te kivel jössz? Mer' 3 kocsival vagyunk... Hát van asszondja', hogy Ashék, Lukeék és mi. Nálunk Calum vezet.
-Annie- vel vagyok otthon.- mondtam mérgesen.
-Oh. Pillanat.
Letette.
-Hát bazd meg, ezek itt hagytak. Érted? Még Connor is. A pasi.
-Nyugi Liz.
-Ashék visszafordultak érted.- vettem fel a telefont.
-Kik?
-Ash és Connor.
-Hát ez szuper. Amúgy...na mindegy.
Ezt a beszélgetést nem voltam hajlandó folytatni. Mikey olyan volt, mint egy részeg. Bár nagyon vidám volt a hangja, simán Elment volna piásnak.
-Itt vannak a felmentők.- szakított ki a dühömből Annie.
-Na de jó.
Nem. Nem fogok Mostmár átöltözni. Felvettem egy balerina cipőt és gyönyörű mosollyal kimentem üdvözölni Connort.
-Szia szivem.- jött hozzám, hogy megöleljen.
-Szia Connor. Csak nem elfelejtettél valamit?
-Öö nem vittem pénzt?- vigyorgott.
-Nem, bazd meg! ENGEM!
-Nem szándékosan hagytunk itt. Azt hiszed? Mert mi azt hittük, hogy külön kocsival mész.
-Pff na ja. Nincs is kocsim.
-Bocsáss meg.- mondta bociszemekkel. Ennek nem tudtam ellen állni.
-Semmi baj édes.- és megcsókoltam.
-Na gyerekek elég a nagy nyáladzásból, szinglik is jelen vannak.- szólalt meg Annie.
-Amúgy te ki is vagy?- kérdezte Ash.
-A barátnőm és egyben a fodrászom, Annie.
-Örvendek. Akkor mindenki kocsira fel! Pontosabban kocsiba be!
-Nah végre, hogy Megjött az elveszett csapatocska!- szólalt meg Jamie. Asszem' le fogom ütni.
-Jamie, kímélj meg minket magadtól.
Valamit motyogott a szőkeség, de aztán békén hagyott minket.
-Akkor irány a Vidámpark!- szólalt meg Mikey. A jegypénztárakhoz besorakoztunk és elkezdődött az eszméletlen nagy beoltogatás és poénkodás. Mindenki nevetett valakivel, miközben próbált nem megfulladni. Anne már könnyezett a röhögéstől. Nem tehetnek róla a Fiúk de áldott jó humoruk van és nem is nagyon titkolják.
Karszalaggal a kezünkönk beléptünk a nagy betűs Játékba.
-Hol kezdjük?- kérdezte Brooke.
-Szerintem a körhintánál...- javasoltam.
-...aztán a Hullámvasút...- szólalt meg Luke.
-...majd a Ringispil...- mondta Cal.
-...esetleg Vizifoci...- dobta be az ötletet Ash.
-...na és a kötelező program utolsó része, Liz kedvence, a Szellemvasút!- fejezte be Mikey a programot. Engem itten ki akarnak készíteni.
-Ezt jól megbeszéltétek.- vigyorgott Connor.
-Na ja. Előre van mára egy programfüzetünk.- mondtam.
-Mint mondtam Liz, ezt nem fogod túlélni!- vigyorgott Luke. Egyik este beszéltük, hogy a Vidámpark az Számomra 2 in 1 version mert imádom meg játékok meg minden, de kidobom a taccsot ha kaja után Hullámvasutazak vagy valami ilyesmit csinálok. És igen én éhes voltam és ettem.
-A körhinta csak nem lesz olyan vészes...- reménykedtem, hogy igazam lesz.
-Majd meglátod...
Mindannyian elfoglaltuk a helyeinket.
Teljesen nyugodtan ültem, tudván multkor nem volt rettentően vészes.
Lassan beindult a hinta. Először még leért a lábam, aztán egyre gyorsult a hinta és ezzel együtt emelkedett is felfelé. Elkezdődtek a sikítások. Mostmár kicsit megingott a biztonságérzetem. A hinta gyorsult és a gyomrom is megérezte.
-Vííííí!- kezdtem el én is sikítani. Rákapaszkodtam a hinta láncára és élveztem ezt a félig antigravi* érzést. Már több, mint öt perce egyre csak gyorsult és most kezdtem el megérezni, hogy mintha lassulna. Akkor ott helyben kijelenthetem, hogy én voltam a világegyetem legboldogabb embere.
-Nos drága hugom, most jön az élvezetek élvezete.- veregette meg a hátam Mikey.
-Rendben, rendben. Eddig mindent túléltem, ezt is túl fogom.- jelentettem ki. Habár akkor még nem tudtam, hogy...
-Beszállás!- kiáltotta el magát a Szellemvasutas srác.
-Na gyerünk, gyerünk!- sürgetett Cal.
-Megyek már.
Egy kocsiba négyen fértünk el. A kocsiba beült mellém Connor és még Ash és ... Jamie.
Juhu!
-Jamie, kiszállás! Connor te is.- jött a kocsinkhoz Luke- Mikey szeretne a húga mellett lenni ezen a szép utazáson.
-Na de én voltam itt előbb!- nyafogott Jamie.
-Leszarom. Szállj ki.- parancsolta Luke.
-Pöcs...- dohogott a Barbie-baba.
-Connor lécci te issss!- kezdett lányos nyávogásba Cal.
-Rendben. Nekem nyolc.- kiszállt a kocsiból. Ez kezdett rettenő gyanús lenni.
-De egy kocsiba nem csak négyen ülhetünk?- kérdeztem a srácoktól.
-A pénztáros megengedte.
Hát nekem rendben.
Mikor elindultunk enyhe gyanú fogott el azzal kapcsolatban, hogy nem ijesztő lesz ez az út hanem rémisztő.
-Ash, akkor egy sör délután?- kérdezte Luke a felszínes beszélgetést.
-Hát nem tudom. Lehet, hogy a csapos titokban kalóz és nem igazi sört csapol majd hanem szemgolyóturmixot ad.
-Lehetséges. Akkor menjünk le a strandra.- javasolta Cal, nekem meg kezdett kifordulni a gyomrom.
-De ott vannak Elvileg szirének.- mondta Mikey- Hallottam egy történetet...- kezdte és beértünk egy kísérteties "mélyhatású" részre-... Legendák szerint Sydney partjain egykor szirének tanyásztak. Réges rég élt egy halászlány, aki kedves volt és emberszerető. Egyszer kiment az apjával a tengerre. A lány egy erősebb viharban leesett a hajóról és vízbe fulladt. Az apa depressziósan tért haza és remeteként élt tovább. Ám amikor egyszer kiment a tengerre, megemlékezni lánya egy hónapos eltűnéséről, szirének bukkantak fel. Kövek emelkedtek ki a víz hullámai alól és azokon gyönyörű sellőlányok ültek. Mikor az apa meglátta lányát, kérdések nélkül a szirének közé ugrott. Az apa hajója üresen tért vissza. Egy mondat volt a hajó oldalába vésve:
Nem tudták, hogy mit akart üzenni a hajó. Évszázadokon át az emberek nem mertek a tenger vizébe menni. Féltek attól amik megölték az öreghalászt. A szirénektől.- fejezte be Mikey.
Síri csönd telepedett a kocsinkra, miközben a többiből velőt rázó sikolyok hallatszottak. Ez csak mese, ez csak mese.- skandáltam magamban.
Halk víz csöpögés hallatszott. Egy bal kanyar következett. Hátra néztem. Mi vagyunk az utolsó kocsi. Amikor előre fordultam apró sikkantás hagyta el a számat, mert láttam, hogy a balkanyar helyett jobbra kanyarodunk. Átmentünk valami hálón vagy függönyön.
A hideg, nyirkos alagútból átmentünk egy egy forró, eléggé száraz helyre. Mindenhonnan víz vagy gáz tört fel a talajból. Nagyon meleg volt. Azt hiszem, hogy Szellemvasutazni jöttem és nem szaunázni. Gyönyörű volt a 'kilátás'. Mintha egy vulkán belsejét járnánk körbe. Tátott szájjal élveztem az utat...mikor elkezdett szitálni az "eső". Aztán egyre erősebben csapott, mintha vödörrel öntenének le.
-Fiúúúú!- kiabáltam, mire csak egy adag röhögést kaptam válaszul prüszköléssel. Ők is a víz áldozatai lettek.
Én is csatlakoztam a röhögéshez, mert elkezdtük egymást fröcskölni. Aztán egyszer csak azt éreztem, mintha kioldódnának az övek, majd egy nagy zuhanás. És loccs.
Levegőt akartam venni, de nem tudtam, mivel vizet szívtam fel. Valami medence aljara kerültünk. Felrúgtam magam. Ahogy kidugtam a fejem nagy tapsvihar tört ki. Néztem én jó nagyot! Mindenhol röhögő arcok. Elég idiótán vigyorogtam mert elröhögtem magam.
Kikászálódtam a vízből. Egyből megpillantottam a szintén vizes fiúkat.
-Megvagytok?- kérdeztem vigyorogva.
Egyik sem válaszolt. Mind csak a pólómat nézte. Mi lehet rajta olyan érdekes? Lenéztem magamra. Ez a póló kurvára rám tapadt és kibaszottul átlátszott. Felnéztem és szembe találtam magam 3 csillogó szempárú és egy vigyorgó hímegyeddel.
-Tetszik a látvány?- röhögtem el magam.
-Nem rossz.- mondták.
-Hát ti merre mentetek el? És miért vagytok vizesek?- kérdezte Anne, Ash húga.
-Kisebb kitérőt tettünk.- mondtam. Elindultunk keresni kaját. Két óriás hamburger után és egy liter kóla után haza indultunk. A kocsikig mindenki poénkodott. A kocsifeloszlás ugyan úgy volt ahogy jöttünk. Eléggé vizesek voltunk öten ezért még egy fél órára kiültünk a vidámpark előtti kövekre. Mindannyian megszáradtunk. A kocsiba beülve a tökéletes nap feelingje szállt rám...már megint.
Tudom, tudom. Borzalmas bloggerina vagyok. Se nem felvételiztem és nem is voltam beteg. Egyszerűen csak nem volt időm. Imádok írni, de vannak a hülye tanárok akik iratnak hülye TZ-ket, ráadásul nincsenek tekintettel a bloggerekre (ha tudnának a gyerekek irományaikról akkor... Hű).
Sajnos az előző részhez nem érkezett komi és kicsit elszomorodtam. Kövi rész 2-3-4 komi után jön. Remélem most sikerül élvezetes pillanatokat csalnom a szombat délutánotokba.
Ha tetszett iratkozzatok fel és kommenteljetek! :) Jó olvasást!
~Ashton
A mai nap egyenesen fantasztikus volt.
Jamie teljesen lefoglalta a minden napjaimat. Teljesen behálózott. Liz születésnapja döbbentett rá arra, hogy mennyire eltávolodtam a srácoktól és Liztől. Nem tudtam felfogni, hogy, hogy lehettem ekkora tapló. Cart, a menedzserünk is eléggé kiakadt rám és fél órán át csak ordítozott, hogy most a banda érdekét kell néznem és ha azt akarom, hogy legyen egy jó, befutó zenekarunk akkor azért meg kell dolgoznunk. Pontosabban nekem eléggé kellene hajtanom, mert Cal és Mikey kiakadtak. Luke megértett, mert neki mindent elmondtam. Nem azért, mert buzi lennék vagy biszex, hanem, mert benne bízom a leginkább.
-...kell egy csaj.- fordítottam a figyelmem ismét Calum felé. Eddig csak beszélt és beszélt és beszélt.
-He?
-Most mondd, hogy nem figyeltél és kezdjem újra!
-Bocs.
-Neked viszont úgy látom van kin agyalnod. Na én mentem.- állt fel a fél vacsoráját az asztalnál hagyva.
Bizony van kin agyalnom... ~
-Leszel a partnerem a nyári bálon?- tette fel a kérdést Connor. A szívem annyira zakatolt, hogy azt hittem rosszul Hallottam. Partner?
-Partner mi? Értem Connor...- mondtam és a kis táskámat hozzá vágtam. Szerencse, hogy a telót otthon hagytam. Na de akkor is! A partnere? Azt hittem, hogy megkéri, hogy legyek a barátnője vagy mi.
-De most...
-Semmi de most. Pontosabban most vagy elmész vagy Elmegyek. Kérem a mobilod.- mondtam szúrós szemekkel.
A telóját készségesen átnyújtotta...volna, ha nem ránt magához.
Az arcunk közt csupán tíz centi lehetett vagy kevesebb.
-Mindent szépen sorban hercegnő.- mondta és Közelebb hajolt hozzám.
A következő pillanatban az ajkai az enyémeimre tapadtak, nem engedve levegőt véve. Beletúrtam a hajába, aminek egy elégedett csókba fulladt morgás lett.
-Veszettül jól csókolsz.- mormolta a számba.
-Jó volt a mesterem.
-Akkor leszel a barátnőm?
-Egy ilyen csóksorozat után merne valaki nemet mondani?
-Senki.- újból és újból megcsókolt.
Miután a csókcsatát abbahagytuk elindultunk egy sétányra a parton. A cipőinktől megváltunk, mert Connornak melege lett nekem meg elegem. Nekem ez a cipő túl magas. Az alacsonhoz vagyok szokva.
A part ki volt világítva.
Leültünk a homokba és hol beszéltünk, hol csókolóztunk, hol pedig a csillagokat néztük. De volt amikor egyszerűen csak a másikat csodáltak.
Egy heves csók után egy megőrjítő gondolat száguldott át az agyamon.
Majdnem jobban csókol Ashnél.
Egy kicsit kiülhetett az arcomra, mert Connor megkérdezte, hogy ne vigyen- e haza. Bólintottam és megcsókoltam.
A kapu előtt először mind a ketten csak álltunk, várva a másikra, de magától értetődően egymásnak estünk. Szerintem már tíz perce csókolózhattunk a kapuban, amikor valaki megköszörülte a torkát.
-Khm...
Ahogy féltepillantottam a bátyámat láttam meg.
-Már megyek is.- mondta Connor egy utolsó csók kíséretében.
-Cső.
-Szia.- köszöntem Mikeynak és megöleltem.
-Látom jó kedvetekben vagytok...- nézett Connor kocsija után.
-A lehető legjobban.- vigyorogtam- Kaja?
-Azt ne mondd, hogy éhes vagy!
-Te mondtad. De igen. Az vagyok. Az étterem kimaradt egy kis konfliktus miatt. Vacsi közben elmesélem.
-Előbb öltözz át.- mondta és betuszkolt a szobámba.
Szerencsére egyedül le tudtam öltözni. A felöltözés szenvedés volt. Most legalább könnyebb volt. Átvettem egy topot és egy shortot és lelibegtem.
-Van szendvics estéről, esetleg egy kis grillcsirke vagy ha ezeket nem kérsz akkor csinálsz magadnak.
-C verzió. Az első kettő nem hangzik olyan jól. Amúgy mi volt este, hogy van kaja?
-Hát átjött Brooke, Jamie és Anne.
-Kik?- néztem rá összeszűkült szemmel.
-Brooke a barátnőm.
-Igen. Eddig megy.
-Jamie Ash exe és most Calra ment rá. De ezzel csak Asht akarja féltékenyíteni.
-Értem. És Anne?
-Ő Luke csaja. Végre talált valakit.
-És kik voltak itt az este? Vagyis hányan voltatok?
-Heten.
-Party. Rendbeeeeen.
-Na most mesélj te.
-Hát addig minden okés, hogy elmentünk, megnéztük. Aztán olyan kilenckor jöttünk ki. Connor nagyon ideges volt és hát megkérdeztem, hogy minden rendben van- e erre ő kiakadt és azt mondta, hogy ideges amiatt mert nem tudta, hogy hogy kérdezze meg tőlem azt, hogy...
-Legyél a barátnője.- Szólt közbe Mikey.
-Én is azt hittem. De aztán meg nálam szakad el a húr, mert azt kérdezte, hogy leszek- e a partnere a nyári bálon. Huh. És a táskám hozzá vágtam teljes erőből.
-Uh. Fájhatott.
-Biztos. Aztán mondom felhívlak, hogy Gyere értem. De a mobilom itthon maradt.- tettem be a mikróba a szendvicsem- És volt terv, nincs terv. Eszembe jutott, hogy Connornak van telefonja. Elkértem tőle. Pontosabban követeltem, hogy addja oda. Nem adta, mert megcsókolt. Aztán kimentünk a partra...
-Innen ismerős. Smár, Csillagok, duma, smár, smár, homok.
-Na igen. Köbö.
-Ugye tudod, hogy éjfél van?
-Jah. Holnap úgysincs semmi.
-Vagy mégis.- mondta Mikey.
-Mi?
-Hát először is fellépés. Másodszor pedig vidámpark.
-Ezt ki találta ki és mikor. És kik mennek?
-Cal ötlete volt. És akik ott lesznek, azok a Fiúk a csajok, te és Connor illetve Dave és Mark. Tizenegyen leszünk.
-Szupeeer. Akkor mér' nem mondtad ezt akkor amikor hazajöttem? Nem fogok tudni pihenni...- ásítottam.
-Dehogynem. Majd a szellemvasúton.- vigyorgott.
-Reggeeeeelt'! - ugrott rám Luke.
-Neked is.- nyavajogtam- Idő?
-Mint a tenger.
-Pofoszavvan?- ásítottam.
-He?
-Pontosabban?
-Jah. Kilenc.
-Mikor indulok te agyhalott?- becéztem meg hátha leszáll rólam.
-Miután megcsikiztelek.- röhögött és egy újjal kezdte böködni a bordám.
-Neeeeee! Ne csinááld!
-Luke! Szállj le a csajomról!- szólalt meg Connor.
-Ne mán'! Kezdtem élvezni.
-Akkor Menj Anne-hez.
-Kihez?- kérdezték egyszerre.
-Nem ő volt itt tegnap veled Luke?
-Jah de. Elfelejtettem.- vigyorgott.
-Én meg megjegyeztem.- jött be - gondolom - Anne és Luke ölébe ült, majd csókot nyomott a szájára.
-Hercegnő te sem maradhatsz ki.- mondta Connor és bemászott mellém az ágyba és hosszú ráérős csókott adott.- Jó reggelt!- suttogta a fülembe.
-Gerlepárok! Gye... Pfúj!- szörnyedt el Cal. Legalábbis a hangjából ez hallatszott.- Naaa! Hé! Álljatok már leee! Lesz kaja is! Azt faljátok ne egymást!
-Mennünk kéne.- mondtam suttogva.
-Majd később Folytatjuk ezt.- mondta Connor és kimászott mellőlem, csatlakozva a szobámat elhagyó Luke-hoz.
-Szerintem még nem ismerjük egymást.- mondta Anne.
-Liz vagyok, Mikey húga.
-Én Anne, Ash húga.
-KIÉÉÉ?- sipítottam.
-Ashtoné. Nem ismered?
-De. Dehogynem. Persze. Nem tudtam, hogy van húga.
-Nem dicsekszik vele. - vigyorgott.
-Van különösebb oka?
-Igazából nem, nincs. Csak ritkán látjuk egymást. Most, hogy felmondtam Chicagóban eljöttem ide. Itt fogok dolgozni és itt tervezek élni. Majd lakom a fiúkkal.
-Akkor üdv itthon.- vigyorogtam.
-Itt laknak?- csodálkozott.
-Jah. Már egy ideje. Nem tudom, mi lett az előző lakásukkal. Itt elférnek. Most már nem is tudom, hogy hogyan élhettem eddig ebben a nagy házban zaj nélkül.
-Mióta laksz itt?
-Csupán három éve.
-Na látom ismerkedtek.- jött be Ash.
-Ash, nem tanítottak meg kopogni?- vigyorogtam és kiugrottam az ágyból és ráugrottam Ashre.
-Hát ezt mért' kaptam?
-Mert végre nem vagy elzárkózott és újra a regi haverom vagy.
-Kösz.
-Szivesen.
-Anne, majd szeretnék veled beszélni.
-Rendben.- bólintott.
Mikor Ash kiment kisebb csönd lepte el a szobám.
-Ashnek sokat jelentessz.- suttogta Anne.
-Tudom.- mivel nem akartam folytatni ezt a beszélgetést, bunkó és angol módon távoztam.
-Csak nem ki birtál kelni az ágyból?- szólalt meg a hang. A hang amitől majdnem a falra másztam fel.
Jamie.
-Jó étvágyat mindenkinek.- mosolyogtam- Én most nem ennék. Nem sokára jövök. Leugrok a fodrászatba.
Az utcára kilépve, Rájöttem, hogy se cipőm, se utcai ruhám. Szerencsére vállalhatóan néztem ki. Mezítláb meg amúgy is szoktak járni.
Annie- hez belépve a fodrásszalonba nyugodság töltött el.
-Szija csajszi.- vigyorgott- Mi járatban?
-Meddig dolgozol?
-Igazából ma nem dolgozok. Csak bejöttem, mert itt hagytam egy két otthoni cuccom.
-Ez fantasztikus! Akkor van kedved Vidámparkba menni?
-Van hát.
-Rendbeeeen. Akkor Gyere velem. A skacokkal meg csajaikkal meg néhány haverral megyünk.
-Hányan leszünk?
-Veled együtt tizenketten.- mondtam.
-Ez...huh.
-Ott lesz a pasim is.- vigyorogtam.
-Akkor megyek.
-Csak még haza kell ruccannom, hogy felvegyek valami nem pizsamát.
-Mér' abba jöttél?- vonta fel a szemöldökét.
-Abba menekültem.
-Tehát ha jól értem, akkor féltékeny vagy?- kérdezte a sztory után.
-Nem.
Csendben mentünk be a lakásba.
-Halihó. Megjöttem!- ordítottam.
Csend.
-Ezek meg hova a francba tűntek?- motyogtam.
-Hívd fel a bátyád.- ajánlotta Annie.
Hát hívtam.
-Csá Liz.
-Hello. Merre vagytok?- kérdeztem idegesen, mire vidám választ kaptam.
-Úton. Hupsz. Te kivel jössz? Mer' 3 kocsival vagyunk... Hát van asszondja', hogy Ashék, Lukeék és mi. Nálunk Calum vezet.
-Annie- vel vagyok otthon.- mondtam mérgesen.
-Oh. Pillanat.
Letette.
-Hát bazd meg, ezek itt hagytak. Érted? Még Connor is. A pasi.
-Nyugi Liz.
-Ashék visszafordultak érted.- vettem fel a telefont.
-Kik?
-Ash és Connor.
-Hát ez szuper. Amúgy...na mindegy.
Ezt a beszélgetést nem voltam hajlandó folytatni. Mikey olyan volt, mint egy részeg. Bár nagyon vidám volt a hangja, simán Elment volna piásnak.
-Itt vannak a felmentők.- szakított ki a dühömből Annie.
-Na de jó.
Nem. Nem fogok Mostmár átöltözni. Felvettem egy balerina cipőt és gyönyörű mosollyal kimentem üdvözölni Connort.
-Szia szivem.- jött hozzám, hogy megöleljen.
-Szia Connor. Csak nem elfelejtettél valamit?
-Öö nem vittem pénzt?- vigyorgott.
-Nem, bazd meg! ENGEM!
-Nem szándékosan hagytunk itt. Azt hiszed? Mert mi azt hittük, hogy külön kocsival mész.
-Pff na ja. Nincs is kocsim.
-Bocsáss meg.- mondta bociszemekkel. Ennek nem tudtam ellen állni.
-Semmi baj édes.- és megcsókoltam.
-Na gyerekek elég a nagy nyáladzásból, szinglik is jelen vannak.- szólalt meg Annie.
-Amúgy te ki is vagy?- kérdezte Ash.
-A barátnőm és egyben a fodrászom, Annie.
-Örvendek. Akkor mindenki kocsira fel! Pontosabban kocsiba be!
***
-Nah végre, hogy Megjött az elveszett csapatocska!- szólalt meg Jamie. Asszem' le fogom ütni.
-Jamie, kímélj meg minket magadtól.
Valamit motyogott a szőkeség, de aztán békén hagyott minket.
-Akkor irány a Vidámpark!- szólalt meg Mikey. A jegypénztárakhoz besorakoztunk és elkezdődött az eszméletlen nagy beoltogatás és poénkodás. Mindenki nevetett valakivel, miközben próbált nem megfulladni. Anne már könnyezett a röhögéstől. Nem tehetnek róla a Fiúk de áldott jó humoruk van és nem is nagyon titkolják.
Karszalaggal a kezünkönk beléptünk a nagy betűs Játékba.
-Hol kezdjük?- kérdezte Brooke.
-Szerintem a körhintánál...- javasoltam.
-...aztán a Hullámvasút...- szólalt meg Luke.
-...majd a Ringispil...- mondta Cal.
-...esetleg Vizifoci...- dobta be az ötletet Ash.
-...na és a kötelező program utolsó része, Liz kedvence, a Szellemvasút!- fejezte be Mikey a programot. Engem itten ki akarnak készíteni.
-Ezt jól megbeszéltétek.- vigyorgott Connor.
-Na ja. Előre van mára egy programfüzetünk.- mondtam.
-Mint mondtam Liz, ezt nem fogod túlélni!- vigyorgott Luke. Egyik este beszéltük, hogy a Vidámpark az Számomra 2 in 1 version mert imádom meg játékok meg minden, de kidobom a taccsot ha kaja után Hullámvasutazak vagy valami ilyesmit csinálok. És igen én éhes voltam és ettem.
-A körhinta csak nem lesz olyan vészes...- reménykedtem, hogy igazam lesz.
-Majd meglátod...
Mindannyian elfoglaltuk a helyeinket.
Teljesen nyugodtan ültem, tudván multkor nem volt rettentően vészes.
Lassan beindult a hinta. Először még leért a lábam, aztán egyre gyorsult a hinta és ezzel együtt emelkedett is felfelé. Elkezdődtek a sikítások. Mostmár kicsit megingott a biztonságérzetem. A hinta gyorsult és a gyomrom is megérezte.
-Vííííí!- kezdtem el én is sikítani. Rákapaszkodtam a hinta láncára és élveztem ezt a félig antigravi* érzést. Már több, mint öt perce egyre csak gyorsult és most kezdtem el megérezni, hogy mintha lassulna. Akkor ott helyben kijelenthetem, hogy én voltam a világegyetem legboldogabb embere.
***
-Nos drága hugom, most jön az élvezetek élvezete.- veregette meg a hátam Mikey.
-Rendben, rendben. Eddig mindent túléltem, ezt is túl fogom.- jelentettem ki. Habár akkor még nem tudtam, hogy...
-Beszállás!- kiáltotta el magát a Szellemvasutas srác.
-Na gyerünk, gyerünk!- sürgetett Cal.
-Megyek már.
Egy kocsiba négyen fértünk el. A kocsiba beült mellém Connor és még Ash és ... Jamie.
Juhu!
-Jamie, kiszállás! Connor te is.- jött a kocsinkhoz Luke- Mikey szeretne a húga mellett lenni ezen a szép utazáson.
-Na de én voltam itt előbb!- nyafogott Jamie.
-Leszarom. Szállj ki.- parancsolta Luke.
-Pöcs...- dohogott a Barbie-baba.
-Connor lécci te issss!- kezdett lányos nyávogásba Cal.
-Rendben. Nekem nyolc.- kiszállt a kocsiból. Ez kezdett rettenő gyanús lenni.
-De egy kocsiba nem csak négyen ülhetünk?- kérdeztem a srácoktól.
-A pénztáros megengedte.
Hát nekem rendben.
Mikor elindultunk enyhe gyanú fogott el azzal kapcsolatban, hogy nem ijesztő lesz ez az út hanem rémisztő.
-Ash, akkor egy sör délután?- kérdezte Luke a felszínes beszélgetést.
-Hát nem tudom. Lehet, hogy a csapos titokban kalóz és nem igazi sört csapol majd hanem szemgolyóturmixot ad.
-Lehetséges. Akkor menjünk le a strandra.- javasolta Cal, nekem meg kezdett kifordulni a gyomrom.
-De ott vannak Elvileg szirének.- mondta Mikey- Hallottam egy történetet...- kezdte és beértünk egy kísérteties "mélyhatású" részre-... Legendák szerint Sydney partjain egykor szirének tanyásztak. Réges rég élt egy halászlány, aki kedves volt és emberszerető. Egyszer kiment az apjával a tengerre. A lány egy erősebb viharban leesett a hajóról és vízbe fulladt. Az apa depressziósan tért haza és remeteként élt tovább. Ám amikor egyszer kiment a tengerre, megemlékezni lánya egy hónapos eltűnéséről, szirének bukkantak fel. Kövek emelkedtek ki a víz hullámai alól és azokon gyönyörű sellőlányok ültek. Mikor az apa meglátta lányát, kérdések nélkül a szirének közé ugrott. Az apa hajója üresen tért vissza. Egy mondat volt a hajó oldalába vésve:
"Cselekedett és mi megtettük."
Nem tudták, hogy mit akart üzenni a hajó. Évszázadokon át az emberek nem mertek a tenger vizébe menni. Féltek attól amik megölték az öreghalászt. A szirénektől.- fejezte be Mikey.
Síri csönd telepedett a kocsinkra, miközben a többiből velőt rázó sikolyok hallatszottak. Ez csak mese, ez csak mese.- skandáltam magamban.
Halk víz csöpögés hallatszott. Egy bal kanyar következett. Hátra néztem. Mi vagyunk az utolsó kocsi. Amikor előre fordultam apró sikkantás hagyta el a számat, mert láttam, hogy a balkanyar helyett jobbra kanyarodunk. Átmentünk valami hálón vagy függönyön.
A hideg, nyirkos alagútból átmentünk egy egy forró, eléggé száraz helyre. Mindenhonnan víz vagy gáz tört fel a talajból. Nagyon meleg volt. Azt hiszem, hogy Szellemvasutazni jöttem és nem szaunázni. Gyönyörű volt a 'kilátás'. Mintha egy vulkán belsejét járnánk körbe. Tátott szájjal élveztem az utat...mikor elkezdett szitálni az "eső". Aztán egyre erősebben csapott, mintha vödörrel öntenének le.
-Fiúúúú!- kiabáltam, mire csak egy adag röhögést kaptam válaszul prüszköléssel. Ők is a víz áldozatai lettek.
Én is csatlakoztam a röhögéshez, mert elkezdtük egymást fröcskölni. Aztán egyszer csak azt éreztem, mintha kioldódnának az övek, majd egy nagy zuhanás. És loccs.
Levegőt akartam venni, de nem tudtam, mivel vizet szívtam fel. Valami medence aljara kerültünk. Felrúgtam magam. Ahogy kidugtam a fejem nagy tapsvihar tört ki. Néztem én jó nagyot! Mindenhol röhögő arcok. Elég idiótán vigyorogtam mert elröhögtem magam.
Kikászálódtam a vízből. Egyből megpillantottam a szintén vizes fiúkat.
-Megvagytok?- kérdeztem vigyorogva.
Egyik sem válaszolt. Mind csak a pólómat nézte. Mi lehet rajta olyan érdekes? Lenéztem magamra. Ez a póló kurvára rám tapadt és kibaszottul átlátszott. Felnéztem és szembe találtam magam 3 csillogó szempárú és egy vigyorgó hímegyeddel.
-Tetszik a látvány?- röhögtem el magam.
-Nem rossz.- mondták.
-Hát ti merre mentetek el? És miért vagytok vizesek?- kérdezte Anne, Ash húga.
-Kisebb kitérőt tettünk.- mondtam. Elindultunk keresni kaját. Két óriás hamburger után és egy liter kóla után haza indultunk. A kocsikig mindenki poénkodott. A kocsifeloszlás ugyan úgy volt ahogy jöttünk. Eléggé vizesek voltunk öten ezért még egy fél órára kiültünk a vidámpark előtti kövekre. Mindannyian megszáradtunk. A kocsiba beülve a tökéletes nap feelingje szállt rám...már megint.
2015. február 25., szerda
Blogjaim + linkek
Halis minden erre a bejegyzésre tévedőnek!
Úgy gondoltam, hogy egy bejegyzésbe belinkelem az össze Blogom és a leírást is berakom.
Akkor kezdjük:
A legfiatalabb Blogom :
Alapjában egy fantasy fanfiction bevonattal.
Leírás:
A legtöbb ember nem is gondolná, hogy élnek varázslények a világban. Tündék, boszik, démonok, angyalok, vámpírok. De ha egyszer megtudják! Akkor lelepleződhet minden. Minden amitől a Varázs Tanács megvédené a sok buta, tudatlan embert. Na de mi van akkor, ha a Varázs Tanács saját maga ellen fordul? Mi van, hogy a Tanács belső háborút vív? És mi van, ha mind ez csak azért van, mert egy tudatlan varázslány beleszeretett egy halandóba?
Második szerény blogocskám, ami nem olyan öreg, de nem is a legfiatalabb:
Ez egy fanfiction teljes mértékben ( más hírességről szól, mint az előző ).
Leírás:
Egy jó hang, egy elbűvölő mosoly és egy szép előadás.
Cami élete nem kezdődött valami fényesen. 13 évig értetlen szülők kezei közt volt. De átkerült Londonba. Margaret nagyon befogadó volt, de egy nap a fia megjelenik és Cami három mesésen eltöltött évét romokba dönti. Valyon mennyire dönti ténylegesen is romba? Valyon tényleg romba dönti vagy felépíti?
Na és a legöregebb blog fejében az At the Moment!
Ezeken kívül már vagy négy Blogom volt, de vagy meguntam őket, vagy pedig nem volt érdemes folytatnom.
Úgy gondoltam, hogy egy bejegyzésbe belinkelem az össze Blogom és a leírást is berakom.
Akkor kezdjük:
A legfiatalabb Blogom :
Alapjában egy fantasy fanfiction bevonattal.
Leírás:
A legtöbb ember nem is gondolná, hogy élnek varázslények a világban. Tündék, boszik, démonok, angyalok, vámpírok. De ha egyszer megtudják! Akkor lelepleződhet minden. Minden amitől a Varázs Tanács megvédené a sok buta, tudatlan embert. Na de mi van akkor, ha a Varázs Tanács saját maga ellen fordul? Mi van, hogy a Tanács belső háborút vív? És mi van, ha mind ez csak azért van, mert egy tudatlan varázslány beleszeretett egy halandóba?
Második szerény blogocskám, ami nem olyan öreg, de nem is a legfiatalabb:
Ez egy fanfiction teljes mértékben ( más hírességről szól, mint az előző ).
Leírás:
Egy jó hang, egy elbűvölő mosoly és egy szép előadás.
Cami élete nem kezdődött valami fényesen. 13 évig értetlen szülők kezei közt volt. De átkerült Londonba. Margaret nagyon befogadó volt, de egy nap a fia megjelenik és Cami három mesésen eltöltött évét romokba dönti. Valyon mennyire dönti ténylegesen is romba? Valyon tényleg romba dönti vagy felépíti?
Na és a legöregebb blog fejében az At the Moment!
Ezeken kívül már vagy négy Blogom volt, de vagy meguntam őket, vagy pedig nem volt érdemes folytatnom.
2015. február 21., szombat
Yupppiii!
Halisztok!
Ez sajnos még nem fejezet, de készül.
Mint látjátok van fejlécem, amit nagyon köszönök Angel S.-nek. :)
A fejezetet megpróbálom holnap hozni, de egy heti anyagot kell bepótolnom, szóval nagyon szépen kérlek titeket, hogy ne haragudjatok rám!
2015. február 14., szombat
7. fejezet ~ A szép napok folytatódnak
Haliiis!
Először is szeretnék bocsánatot kérni a késésemért. Nem fogok magyarázkodni, egyszerűen csak hülye tanárok. Másodszor a Kövi rész szintén késni fog, mert Elmegyek holnap síelni és péntek éjszaka vagyok visszavárható hazánkba. A harmadik (de utálom ezt), hogy 3 komment után hozom a kövit. (Nem szeretek zsarolni, de nem kapok visszajelzést, hogy milyen a blog, hogy érdemes-e tovább írni vagy esetleg, hogy mennyiőtöknek nyeri el a tetszését.) Jó olvasást! :)
U.i.: Mindenkinek Boldog Valentin Napot! (habár én rókázom tőle)
A fagyizós nap óta eltelt két hét. Észrevehetően egyre boldogabb lettem. Connor minden nap kitartóan elvitt valahová randira. Nem akarjuk elsietni ezt az egész dolgot. Szeretnénk előbb alaposan megismerni egymást, kiismerni önmagunkat egymással szemben.
Ám ezt az endorfin (boldogság hormon) kitörésemet észrevették a Fiúk is. Luke egyfolytában poénkodott, hogy ha szóba kerül Connor akkor a legvörösebb rákot is legyőzöm. Cal mindig ölelgetett, azt várva, hogy kiköltözzek és összeházasodjak Connorral. Mindig elmagyaráztam neki, hogy még nem járunk és nem kérte meg a kezemet, szóval maradok. Nagyjából ezzel mindig megnyugtattam. Michael persze cukkolt Luke-kal együtt, de nagyon támogatott. Na és Ashton. Ebben a két hétben csak reggelikor láttam és akkor is olyan volt, mintha haragudna valakire, vagy esetleg a viharfelhőket csapkodná a szél a feje fölött. A baráti viszonyunk nagyon megromlott. Beláttuk mind a ketten hogy az a kis gardróbos félrelépés nem volt helyes, továbbá utána felhőtlen volt a kapcsolatunk. Na de nem tudom, hogy mi válthatta ki ezt belőle.
Ezen felült Dave örömmel bejelentheti, hogy összejött Markkal. Állítólag már Mark testvérével is találkozott, ami nekem nem jelent semmit.
-Itt vagy?- lengette meg a kezét a szemem előtt Luke. Épp próbáltunk valamilyen fellépésre. Zárójelben Megjegyzem találtak egy menedzsert és egy lemezkiadó is érdeklődik a sikerük iránt.
-Bocs Luke. Itt vagyok. Hol tartottunk?-kérdeztem.
-Ott, hogy...
~Luke
Ahj. Liz már megint nem figyelt. Mostanság ha egy kicsit is békén hagyjuk mély gondolkodásba kezd, amiből csak nekem van szivem felébreszteni. Ashton most valamilyen okból kifolyólag (elég nyomós az ok) leszarja Lizt, Calum csak nézi, hogy hogyan lesz 'őrülten szerelmes, mindjárt a karjaidba ugrok drága férjem' üzemmódú, Mikey meg egyszerűen a barátnőjével van elfoglalva. Megemlítendő, hogy Liz két héttel ezelőtti fagyizós ötlete Michaelnek jól sült el.
-Ott jártunk, hogy nézd meg...-kezdtem- Tudod mit?
-Na mit?
-Most ketten elmegyünk sétálni, fagyizni, múzeumba vagy akárhova és mindent kitálalsz Luke bácsinak.-mondtam, mire meglepődött arcot vágott, de beleegyezett.
Egy pizza kíséretében leültünk a part közelébe, egy enyhe sziklás helyre.
-Nos?- néztem Lizre.
-Hát öhm holnap elvisz színházba.- mondta és elpirult. Ezt nem értem.
-Nem diszkózni visz vagy egy puccos partyba hanem színházba?
-Aham.- sütötte le a szemét mosolyogva.
-Már bocs, de ez mitől olyan nagy cucc?
-Ahj...
-Kezd a legelejéről. Onnan, hogy elmentünk a klubba.
-Hát jó. Ugye az volt, hogy nem engedtek be veletek...-kezdte. Rémlik valami.-... És odamentem Dave-hez és Markhoz. Aztán beszélgettünk és mellém ült Connor. Én ugye háttal ültem neki, de Bevallom tetszett a hangja amikor italt kért. Megfordultam és egy kicsit sokáig bámultam. Elkezdtünk beszélgetni, és utána való nap elmentünk sétálni meg tudod. Pizza na meg ehhez a helyhez közel leültünk egy homokos helyre. Nos el is aludtunk. És utána minden nap találkoztunk és fagyiztunk vagy lementünk a tengerpartra, és a diszkó vagy a party az egy szokványos hely. A színház már nem...-fejezte be.
-Szóval?
-Még mindig nem érted?- kérdezte.
-Nem teljesen...
-Hát lehet, hogy...
"Oh it's a know now, know now, can you love me again?" - kezdett dalolni Liz telefonja. Connor. Ez a név villogott a kijelzőn. Na meg egy kép amin direkt nem figyel Lizre. Elmosolyodtam. Szereti Lizt.
-Bocs.- mondta nekem, majd felállt és kicsit odébb ment.
"Singing Radiohead at the top of our lungs
With the boom box blaring as we're falling in love
Got a bottle of whatever but it's getting us drunk
Singing “here's to never growing up" "
Kezdett el dalolni Avril.
-Haló.- szóltam bele. Nekem csak ez az egyetlen csengőhangom van.
-HOL A FRANCBA VAGY LUCAS? - ordította a készülékbe Ashton.
-Bocs. A parton.
-HOOOOL?
-A tengerparton.
-KI A FASZOMMAL?
-Nem pont azzal...
-MONDD MÁR!
-Nem tudnál nem ordítozni?- kérdeztem.
-NEM.
-Lizzel.
Csend.
-Kivel?- kérdezte kimért csendes hangon.
-Mikey testvérével.
-Tudom ki az a Liz. Költői kérdés volt...
-Pff nem vagy valami nagy költő.
-ASHTOOOON! HAGYJAD MÁR!- Hallottam Cal hangját a telón keresztül.
Már épp mondani akartam valamit, mikor hallom, hogy a vonal megszakad. Letette.
Liz még mindig beszélt totál vörös fejjel. Vissza kellene mennem. De van valami megérzésem, hogy jobb ha most nem megyek vissza.
-Na itt vagyok.- ült le mellém Liz. Ahogy észrevette viharfelhős arckifejezésem egyből eltűntek a vidámság szikrái.- Mi a baj?
-Igazából semmi. Csak a Fiúk...
-Értem.
Egymás mellett ültünk és élveztük a tenger nyújtotta látványt.
A nap már lefelé ment.
A gondolataim Ashton körül forogtak. Nem azért, mert buzi lennék vagy ilyesmi, csak aggaszt a Jamie-vel való találkozása. Amióta Connor Megjelent, Jamie is. Londonban sikerült elfelejtenie, de nem tudom, hogy most mi lesz. Vagy újra járnak vagy pedig 'csak szex és más semmit' játszanak. Bár Ash rossz kedvéből ítélve egyik sem. Jamievel három évig volt együtt, de a csaj megcsalta, mert Ash velünk kezdett el haverkodni. Pff, hülye liba. Soha sem bírtam igazán. Mindig Ashen lógott és elterelte a figyelmét. De ezen kívül csak annyi a bajom vele, hogy egy kurva. Nem tudnék megemlíteni egy olyan testrészét amiben ne lenne szilikon. Hogy Ashton mit bír(t) benne azt nem tudom. De amit tudok az az, hogy szar napok következnek Nála.
-Mennünk kellene.- rázott fel Liz a gondolataimból egy visszafogott ásításos mondattal.
-Persze.- felálltam és felsegítettem~
Amint hazaértünk bevetődtem a nappaliba. Tudtam, hogy Connor ott lesz, mivel úgy beszéltük meg. Tényleg ott volt. Calummal bírkoztak. A skacok mért szeretik ezt csinálni? Én nem élvezném, de ők tudják.
-Itt az asszony!- kiáltotta el magát Cal amikor meglátott.
-Max hölgy. De a csaj vagy a lány jobban tetszik.- huppantam le nevetve a Földre. Abbahagyták a bunyót és benyomtam egy filmet, A holnap hátárát. Nem tudom, hogy honnan jött a film ötlete, de klassz. A főszereplő Tom Cruise és Emily Blunt volt. Kb ott aludtam be, hogy Tom lelő valami hatalmas kék izét utána se kép se hang.
-Csssssss. Ne ébresszétek fel őket! Olyan cukik!- Hallottam a suttogó Calum hangját. Mi az hogy cukiK? Mi ez a többesszám? Próbáltam nem rá figyelni, ezért odabújtam a mellettem fekvő izmos testhez. Ez nem Michael. Hasított belém a felismerés.
-Ébresszük fel őket! Ha Mikey meglát...- mondta Luke.
-Mit látok meg?- kérdezte a bátyám- Ohoo. Ez..khm.. Igazán.. Öhm..- dadogott Mikey. Elkezdtem mocorogni, aminek az lett az eredménye, hogy az alattam lévő test elkezdett mozogni és a három (annyian voltak, igaz?) srác egymást tologatva kilécolt a szobámból.
Kinyitottam a szemem és egy szép kék szempár nézett vissza rám. A szemeiben láttam magamat. ISTENEM! A HAJAM! Mielőtt mondhatott volna valamit Connor gyorsan kipattantam mellőle és besiettem a gardróbba, ahol a fésűs, sminkes asztalom volt. Gyorsan megfésülködtem és visszaballagtam.
-Baj, hogy veled aludtam?- kérdezte bűnbánóan az ágy mellett álló alvótársam.
-Nem dehogyis. Csak a hajam...- kezdtem piszkálni egy zöld tincsem (legújabb festés).
-Jahj te! Gyönyörű vagy te kócos hajjal is!- jött oda hozzám, megölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére. Nos, fogjuk rá, hogy a legenyhébb kifejezés erre a dologra az, hogy -kurvára- meglepődtem. Elengedett és kisöpörte a szemembe hulló tincseket.- Én megyek haza. A végén a lakótársam rosszra fog gondolni. Este hatkor jövök. Szia.
-Szia.- öleltem.meg újra, majd hazament.
Felvettem egy farmershortot és egy csőtopot és lecsúsztam a lépcső korlátján. Mikor leértem kissé meg is bántam ezt a csúszást, mivel lehorzsolódott a combom. Áh, túlélem. A konyhába beérve a vigyorgó Luke-ot és a búskomor Asht láttam. Na ezek már tényleg itt laknak.
-Reggelt'!- köszöntem.
-Neked is álomszuszékné!
-Viszont.- morgott Ashton.
Nem érdekel mi a baja. Nem érdekel mi a baja. - mondogattam magamban.
Amúgy meg óriási zárójeleket érdemelne eme kijelentésem: Ash egy vonzó pasi. Engem is vonz. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Connor csak figyelemelterelés, hanem azt, hogy Ashton szimpatikus vagy máshogy fogalmazva eléggé bejön. Selymes, barna haja van, amibe csókolózás közben őrjítően jó beletúrni. Tapasztalat. Aztán pedig az az aranyos vigyora (amit mostanság valahova eldugott). A kidolgozott teste...meg egyszerűen a kinézete. Ő maga a vonzalom megtestesítője.
-Hogy érted, hogy álomszuszékné?- néztem rá összehúzzott szemekkel.
-Sehogy, sehogy.- majd tovább ette a... Nem tudom mit. Egyszerűen azonosítatlan volt.
-Mit eszel?
-Egyszerű pirítós kenyér teavajjal, sonkával, sajttal, uborkával, tojással, paprikával és asszem tettem még rá kecsapot, mustárt és majonézet is.
-Meg fogod te aztat enni?
-Kérsz?- mutatta felém a tányérját.
-Bocs, most és mindörökre kihagyom. Addig inkább elkészítem a kávém.
-Arra a masszára gondolsz? Tudod, amit a bátyuskád leírt.
-Igen. Azt a masszát, ami mellesleg iszonyatosan finom.
-Köbö nekem annyira izlene, mint neked a szenyám.- vigyorgott.
-Szerintem is.
-Este jövök.- szakította félbe a 'reggeliről' szóló csetepaténkat Ashton.
Amikor kiment Luke-ra néztem nagy szemekkel.
-Ennek meg mi baja van? Olyan jó haverok voltunk...
-Voltatok. Neked ott van Connor..
-Neki meg kicsoda?- kérdeztem gyorsan. Nem vagyok féltékeny. A féltékenység nem az én asztalom.
-Jamie. Az exe.- fintorodott el Luke.
-Mesélj róla.- kértem és közben elkezdtem összütni az ebédet.
-Hát a gimiben találkoztak. Egy évfolyamra jártak és hát voltak bálok, szóval volt ismerkedési lehetőség. Mi akkor még nem ismertük egymást. De a sztorit tudom. Telt az első gimis év és elérkezett a tavaszi bál. Április volt meg minden happy és Ashton elhívta Jamie-t mert szimpatizáltak. Állítólag Jamie akkor még kedves volt és természetes. Ha érted mire célzok... Szóval a bálon smároltak és járni kezdtek. Ash végzős éve előtti nyarán megjelentünk mi Callal és Mikey-al. Ekkora már Jamie plasztik volt, vagy szilikonos. Kinek hogy tetszik. Ash velünk lógott többet és a kis Jamie cica - nyávogott - ezt jelnek vette, hogy a haverunk már unja és nem kell neki. Én erre rábólintottam volna. A nyáron szétmentek és kisebb ellenségekké váltak. Az egész évfolyamuk azon gondolkozott, hogy miért ment szét az álompár. Ők soha sem tudták meg, hogy miért. Na és most meg Megjelent. Újra. Pont akkor jelent meg amikor Connor. Nekem ez kissé furcsa. Na mindegy. Szóval ő Jamie.
-Plázacica. Hirtelen ez jutott eszembe.
-Jah. Hát minimum. De tudod ő az a tipus, ha nincs érte oda meg vissza egy fiú akkor katasztrófa van. Amúgy meg elfelejtettem megemlíteni, hogy Jamie megcsalta Asht. Ez meg a másik amiért Ash utálja a csajt.
Hoppáré! Megcsalt pasi - exbarátnő nem jó páros.
-Ez felettéb érdekes...
-Az...
Csak a kés csattogása hallatszott.
-Amúgy Mikey hol van?- kérdeztem.
-Mikor lesz kész az ebéd?- kérdezte gyorsan Luke. Hmm.
-Mit titkolsz a bátyámmal kapcsolatban?- mindenhova nézett csak rám nem.- Mi van Michaelel?
-Van barátnője.- bökte ki hosszas csend után.
-Na látod! Nem volt olyan nehéz kinyögni!- mondtam viccelődve, mire úgy görnyedt össze megkönnyebülésében, mint még soha.
-Akkor nem gáz?
-Dehogyis.- biztosítottam nevetve.
Luke hűségesen ott volt velem az egész ebéd elkészítése alatt és beszélgetett velem. Minden nem lekötött figyelmemet próbáltam rá összpontosítani, de nem mindig ment.
Csak az járt a fejemben, hogy Mikeynak van barátnője. Először rettentően örültem, hogy de jó meg minden. Elvégre egy ideje csak velem foglalkozott. De aztán megbotlottam egy egyszerű picike dologban: Mikey mással is elfoglalja magát. Szerettem a szemében az első lenni.
Az első akit szeret.
Az első akire vigyáz.
Az első akinek a bajaival is foglalkozik.
Első az életében.
-Kész.- tettem le a fakanalat.
-Szupiiiiiii!- ugrott fel Luke a helyéről, amit azon nyomban meg is bánt.
-Sssssz. Jól vagy?- szisszentem fel.
-Persze. Csak elgémberedtek a csontjaim. Na mit fogunk enni?- jött hozzám és a fazékhoz.
-Á-ácsi! Majd a többiekkel!
-Cnajj Liz ne már!
-Cnajj Liz de már!- mondtam- Szólsz a többieknek?- néztem rá kiskutya pillantásokkal.
-Mér' vagy te ilyen meggyőző, te lány?- jött hozzám, adott egy puszit az arcomra (?) és elment az itthonlévő srácokhoz.
-Ash nincs itthon, Mikey a csajával, Calum meg mindjárt jön. Csak húz magára néhány ruhadarabot.
-Itt vagyoook!- üvöltött Cal, akin nem volt más mint egy boxer.
-Nem azt mondtad, hogy vesz fel néhány ruhadarabot?- néztem Luke-ra.
-De ez is több, mint ami eddig rajta volt.
-Na! Azt mondtad nem mondod el neki! Még a végén otthagyja értem Connort.- mondta nagyképűen Cal.
-Csak szeretnéd...
-Lehet, hogy szeretném.- vigyorgott.
-Na jó. Én éhes vagyok. Liz terítst, Calum ülj lefele!- adta ki a parancsot Luke.
-Esetleg légyszíves Liz...- morogtam magamnak.
Az ebéd azzal telt, hogy Cal megpróbálta felvenni a flörtölős szerepet.
-Miért csinálod ezt Cal? Tegnap még ölelgettél, hogy Nehogy elmenjek vagy Nehogy elköltözzzek...
-Van egy csaj. Egy bárban dolgozik és fel kellene szedni.- Közölte velem Calum nyugodtan. Hát jó.
A kanapén ültem a nappaliban, úgy, hogy minden be volt sötétítve. Meg már alapból is sötétedett. Már a harmadik nagy tál popcotnomat ettem. Eldöntöttem, hogy ma akármilyen nyár is van, én a TV előtt fogok ülni és filmezni fogok. Az első film az valami vígjáték volt vagy mi, a második egy gusztustalanul csöpögős romantikus volt és most pedig horrort nézek. Bár az első két filmnél örömtelin zabáltam a pattogatott kukoricát, most valahogy nem bírtam. Hogy is bírtam volna mikor egy kiscsajt egy kurva sötét szobában darabolnak fel?
A párnát, amit ideiglesen "megfojtok" csak jobban szorítottam amikor a pasas behozota a kiscsaj anyját. Halkan sikoltott az asszony, majd összerogyott.
-Helló édes!- mondta egy suttogó hang és hátulról megöletl amennyire tudott.
Nem tudom, hogy mér' de ösztönös sikoltás tört fel a torkomból és begubóztam.
A karok elengedtek el és azt vettem észre, hogy világosabb lesz, mint volt és a film is elhalkult.
-Bocsáss meg.- mondta Connor.
-Semmi baj.- mondtam hevesen zaklatoló szívvel- Csak elég ijeszt volt, hogy pont a kislány feldarabolása után megöleltél. És hát be kell lássam, hogy a suttogó hangod csak rontott rajta, de nincs gond. Csak egy pohár víz kell...- indultam ki a konyhába, ahován Connor ia követett.
-Akkor minden rendben?
-Persze. Nyugi. Amúgy mennyi az idő?
-Holnap ilyenkor már a színházban fogunk ülni...- vigyorgott. Nem teljesen olyan ártatlan, mint az ember első ránézésre megállapítja..., hanem..
-Min gondolkodsz?- kérdezte.
-Azon, hogy a kis ártatlan pofikád mögött egy szemtelen, perverz srác bújik meg.
-Hééé!
-Igen! Bizony ám!
-Hát azért te sem vagy akkora szent mint Mikey hiszi...
-Nem hát! És én ezt be is vallom, mert ha Dave-vel képes vagyok meglógni a strandra, azzal csak annyit mondok, hogy okos vagyok. Mert ha hülye lettem volna, akkor egyszerűen csücsültem volna a seggemen..
-A jó kis formás seggeden...
-Az mellékes. Szóval ültem volna és bámultam volna az ablakon kifelé és néztem film a madarakat amik nincsenek.
-Jó program. De én tudok jobbat!
-Mondjad drága.
-Menjünk el a Szürke ötven árnyalatára a moziba. Úgyis holnap lesz színház.
-Olvastad?
-Nem. De az előzetesét láttam...- vigyorodott el.
-Ajjaj. Na menjünk.- mondtam- Bár előbb te itt leülsz és megvárst.- löktem a kanapéra.
Fsétáltam és felvettem egy méregzöld shortot és egy batikolt zöld ujjatlant, ami mérgező összetétel volt egy zöld Converse-szel megkoronázva.
A moziban még pont volt két hely. Bár nem számítottunk rá, hogy lesz hely. Ezen felül muszáj voltam leküzdeni azt az érzésem, amit a telt mozi idéz elő. Brrr. Sok ember. Ráadásul a film nem valami, hogy is mondjam, vígjáték szerű.
^_^
A mozi fantasztikus volt. Azt sem tudom, hogy mit mondjak. Kifogytam a szavakból. Ezt Cobnor is megértette. Hazasétáltunk kézen fogva, adott egy puszit és megígérte, hogy hholnap- azaz ma délután ötkor értem jön.
A minden esti tevékenységem elvégeztem és mint mindig, bezuhantam az ágyba a filmen elmélkedve.
Amikor reggel Lementem a konyhába nagy meglepetés fogadott. Az asztalnál ült Connor, Dave, Mark, Michael, Luke, Calum és Ashton is.
-Mit ülünk meg?- kérdeztem a Fiúk arcát fürkészve.
-Nem rémlik?- kérdezte Luke mosolyogva.
-Nem teljesen...
-Tudod, olyan jó ez a mai nap... Nem is tudom, mintha valakinek ekkor lenne a születésnapja...- nézett Connor Mikeyra.
-Szerintem is nagyon jó. Kár, hogy nem tudjuk kinek van a születésnapja..
-Istenem....- suttogtam. Ma július 26.-a van. A születésnapom. Ahogy a Fiúk rám néztek, ahogy minden tökéletes volt, úgy még mindig nem igazán kedveltem a születésnapom. Minden tökéletes volt...majdnem. Én nem. Bennem még mindig ott van a rossz. A rossz, amit bennem hagytak a szüleim , akik nem bántak velem jól. Akik miatt nem élhettem rendes életet régen.
Felültem a márványpultra és gondolkoztam, hogy mit is mondjak.
-Köszönöm...- motyogtam- Ez nekem nagyon sokat jelent. Ez a harmadik olyan születésnapom, amit rendesen, pofonok és vér nélkül töltök. Azt mondják lehet új életet kezdeni. Szerintem nem lehet. Az úgynevezett régi életet csak hátrahagyni lehet. Eldobni soha. Azt az életet amit 'otthon' töltöttem, az nem nevezhető életnek. Az maga a Pokol. A nagybetűs nem kívánt hely. De az a lényeg, hogy tényleg köszönöm.- mosolyodtam el. A Fiúk olyan pillanatokat élhettek, amikor nem tudják, hogy hova tegyék magukat. Elássák saját élő testüket vagy pedig csak szaladjanak el. Egyiket sem kell tenniük.
-Na akkor megyek hozom a kaját. Mert gondolom van...- mondtam.
-Ma te nem. Ma mi találtunk neked ki programot. Minden egyes órád be van osztva.- mondta Mikey.
-Akkor...- néztem Connorra.
-Azt hiszem csak én tudom merre van a kaja.- mondta Connor. Ketten mentünk ki a konyhába. Biztosan csak ő tudja, hgy holba reggeli, mert ki volt rakva a pultra. Legalább valami élethűbbet hazudhatot volna.
-Nos?- kérdeztem.
-Igazából az én ötletem volt a meglepetés. Mondtad, hogy nemsokára lesz a szülinapod. Azt nem mondtad el mikor, de tudod éljen a mai világ. Facebookon be van jelölve a születési dátumod. A színház az akkor is ma lenne, ha nem ma lenne a születésnapod. Ez egyszerűen csak egy program ami a kapcsolatunk építésére szolgál.
-Köszönöm.- töröltem meg a könnyes szemem. És én tényleg azt hittem egy pillanatra, hogy Mikeyék találták ki.
-Ez alap édes.- mondta és megölelt. Kivittük a kaját, ami valószínű, hogy Connor, Mark és Dave érdeme, mivel az én drága lakótársaimból nem nézem ki, hogy főznek.
A nap úgy telt ahogy a fiúm megmondták. Igazából egész nap a strandon voltunk, csak mindig volt valami meglepetés. Például a srácok ugye beosztották maguk közt, hogy ki-mi-mikor-hogyan-mit csinál velem.
Nem pontosan időközönként cserélték le egymást, hanem amikor csak úgy akarták. Tízkor mentünk és először Dave-vel és Markkal voltam és elmentünk búvárkodni. Régebben emlegettem Dave-nek, hogy szeretném kipróbálni. És lám! Kipróbáltam. Olyan csodálatos volt a tenger alja. A sokszínű növények, a halak és azt is elmondhatom, hogy egy cápától elnevettem magam. Egy "vega cápával" összeengedtek és azzal játszottam, amikor az uszonyát végighúzta az oldalbordáimon. Halk sikknatás után röhögőroham tört rám, amit egy állítólagos rekeszizom-gyulladás követett.
Miután kiúsztam magam, Luke-kal és Callal mentem strandröpizni, ahol csak egy olyan ismeretlen csapat alakult ki. A két srác azért is az ellenfélhez állt be. Annyit röhögtünk, hogy nem tudom. Volt olyan, hogy kiesett a kezemből a laszti és akkor Luke cukkolt meg a cdapattársaim. Senki sem vette komolyan a játékot...mindenki csak szórakozott.
A strandröpi után Ash-sel voltam. Az elején úgy indult, hogy csendben sétáltunk egymás mellett a homokba fúrva lábainkat. Kínos volt a csend.
-Figyelj bocsánat. Már meg kellett volna ejtenem ezt a bocsánat kérést egy hete kb. Hiányzik a társaságod. Jamie nem oly... Bocs. Szóval szeretném ha kibékülnénk.
-Luke mesélt Jamie-ről. Nem túl szépeket, de..
-Róla nem lehet szépeket mondani.- morogta magának.
-Akkor igaz...- konstatáltam. Megáltt. Én is. Egymás felé fordultunk. Közelebb hajoltam hozzá és adtam egy puszit neki. Láttam a szemén, hogy ezzel nem volt igazán megelégedve. Mit ne mondjak, szívesebben csókoltam volna meg, de ... Nem lehet. Megöleltem. Ennek csak annyi lett az eredménye, hogy a fülembe suttogott és felkapott a vállára.
-Felkészültél?- de már futott velem a víz felé. A csobbanás után - amikor felküzdöttem magam a víz felszínére - csapkodva köpködtem a vizet és mint eddig a napom nagy részében, röhögtem.
-Szemét vagy!- fröcsköltem le.
-Na ja. Te beszélsz?
-Én?- háborodtam fel- Mire gondolsz?
-Nem mondom meg!- játszotta az ötévest.
-Hmm. Ha harc hát legyen harc!- kezdtem el felé úszni. Amint utol értem lenyomtam a víz alá és felmésztam a vállára.
-Ügyes kislány. De most meghalsz!- mondta nevetve. Kár, hogy azzal az aranyos nevetésével, mert elolvadtam tőle. Ennek a következménye az lett, hogy hatalmasat csobbantam a vízbe. Kicsit mélyebb volt mint kellett volna. "Nem ért le a lábam." A hasam kezdett lüktetni. Odatettem a kezem. Enyhe vércsíkok jelentek meg, majd egy kissebb "aurám" keletkezett a vérből. Ash megfogott a hónam hallat és kihúzott a partra. Nem fájt. És ez a legfurcsább. Csak mámorító érzés volt. Olyan mint amikor vodkáztunk és már kezdtem a részegedés felé közeledni.
-Nyugi kislány. Semmi baj.
-Szerintem sincs. Csak Mikey ne vegye észre.- ültem fel Ash legnagyobb bánatára. Bár furcsán nézett rám.
-Nem fáj?- kicsit megtapogattam és nem fájt.
-Nem. Egy kicsit sem. Érzem, hogy mámorít az érzés, hogy vérzek, de semmi más.
-Ez furcsa. Na de addig jó. Keríteni kellene valami törlő anyagot...- gondolkozott hangosan.
Egy széket láttam meg nem messze tőlünk rajta egy fehér (OMG!!!) törölközővel.
-Ott...- mutattam a szék felé. Elmentünk odáig és Ash megtörölte a sebet. Annyira nem is látszott. Biztosan csak egy ér szakadt el semmi egyéb.
Miután Ashel visszamentünk a többiekhez, Michaellel mentem el. Azt mondta, hogy öltözzek fel és elmegyünk valahova. Nem árulta hová, egyszerűen csak azt mondta, hogy meglepetés.
Egy játékboltnál álltunk meg.
-Hmm?- vontam fel a szemöldököm.
-Csak kövess.- nézett rám mosolyogva. Mikey arcvonásai elláfyultak ha mosolyogott. Mindegy min, de mosolygott.
Az eladó egy harmincas pali lehetett, James névvel. Legalábbis ez volt a kitűzőjén.
Michael intett az eladónak.
-Hetes, nyolc-három-öt.- mondta a pasi. Kiderült, hogy a hetes egy kisebb raktár száma, és az utána levő számok, a számkód a raktárhoz.
Amint beléptam a raktárba, az az érzés fogott el, hogy ez nem csak egy egyszerű raktár. Rendesen volt benne ablak, SŐT(!!!) még egy kis luxust is el lehetett benne képzelni
de tele volt plüssel. Ember méretű plüssel.
-Választhatsz...- Hallottam a hátam mögül a hangot. Alaposan szétnéztem, míg meg nem láttam életem szerelmét... Egy jegesmedvét.
-Ez gyönyörű!- rohantam oda a drágámhoz. Előre tisztázom, hogy nem vagyok skizofrén, egyszerűen csak szeretek beszélgetni a plüssökkel.
-Jaj te kis édibogár! Annyira édes vagy!- gügyögtem a macinak- És mivel szeretem a találó neveket ezért Jegi leszel kis édeske.
-Rendben Liz. Most mehetünk kajálni...- mondta, mire én Jegivel a kezemben - az ölemben - ugrottam rá. Csak remélni mertem, higy nem fog megint vérezni a seb. De nem.
-Köszönöm Mikey.- adtam testvérem arcára egy rettentő nyálas puszit.
-Blaaa! Ezt ne csináld! Még az fogják hinni, hogy nyalogatsz.
-Hááát..- néztem rá vigyorogva.
-Na nem nem és nem. Most szépen elmegyünk enni. Úgyis korog már a hasad!
-Na ja.
Egy étteremben ebédeltünk. Természetesen már a második fogást is alig bírtam megenni, amin a Fiúk jót virultak. Miután megettem köbö egy fél liter hideg meggylevest ( NYAMMMI! ), ettem még rántotthúst rizzsel, krumplival és salátával. Na itt mondtam, hogy vége. De amikor megláttam a desszertet egyenesen korgott a gyomrom. Nem kell azt hinni, hogy nekem ilyen bazi nagy torta kell csilivili csillámpónival. Egy nagyobb fajta, gyümölcsös túrótorta volt.
-Hozzak tálat Liz?- kérdezte Luke.
-Miért?
-Mert annyira csorog a nyálad, édes.- röhögött.
-Kösz nem kell. Na de valaki vágja már fel!- sürgettem őket.
-Még néhányan eszünk.- mosolyodott el, úgy mint aki azt mondja, hogy "Véged van kislány! Csorgasd csak szépen a nyáladat!". Kihagyott egy ütemet a szivem. Ez volt az a mosoly amit régóta várok.
Az a mosoly, ami tökéletes.
-Na jó. Bocs. Nem úgy gondoltam. Vágom rögtön.- mentekegtőzött, felállt és elkezdte felvágni a tortát. Az első szeletet természetesen én kaptam, ami akkora volt mint egy ház, de nekem tökéletes. Miután mindenki kapott, elkezdődött az egymás szivatása. Mindenki mondott mindenkinek, amitől biztos elrákosodik.
-Biztos fel tudsz öltözni egyedül?- kérdezte Dave már vagy ezredjére.
-Igen.- mondtam a paraván mögül ami a szobámban volt- Nem. Mégsem. Segíts felhúzni a cipzárt!
Miután megküzdöttünk a cipzárral beálltam a tükör elé. A ruha egyenesen tökéletes volt. Nem volt túl hivalkodó, de el lehetett menni benne egy színházba.
-Liz! Itt van Connor!- ordibált fel Ash.
-Megyek!- kiáltottam vissza.
-Csinos vagy.- mondta Dave.
-Tudom.- vigyorogtam a haveromra.
-A kis egoista! Na menjél!- csapott a fenekemre.
-He! Mikor lettél te szemtelen?
-Tanulok Lizzy, tanulok.
-Liz. Nem Lizzy. Na de megyek.- nyomtam puszit az arcára és "lesiettem". Máramennyure lehet sietni egy 10 centis sarkú cipőben.
-Voahahá!- Hallottam meg egy kurjantást. Luke. Na ja.
-Köszönöm.
Connor kint várt a kocsijában. Hétkor kezdődik az előadás, amire jegyet vettünk. Az órámra néztem. 18:49. Időben vagyunk.
-Szia.- ültem be az anyósülésre és egy puszit nyomtam Connor arcára.
-Gyönyörű vagy, édes.- mondta és elindultunk. Az út nagyjából szótlanul telt. Connor izgult valami miatt. És valljuk be, hogy én is. Lehetséges, hogy megkérdezi, hogy járjunk-e? Minden lehetséges, annak aki hisz. Ezt egy katolikus iskola felirataként láttam. Megfogott, bár a teljes értelmére még nem leltem rá. Pontosabban még meg kell tanulnom ténylegesen hinnem magamban. Igaz, ez az önbizalom egyik pontja.
-Itt vagyunk.- mondta Connor mosolyogva, felébresztve ezzel engem a gondolkodásból.
Miután kiszálltunk bementünk a színházba és elfoglaltuk a helyeinket.
-Az előadás után van kedved egy vacsorához? Nálam...?
A szívem heves dobogásba kezdett. Vacsora. Nála. Csak ketten.
-Persze.- mondtam feszültem mosolyogva, de már nem válaszolhatott Connor mert az előadás kezdetét vette.
Ha valaki megkérdezné, hogy miről is Szólt a darab, Fogalmam sem lenne a választ illetően. Nem figyeltem. Sőt Connor sem. Elvontuk egymás figyelmét. Miközben a kezemet fogta, én a vállára hajtottam a fejemet és sutyorogtunk. A körülöttünk lévő embereknek ez nem nagyon tetszett, mert ráng szólogattak. Mit várnak egy kamasz 'pártól'? Na ez az. Semmi jót.
Mikor kimentünk, észrevettem, hogy Connor nagyon feszült.
-Valami baj van?- kérdeztem tőle óvatosan.
-A francba is! Leszel a ...
Először is szeretnék bocsánatot kérni a késésemért. Nem fogok magyarázkodni, egyszerűen csak hülye tanárok. Másodszor a Kövi rész szintén késni fog, mert Elmegyek holnap síelni és péntek éjszaka vagyok visszavárható hazánkba. A harmadik (de utálom ezt), hogy 3 komment után hozom a kövit. (Nem szeretek zsarolni, de nem kapok visszajelzést, hogy milyen a blog, hogy érdemes-e tovább írni vagy esetleg, hogy mennyiőtöknek nyeri el a tetszését.) Jó olvasást! :)
U.i.: Mindenkinek Boldog Valentin Napot! (habár én rókázom tőle)
A fagyizós nap óta eltelt két hét. Észrevehetően egyre boldogabb lettem. Connor minden nap kitartóan elvitt valahová randira. Nem akarjuk elsietni ezt az egész dolgot. Szeretnénk előbb alaposan megismerni egymást, kiismerni önmagunkat egymással szemben.
Ám ezt az endorfin (boldogság hormon) kitörésemet észrevették a Fiúk is. Luke egyfolytában poénkodott, hogy ha szóba kerül Connor akkor a legvörösebb rákot is legyőzöm. Cal mindig ölelgetett, azt várva, hogy kiköltözzek és összeházasodjak Connorral. Mindig elmagyaráztam neki, hogy még nem járunk és nem kérte meg a kezemet, szóval maradok. Nagyjából ezzel mindig megnyugtattam. Michael persze cukkolt Luke-kal együtt, de nagyon támogatott. Na és Ashton. Ebben a két hétben csak reggelikor láttam és akkor is olyan volt, mintha haragudna valakire, vagy esetleg a viharfelhőket csapkodná a szél a feje fölött. A baráti viszonyunk nagyon megromlott. Beláttuk mind a ketten hogy az a kis gardróbos félrelépés nem volt helyes, továbbá utána felhőtlen volt a kapcsolatunk. Na de nem tudom, hogy mi válthatta ki ezt belőle.
Ezen felült Dave örömmel bejelentheti, hogy összejött Markkal. Állítólag már Mark testvérével is találkozott, ami nekem nem jelent semmit.
-Itt vagy?- lengette meg a kezét a szemem előtt Luke. Épp próbáltunk valamilyen fellépésre. Zárójelben Megjegyzem találtak egy menedzsert és egy lemezkiadó is érdeklődik a sikerük iránt.
-Bocs Luke. Itt vagyok. Hol tartottunk?-kérdeztem.
-Ott, hogy...
~Luke
Ahj. Liz már megint nem figyelt. Mostanság ha egy kicsit is békén hagyjuk mély gondolkodásba kezd, amiből csak nekem van szivem felébreszteni. Ashton most valamilyen okból kifolyólag (elég nyomós az ok) leszarja Lizt, Calum csak nézi, hogy hogyan lesz 'őrülten szerelmes, mindjárt a karjaidba ugrok drága férjem' üzemmódú, Mikey meg egyszerűen a barátnőjével van elfoglalva. Megemlítendő, hogy Liz két héttel ezelőtti fagyizós ötlete Michaelnek jól sült el.
-Ott jártunk, hogy nézd meg...-kezdtem- Tudod mit?
-Na mit?
-Most ketten elmegyünk sétálni, fagyizni, múzeumba vagy akárhova és mindent kitálalsz Luke bácsinak.-mondtam, mire meglepődött arcot vágott, de beleegyezett.
Egy pizza kíséretében leültünk a part közelébe, egy enyhe sziklás helyre.
-Nos?- néztem Lizre.
-Hát öhm holnap elvisz színházba.- mondta és elpirult. Ezt nem értem.
-Nem diszkózni visz vagy egy puccos partyba hanem színházba?
-Aham.- sütötte le a szemét mosolyogva.
-Már bocs, de ez mitől olyan nagy cucc?
-Ahj...
-Kezd a legelejéről. Onnan, hogy elmentünk a klubba.
-Hát jó. Ugye az volt, hogy nem engedtek be veletek...-kezdte. Rémlik valami.-... És odamentem Dave-hez és Markhoz. Aztán beszélgettünk és mellém ült Connor. Én ugye háttal ültem neki, de Bevallom tetszett a hangja amikor italt kért. Megfordultam és egy kicsit sokáig bámultam. Elkezdtünk beszélgetni, és utána való nap elmentünk sétálni meg tudod. Pizza na meg ehhez a helyhez közel leültünk egy homokos helyre. Nos el is aludtunk. És utána minden nap találkoztunk és fagyiztunk vagy lementünk a tengerpartra, és a diszkó vagy a party az egy szokványos hely. A színház már nem...-fejezte be.
-Szóval?
-Még mindig nem érted?- kérdezte.
-Nem teljesen...
-Hát lehet, hogy...
"Oh it's a know now, know now, can you love me again?" - kezdett dalolni Liz telefonja. Connor. Ez a név villogott a kijelzőn. Na meg egy kép amin direkt nem figyel Lizre. Elmosolyodtam. Szereti Lizt.
-Bocs.- mondta nekem, majd felállt és kicsit odébb ment.
"Singing Radiohead at the top of our lungs
With the boom box blaring as we're falling in love
Got a bottle of whatever but it's getting us drunk
Singing “here's to never growing up" "
Kezdett el dalolni Avril.
-Haló.- szóltam bele. Nekem csak ez az egyetlen csengőhangom van.
-HOL A FRANCBA VAGY LUCAS? - ordította a készülékbe Ashton.
-Bocs. A parton.
-HOOOOL?
-A tengerparton.
-KI A FASZOMMAL?
-Nem pont azzal...
-MONDD MÁR!
-Nem tudnál nem ordítozni?- kérdeztem.
-NEM.
-Lizzel.
Csend.
-Kivel?- kérdezte kimért csendes hangon.
-Mikey testvérével.
-Tudom ki az a Liz. Költői kérdés volt...
-Pff nem vagy valami nagy költő.
-ASHTOOOON! HAGYJAD MÁR!- Hallottam Cal hangját a telón keresztül.
Már épp mondani akartam valamit, mikor hallom, hogy a vonal megszakad. Letette.
Liz még mindig beszélt totál vörös fejjel. Vissza kellene mennem. De van valami megérzésem, hogy jobb ha most nem megyek vissza.
-Na itt vagyok.- ült le mellém Liz. Ahogy észrevette viharfelhős arckifejezésem egyből eltűntek a vidámság szikrái.- Mi a baj?
-Igazából semmi. Csak a Fiúk...
-Értem.
Egymás mellett ültünk és élveztük a tenger nyújtotta látványt.
A nap már lefelé ment.
A gondolataim Ashton körül forogtak. Nem azért, mert buzi lennék vagy ilyesmi, csak aggaszt a Jamie-vel való találkozása. Amióta Connor Megjelent, Jamie is. Londonban sikerült elfelejtenie, de nem tudom, hogy most mi lesz. Vagy újra járnak vagy pedig 'csak szex és más semmit' játszanak. Bár Ash rossz kedvéből ítélve egyik sem. Jamievel három évig volt együtt, de a csaj megcsalta, mert Ash velünk kezdett el haverkodni. Pff, hülye liba. Soha sem bírtam igazán. Mindig Ashen lógott és elterelte a figyelmét. De ezen kívül csak annyi a bajom vele, hogy egy kurva. Nem tudnék megemlíteni egy olyan testrészét amiben ne lenne szilikon. Hogy Ashton mit bír(t) benne azt nem tudom. De amit tudok az az, hogy szar napok következnek Nála.
-Mennünk kellene.- rázott fel Liz a gondolataimból egy visszafogott ásításos mondattal.
-Persze.- felálltam és felsegítettem~
Amint hazaértünk bevetődtem a nappaliba. Tudtam, hogy Connor ott lesz, mivel úgy beszéltük meg. Tényleg ott volt. Calummal bírkoztak. A skacok mért szeretik ezt csinálni? Én nem élvezném, de ők tudják.
-Itt az asszony!- kiáltotta el magát Cal amikor meglátott.
-Max hölgy. De a csaj vagy a lány jobban tetszik.- huppantam le nevetve a Földre. Abbahagyták a bunyót és benyomtam egy filmet, A holnap hátárát. Nem tudom, hogy honnan jött a film ötlete, de klassz. A főszereplő Tom Cruise és Emily Blunt volt. Kb ott aludtam be, hogy Tom lelő valami hatalmas kék izét utána se kép se hang.
-Csssssss. Ne ébresszétek fel őket! Olyan cukik!- Hallottam a suttogó Calum hangját. Mi az hogy cukiK? Mi ez a többesszám? Próbáltam nem rá figyelni, ezért odabújtam a mellettem fekvő izmos testhez. Ez nem Michael. Hasított belém a felismerés.
-Ébresszük fel őket! Ha Mikey meglát...- mondta Luke.
-Mit látok meg?- kérdezte a bátyám- Ohoo. Ez..khm.. Igazán.. Öhm..- dadogott Mikey. Elkezdtem mocorogni, aminek az lett az eredménye, hogy az alattam lévő test elkezdett mozogni és a három (annyian voltak, igaz?) srác egymást tologatva kilécolt a szobámból.
Kinyitottam a szemem és egy szép kék szempár nézett vissza rám. A szemeiben láttam magamat. ISTENEM! A HAJAM! Mielőtt mondhatott volna valamit Connor gyorsan kipattantam mellőle és besiettem a gardróbba, ahol a fésűs, sminkes asztalom volt. Gyorsan megfésülködtem és visszaballagtam.
-Baj, hogy veled aludtam?- kérdezte bűnbánóan az ágy mellett álló alvótársam.
-Nem dehogyis. Csak a hajam...- kezdtem piszkálni egy zöld tincsem (legújabb festés).
-Jahj te! Gyönyörű vagy te kócos hajjal is!- jött oda hozzám, megölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére. Nos, fogjuk rá, hogy a legenyhébb kifejezés erre a dologra az, hogy -kurvára- meglepődtem. Elengedett és kisöpörte a szemembe hulló tincseket.- Én megyek haza. A végén a lakótársam rosszra fog gondolni. Este hatkor jövök. Szia.
-Szia.- öleltem.meg újra, majd hazament.
Felvettem egy farmershortot és egy csőtopot és lecsúsztam a lépcső korlátján. Mikor leértem kissé meg is bántam ezt a csúszást, mivel lehorzsolódott a combom. Áh, túlélem. A konyhába beérve a vigyorgó Luke-ot és a búskomor Asht láttam. Na ezek már tényleg itt laknak.
-Reggelt'!- köszöntem.
-Neked is álomszuszékné!
-Viszont.- morgott Ashton.
Nem érdekel mi a baja. Nem érdekel mi a baja. - mondogattam magamban.
Amúgy meg óriási zárójeleket érdemelne eme kijelentésem: Ash egy vonzó pasi. Engem is vonz. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Connor csak figyelemelterelés, hanem azt, hogy Ashton szimpatikus vagy máshogy fogalmazva eléggé bejön. Selymes, barna haja van, amibe csókolózás közben őrjítően jó beletúrni. Tapasztalat. Aztán pedig az az aranyos vigyora (amit mostanság valahova eldugott). A kidolgozott teste...meg egyszerűen a kinézete. Ő maga a vonzalom megtestesítője.
-Hogy érted, hogy álomszuszékné?- néztem rá összehúzzott szemekkel.
-Sehogy, sehogy.- majd tovább ette a... Nem tudom mit. Egyszerűen azonosítatlan volt.
-Mit eszel?
-Egyszerű pirítós kenyér teavajjal, sonkával, sajttal, uborkával, tojással, paprikával és asszem tettem még rá kecsapot, mustárt és majonézet is.
-Meg fogod te aztat enni?
-Kérsz?- mutatta felém a tányérját.
-Bocs, most és mindörökre kihagyom. Addig inkább elkészítem a kávém.
-Arra a masszára gondolsz? Tudod, amit a bátyuskád leírt.
-Igen. Azt a masszát, ami mellesleg iszonyatosan finom.
-Köbö nekem annyira izlene, mint neked a szenyám.- vigyorgott.
-Szerintem is.
-Este jövök.- szakította félbe a 'reggeliről' szóló csetepaténkat Ashton.
Amikor kiment Luke-ra néztem nagy szemekkel.
-Ennek meg mi baja van? Olyan jó haverok voltunk...
-Voltatok. Neked ott van Connor..
-Neki meg kicsoda?- kérdeztem gyorsan. Nem vagyok féltékeny. A féltékenység nem az én asztalom.
-Jamie. Az exe.- fintorodott el Luke.
-Mesélj róla.- kértem és közben elkezdtem összütni az ebédet.
-Hát a gimiben találkoztak. Egy évfolyamra jártak és hát voltak bálok, szóval volt ismerkedési lehetőség. Mi akkor még nem ismertük egymást. De a sztorit tudom. Telt az első gimis év és elérkezett a tavaszi bál. Április volt meg minden happy és Ashton elhívta Jamie-t mert szimpatizáltak. Állítólag Jamie akkor még kedves volt és természetes. Ha érted mire célzok... Szóval a bálon smároltak és járni kezdtek. Ash végzős éve előtti nyarán megjelentünk mi Callal és Mikey-al. Ekkora már Jamie plasztik volt, vagy szilikonos. Kinek hogy tetszik. Ash velünk lógott többet és a kis Jamie cica - nyávogott - ezt jelnek vette, hogy a haverunk már unja és nem kell neki. Én erre rábólintottam volna. A nyáron szétmentek és kisebb ellenségekké váltak. Az egész évfolyamuk azon gondolkozott, hogy miért ment szét az álompár. Ők soha sem tudták meg, hogy miért. Na és most meg Megjelent. Újra. Pont akkor jelent meg amikor Connor. Nekem ez kissé furcsa. Na mindegy. Szóval ő Jamie.
-Plázacica. Hirtelen ez jutott eszembe.
-Jah. Hát minimum. De tudod ő az a tipus, ha nincs érte oda meg vissza egy fiú akkor katasztrófa van. Amúgy meg elfelejtettem megemlíteni, hogy Jamie megcsalta Asht. Ez meg a másik amiért Ash utálja a csajt.
Hoppáré! Megcsalt pasi - exbarátnő nem jó páros.
-Ez felettéb érdekes...
-Az...
Csak a kés csattogása hallatszott.
-Amúgy Mikey hol van?- kérdeztem.
-Mikor lesz kész az ebéd?- kérdezte gyorsan Luke. Hmm.
-Mit titkolsz a bátyámmal kapcsolatban?- mindenhova nézett csak rám nem.- Mi van Michaelel?
-Van barátnője.- bökte ki hosszas csend után.
-Na látod! Nem volt olyan nehéz kinyögni!- mondtam viccelődve, mire úgy görnyedt össze megkönnyebülésében, mint még soha.
-Akkor nem gáz?
-Dehogyis.- biztosítottam nevetve.
Luke hűségesen ott volt velem az egész ebéd elkészítése alatt és beszélgetett velem. Minden nem lekötött figyelmemet próbáltam rá összpontosítani, de nem mindig ment.
Csak az járt a fejemben, hogy Mikeynak van barátnője. Először rettentően örültem, hogy de jó meg minden. Elvégre egy ideje csak velem foglalkozott. De aztán megbotlottam egy egyszerű picike dologban: Mikey mással is elfoglalja magát. Szerettem a szemében az első lenni.
Az első akit szeret.
Az első akire vigyáz.
Az első akinek a bajaival is foglalkozik.
Első az életében.
-Kész.- tettem le a fakanalat.
-Szupiiiiiii!- ugrott fel Luke a helyéről, amit azon nyomban meg is bánt.
-Sssssz. Jól vagy?- szisszentem fel.
-Persze. Csak elgémberedtek a csontjaim. Na mit fogunk enni?- jött hozzám és a fazékhoz.
-Á-ácsi! Majd a többiekkel!
-Cnajj Liz ne már!
-Cnajj Liz de már!- mondtam- Szólsz a többieknek?- néztem rá kiskutya pillantásokkal.
-Mér' vagy te ilyen meggyőző, te lány?- jött hozzám, adott egy puszit az arcomra (?) és elment az itthonlévő srácokhoz.
-Ash nincs itthon, Mikey a csajával, Calum meg mindjárt jön. Csak húz magára néhány ruhadarabot.
-Itt vagyoook!- üvöltött Cal, akin nem volt más mint egy boxer.
-Nem azt mondtad, hogy vesz fel néhány ruhadarabot?- néztem Luke-ra.
-De ez is több, mint ami eddig rajta volt.
-Na! Azt mondtad nem mondod el neki! Még a végén otthagyja értem Connort.- mondta nagyképűen Cal.
-Csak szeretnéd...
-Lehet, hogy szeretném.- vigyorgott.
-Na jó. Én éhes vagyok. Liz terítst, Calum ülj lefele!- adta ki a parancsot Luke.
-Esetleg légyszíves Liz...- morogtam magamnak.
Az ebéd azzal telt, hogy Cal megpróbálta felvenni a flörtölős szerepet.
-Miért csinálod ezt Cal? Tegnap még ölelgettél, hogy Nehogy elmenjek vagy Nehogy elköltözzzek...
-Van egy csaj. Egy bárban dolgozik és fel kellene szedni.- Közölte velem Calum nyugodtan. Hát jó.
A kanapén ültem a nappaliban, úgy, hogy minden be volt sötétítve. Meg már alapból is sötétedett. Már a harmadik nagy tál popcotnomat ettem. Eldöntöttem, hogy ma akármilyen nyár is van, én a TV előtt fogok ülni és filmezni fogok. Az első film az valami vígjáték volt vagy mi, a második egy gusztustalanul csöpögős romantikus volt és most pedig horrort nézek. Bár az első két filmnél örömtelin zabáltam a pattogatott kukoricát, most valahogy nem bírtam. Hogy is bírtam volna mikor egy kiscsajt egy kurva sötét szobában darabolnak fel?
A párnát, amit ideiglesen "megfojtok" csak jobban szorítottam amikor a pasas behozota a kiscsaj anyját. Halkan sikoltott az asszony, majd összerogyott.
-Helló édes!- mondta egy suttogó hang és hátulról megöletl amennyire tudott.
Nem tudom, hogy mér' de ösztönös sikoltás tört fel a torkomból és begubóztam.
A karok elengedtek el és azt vettem észre, hogy világosabb lesz, mint volt és a film is elhalkult.
-Bocsáss meg.- mondta Connor.
-Semmi baj.- mondtam hevesen zaklatoló szívvel- Csak elég ijeszt volt, hogy pont a kislány feldarabolása után megöleltél. És hát be kell lássam, hogy a suttogó hangod csak rontott rajta, de nincs gond. Csak egy pohár víz kell...- indultam ki a konyhába, ahován Connor ia követett.
-Akkor minden rendben?
-Persze. Nyugi. Amúgy mennyi az idő?
-Holnap ilyenkor már a színházban fogunk ülni...- vigyorgott. Nem teljesen olyan ártatlan, mint az ember első ránézésre megállapítja..., hanem..
-Min gondolkodsz?- kérdezte.
-Azon, hogy a kis ártatlan pofikád mögött egy szemtelen, perverz srác bújik meg.
-Hééé!
-Igen! Bizony ám!
-Hát azért te sem vagy akkora szent mint Mikey hiszi...
-Nem hát! És én ezt be is vallom, mert ha Dave-vel képes vagyok meglógni a strandra, azzal csak annyit mondok, hogy okos vagyok. Mert ha hülye lettem volna, akkor egyszerűen csücsültem volna a seggemen..
-A jó kis formás seggeden...
-Az mellékes. Szóval ültem volna és bámultam volna az ablakon kifelé és néztem film a madarakat amik nincsenek.
-Jó program. De én tudok jobbat!
-Mondjad drága.
-Menjünk el a Szürke ötven árnyalatára a moziba. Úgyis holnap lesz színház.
-Olvastad?
-Nem. De az előzetesét láttam...- vigyorodott el.
-Ajjaj. Na menjünk.- mondtam- Bár előbb te itt leülsz és megvárst.- löktem a kanapéra.
Fsétáltam és felvettem egy méregzöld shortot és egy batikolt zöld ujjatlant, ami mérgező összetétel volt egy zöld Converse-szel megkoronázva.
A moziban még pont volt két hely. Bár nem számítottunk rá, hogy lesz hely. Ezen felül muszáj voltam leküzdeni azt az érzésem, amit a telt mozi idéz elő. Brrr. Sok ember. Ráadásul a film nem valami, hogy is mondjam, vígjáték szerű.
^_^
A mozi fantasztikus volt. Azt sem tudom, hogy mit mondjak. Kifogytam a szavakból. Ezt Cobnor is megértette. Hazasétáltunk kézen fogva, adott egy puszit és megígérte, hogy hholnap- azaz ma délután ötkor értem jön.
A minden esti tevékenységem elvégeztem és mint mindig, bezuhantam az ágyba a filmen elmélkedve.
Amikor reggel Lementem a konyhába nagy meglepetés fogadott. Az asztalnál ült Connor, Dave, Mark, Michael, Luke, Calum és Ashton is.
-Mit ülünk meg?- kérdeztem a Fiúk arcát fürkészve.
-Nem rémlik?- kérdezte Luke mosolyogva.
-Nem teljesen...
-Tudod, olyan jó ez a mai nap... Nem is tudom, mintha valakinek ekkor lenne a születésnapja...- nézett Connor Mikeyra.
-Szerintem is nagyon jó. Kár, hogy nem tudjuk kinek van a születésnapja..
-Istenem....- suttogtam. Ma július 26.-a van. A születésnapom. Ahogy a Fiúk rám néztek, ahogy minden tökéletes volt, úgy még mindig nem igazán kedveltem a születésnapom. Minden tökéletes volt...majdnem. Én nem. Bennem még mindig ott van a rossz. A rossz, amit bennem hagytak a szüleim , akik nem bántak velem jól. Akik miatt nem élhettem rendes életet régen.
Felültem a márványpultra és gondolkoztam, hogy mit is mondjak.
-Köszönöm...- motyogtam- Ez nekem nagyon sokat jelent. Ez a harmadik olyan születésnapom, amit rendesen, pofonok és vér nélkül töltök. Azt mondják lehet új életet kezdeni. Szerintem nem lehet. Az úgynevezett régi életet csak hátrahagyni lehet. Eldobni soha. Azt az életet amit 'otthon' töltöttem, az nem nevezhető életnek. Az maga a Pokol. A nagybetűs nem kívánt hely. De az a lényeg, hogy tényleg köszönöm.- mosolyodtam el. A Fiúk olyan pillanatokat élhettek, amikor nem tudják, hogy hova tegyék magukat. Elássák saját élő testüket vagy pedig csak szaladjanak el. Egyiket sem kell tenniük.
-Na akkor megyek hozom a kaját. Mert gondolom van...- mondtam.
-Ma te nem. Ma mi találtunk neked ki programot. Minden egyes órád be van osztva.- mondta Mikey.
-Akkor...- néztem Connorra.
-Azt hiszem csak én tudom merre van a kaja.- mondta Connor. Ketten mentünk ki a konyhába. Biztosan csak ő tudja, hgy holba reggeli, mert ki volt rakva a pultra. Legalább valami élethűbbet hazudhatot volna.
-Nos?- kérdeztem.
-Igazából az én ötletem volt a meglepetés. Mondtad, hogy nemsokára lesz a szülinapod. Azt nem mondtad el mikor, de tudod éljen a mai világ. Facebookon be van jelölve a születési dátumod. A színház az akkor is ma lenne, ha nem ma lenne a születésnapod. Ez egyszerűen csak egy program ami a kapcsolatunk építésére szolgál.
-Köszönöm.- töröltem meg a könnyes szemem. És én tényleg azt hittem egy pillanatra, hogy Mikeyék találták ki.
-Ez alap édes.- mondta és megölelt. Kivittük a kaját, ami valószínű, hogy Connor, Mark és Dave érdeme, mivel az én drága lakótársaimból nem nézem ki, hogy főznek.
A nap úgy telt ahogy a fiúm megmondták. Igazából egész nap a strandon voltunk, csak mindig volt valami meglepetés. Például a srácok ugye beosztották maguk közt, hogy ki-mi-mikor-hogyan-mit csinál velem.
Nem pontosan időközönként cserélték le egymást, hanem amikor csak úgy akarták. Tízkor mentünk és először Dave-vel és Markkal voltam és elmentünk búvárkodni. Régebben emlegettem Dave-nek, hogy szeretném kipróbálni. És lám! Kipróbáltam. Olyan csodálatos volt a tenger alja. A sokszínű növények, a halak és azt is elmondhatom, hogy egy cápától elnevettem magam. Egy "vega cápával" összeengedtek és azzal játszottam, amikor az uszonyát végighúzta az oldalbordáimon. Halk sikknatás után röhögőroham tört rám, amit egy állítólagos rekeszizom-gyulladás követett.
Miután kiúsztam magam, Luke-kal és Callal mentem strandröpizni, ahol csak egy olyan ismeretlen csapat alakult ki. A két srác azért is az ellenfélhez állt be. Annyit röhögtünk, hogy nem tudom. Volt olyan, hogy kiesett a kezemből a laszti és akkor Luke cukkolt meg a cdapattársaim. Senki sem vette komolyan a játékot...mindenki csak szórakozott.
A strandröpi után Ash-sel voltam. Az elején úgy indult, hogy csendben sétáltunk egymás mellett a homokba fúrva lábainkat. Kínos volt a csend.
-Figyelj bocsánat. Már meg kellett volna ejtenem ezt a bocsánat kérést egy hete kb. Hiányzik a társaságod. Jamie nem oly... Bocs. Szóval szeretném ha kibékülnénk.
-Luke mesélt Jamie-ről. Nem túl szépeket, de..
-Róla nem lehet szépeket mondani.- morogta magának.
-Akkor igaz...- konstatáltam. Megáltt. Én is. Egymás felé fordultunk. Közelebb hajoltam hozzá és adtam egy puszit neki. Láttam a szemén, hogy ezzel nem volt igazán megelégedve. Mit ne mondjak, szívesebben csókoltam volna meg, de ... Nem lehet. Megöleltem. Ennek csak annyi lett az eredménye, hogy a fülembe suttogott és felkapott a vállára.
-Felkészültél?- de már futott velem a víz felé. A csobbanás után - amikor felküzdöttem magam a víz felszínére - csapkodva köpködtem a vizet és mint eddig a napom nagy részében, röhögtem.
-Szemét vagy!- fröcsköltem le.
-Na ja. Te beszélsz?
-Én?- háborodtam fel- Mire gondolsz?
-Nem mondom meg!- játszotta az ötévest.
-Hmm. Ha harc hát legyen harc!- kezdtem el felé úszni. Amint utol értem lenyomtam a víz alá és felmésztam a vállára.
-Ügyes kislány. De most meghalsz!- mondta nevetve. Kár, hogy azzal az aranyos nevetésével, mert elolvadtam tőle. Ennek a következménye az lett, hogy hatalmasat csobbantam a vízbe. Kicsit mélyebb volt mint kellett volna. "Nem ért le a lábam." A hasam kezdett lüktetni. Odatettem a kezem. Enyhe vércsíkok jelentek meg, majd egy kissebb "aurám" keletkezett a vérből. Ash megfogott a hónam hallat és kihúzott a partra. Nem fájt. És ez a legfurcsább. Csak mámorító érzés volt. Olyan mint amikor vodkáztunk és már kezdtem a részegedés felé közeledni.
-Nyugi kislány. Semmi baj.
-Szerintem sincs. Csak Mikey ne vegye észre.- ültem fel Ash legnagyobb bánatára. Bár furcsán nézett rám.
-Nem fáj?- kicsit megtapogattam és nem fájt.
-Nem. Egy kicsit sem. Érzem, hogy mámorít az érzés, hogy vérzek, de semmi más.
-Ez furcsa. Na de addig jó. Keríteni kellene valami törlő anyagot...- gondolkozott hangosan.
Egy széket láttam meg nem messze tőlünk rajta egy fehér (OMG!!!) törölközővel.
-Ott...- mutattam a szék felé. Elmentünk odáig és Ash megtörölte a sebet. Annyira nem is látszott. Biztosan csak egy ér szakadt el semmi egyéb.
Miután Ashel visszamentünk a többiekhez, Michaellel mentem el. Azt mondta, hogy öltözzek fel és elmegyünk valahova. Nem árulta hová, egyszerűen csak azt mondta, hogy meglepetés.
Egy játékboltnál álltunk meg.
-Hmm?- vontam fel a szemöldököm.
-Csak kövess.- nézett rám mosolyogva. Mikey arcvonásai elláfyultak ha mosolyogott. Mindegy min, de mosolygott.
Az eladó egy harmincas pali lehetett, James névvel. Legalábbis ez volt a kitűzőjén.
Michael intett az eladónak.
-Hetes, nyolc-három-öt.- mondta a pasi. Kiderült, hogy a hetes egy kisebb raktár száma, és az utána levő számok, a számkód a raktárhoz.
Amint beléptam a raktárba, az az érzés fogott el, hogy ez nem csak egy egyszerű raktár. Rendesen volt benne ablak, SŐT(!!!) még egy kis luxust is el lehetett benne képzelni
de tele volt plüssel. Ember méretű plüssel.
-Választhatsz...- Hallottam a hátam mögül a hangot. Alaposan szétnéztem, míg meg nem láttam életem szerelmét... Egy jegesmedvét.
-Ez gyönyörű!- rohantam oda a drágámhoz. Előre tisztázom, hogy nem vagyok skizofrén, egyszerűen csak szeretek beszélgetni a plüssökkel.
-Jaj te kis édibogár! Annyira édes vagy!- gügyögtem a macinak- És mivel szeretem a találó neveket ezért Jegi leszel kis édeske.
-Rendben Liz. Most mehetünk kajálni...- mondta, mire én Jegivel a kezemben - az ölemben - ugrottam rá. Csak remélni mertem, higy nem fog megint vérezni a seb. De nem.
-Köszönöm Mikey.- adtam testvérem arcára egy rettentő nyálas puszit.
-Blaaa! Ezt ne csináld! Még az fogják hinni, hogy nyalogatsz.
-Hááát..- néztem rá vigyorogva.
-Na nem nem és nem. Most szépen elmegyünk enni. Úgyis korog már a hasad!
-Na ja.
Egy étteremben ebédeltünk. Természetesen már a második fogást is alig bírtam megenni, amin a Fiúk jót virultak. Miután megettem köbö egy fél liter hideg meggylevest ( NYAMMMI! ), ettem még rántotthúst rizzsel, krumplival és salátával. Na itt mondtam, hogy vége. De amikor megláttam a desszertet egyenesen korgott a gyomrom. Nem kell azt hinni, hogy nekem ilyen bazi nagy torta kell csilivili csillámpónival. Egy nagyobb fajta, gyümölcsös túrótorta volt.
-Hozzak tálat Liz?- kérdezte Luke.
-Miért?
-Mert annyira csorog a nyálad, édes.- röhögött.
-Kösz nem kell. Na de valaki vágja már fel!- sürgettem őket.
-Még néhányan eszünk.- mosolyodott el, úgy mint aki azt mondja, hogy "Véged van kislány! Csorgasd csak szépen a nyáladat!". Kihagyott egy ütemet a szivem. Ez volt az a mosoly amit régóta várok.
Az a mosoly, ami tökéletes.
-Na jó. Bocs. Nem úgy gondoltam. Vágom rögtön.- mentekegtőzött, felállt és elkezdte felvágni a tortát. Az első szeletet természetesen én kaptam, ami akkora volt mint egy ház, de nekem tökéletes. Miután mindenki kapott, elkezdődött az egymás szivatása. Mindenki mondott mindenkinek, amitől biztos elrákosodik.
-Biztos fel tudsz öltözni egyedül?- kérdezte Dave már vagy ezredjére.
-Igen.- mondtam a paraván mögül ami a szobámban volt- Nem. Mégsem. Segíts felhúzni a cipzárt!
Miután megküzdöttünk a cipzárral beálltam a tükör elé. A ruha egyenesen tökéletes volt. Nem volt túl hivalkodó, de el lehetett menni benne egy színházba.
-Liz! Itt van Connor!- ordibált fel Ash.
-Megyek!- kiáltottam vissza.
-Csinos vagy.- mondta Dave.
-Tudom.- vigyorogtam a haveromra.
-A kis egoista! Na menjél!- csapott a fenekemre.
-He! Mikor lettél te szemtelen?
-Tanulok Lizzy, tanulok.
-Liz. Nem Lizzy. Na de megyek.- nyomtam puszit az arcára és "lesiettem". Máramennyure lehet sietni egy 10 centis sarkú cipőben.
-Voahahá!- Hallottam meg egy kurjantást. Luke. Na ja.
-Köszönöm.
Connor kint várt a kocsijában. Hétkor kezdődik az előadás, amire jegyet vettünk. Az órámra néztem. 18:49. Időben vagyunk.
-Szia.- ültem be az anyósülésre és egy puszit nyomtam Connor arcára.
-Gyönyörű vagy, édes.- mondta és elindultunk. Az út nagyjából szótlanul telt. Connor izgult valami miatt. És valljuk be, hogy én is. Lehetséges, hogy megkérdezi, hogy járjunk-e? Minden lehetséges, annak aki hisz. Ezt egy katolikus iskola felirataként láttam. Megfogott, bár a teljes értelmére még nem leltem rá. Pontosabban még meg kell tanulnom ténylegesen hinnem magamban. Igaz, ez az önbizalom egyik pontja.
-Itt vagyunk.- mondta Connor mosolyogva, felébresztve ezzel engem a gondolkodásból.
Miután kiszálltunk bementünk a színházba és elfoglaltuk a helyeinket.
-Az előadás után van kedved egy vacsorához? Nálam...?
A szívem heves dobogásba kezdett. Vacsora. Nála. Csak ketten.
-Persze.- mondtam feszültem mosolyogva, de már nem válaszolhatott Connor mert az előadás kezdetét vette.
Ha valaki megkérdezné, hogy miről is Szólt a darab, Fogalmam sem lenne a választ illetően. Nem figyeltem. Sőt Connor sem. Elvontuk egymás figyelmét. Miközben a kezemet fogta, én a vállára hajtottam a fejemet és sutyorogtunk. A körülöttünk lévő embereknek ez nem nagyon tetszett, mert ráng szólogattak. Mit várnak egy kamasz 'pártól'? Na ez az. Semmi jót.
Mikor kimentünk, észrevettem, hogy Connor nagyon feszült.
-Valami baj van?- kérdeztem tőle óvatosan.
-A francba is! Leszel a ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)